Szeretnék segíteni, hogy még feljebb léphessünk

Több hónapos bizonytalanság után rendeződni látszik Kóger Dániel sorsa. Kikérdeztük, hogy mi is történt vele az elmúlt időszakban.

Robbant a hír csütörtökön: a 31 éves Kóger Dániel, aki még soha nem játszott más magyar csapatban, mint a Fehérvár, az FTC-Telekomhoz szerződött. A válogatott támadó kálváriája tulajdonképpen idén februárban kezdődött, amikor a nottinghami olimpiai selejtezőkön megsérült. ?Az első mérkőzésen, az észtek ellen történt baj, és a sérülés súlyosságából látszott, hogy a teljes gyógyuláshoz elkerülhetetlen lesz a műtét. A tornáról azonban úgy jöttem haza, hogy ha a Fehérvárnak, a vezetőedzőnek szüksége van rám, akkor addig vállalom a játékot, amíg van esély a rájátszásba kerülésre. Hosszasan egyeztettem erről az orvosi és a szakmai stábbal, és végül úgy döntöttem, saját felelősségre tovább játszom. Ez így is történt, a középszakasz végig pályán voltam, pedig tudtam, ezzel azt kockáztatom, hogy a sérülés súlyosbodik, de számomra a szülővárosom csapata mindennél előbbre való volt. Utólag persze már könnyen okos az ember, de úgy tűnik, ha az olimpiai selejtező után azonnal megoperálnak, akkor az idei szezon kezdetére felépültem volna.?

A koronavírus-járvány miatt az EBEL is félbeszakadt, a Fehérvár szezonja is hamar véget ért. ?Lezárult a bajnokság, nekem március 31-ig volt élő szerződésem. A hónap végén szóltak a klubtól, hogy menjek be az irodába, ahol aláírtam a szezonzáró papírokat, csak az volt furcsa, hogy minden olyan iratot megkaptam, amelyekkel tulajdonképpen kicsekkoltak a klubtól. Már akkor volt egy fura érzésem, hogy talán nem számolnak velem biztosan, ám még fontosabb kérdés volt, hogy felépüljek a sérülésemből.?

Ennek a folyamatnak azonban egyedül kellett nekivágnia. ?Mivel már nem voltam a klub alkalmazásában, magamnak kellett fizetnem a társadalom- az és egészségbiztosítást. Ezzel még nem lett volna gondom, ám az is különös volt számomra, hogy magamra maradtam a műtét megszervezésével, ráadásul a koronavírus-járvány miatt az egészségügy is leállt abban az időben. Ha nehezen is, de sikerült megoldanom, hogy április végén megoperáljanak, majd elkezdhettem a rehabilitációt, ugyancsak saját szervezésben.?

Közben bizonytalan volt minden, hiszen nem volt szerződése a következő szezonra. ?Természetesen tisztában voltam vele, hogy egy sérült játékos mindig rizikót jelent a klubvezetésnek, de biztos voltam benne: ha leülünk tárgyalni, megtaláljuk a megoldást, nem véletlenül nem játszottam más magyar csapatban a karrierem során. A nyár folyamán azonban talán csak egyszer kérdezték meg, hogy hogy vagyok, majd az első tárgyalásra július végén került sor. A beszélgetés után megkaptam az első szerződésajánlatot, amelyet azonban méltatlannak éreztem. Nekem továbbra is az volt a meggyőződésem, hogy ha közelítjük az álláspontokat, akkor azok összeérnek, és mindenki elégedett lesz. A tárgyalások, illetve emailváltások augusztus végéig tartottak, engedtem annyit, hogy megállapodhassunk. Amikor már tényleg csak egy apró részlet maradt hátra, az utolsó emailemre nem kaptam választ, és november közepéig nem is érkezett reakció.?

A klub vezetése szeptember közepén a szezonnyitó online fórumon már arról beszélt, hogy Kóger Dániel nem fogadta el a többször módosított szerződéstervezetet, és saját döntése nyomán nem tagja a Fehérvár ICEHL-keretének. ?Természetesen én is olvastam ezt a nyilatkozatot, de még ekkor is bíztam a megállapodásban. A Fehérvár számomra mindennél fontosabb, itt születtem, ez a jégcsarnok volt a második otthonom, minden ideköt. Úgy terveztem, hogy itt fejezem be a játékos-pályafutásomat, hosszú távon szerettem volna dolgozni az itteni hokiért. Ám válasz továbbra sem érkezett, így november közepén már én hívtam fel a menedzsmentet, hogy közeledik a jégre lépésem ideje, és szeretném ismerni a klub álláspontját. Akkor kaptam azt a választ, hogy a körülményekre való tekintettel az idén már nem tudnak nekem szerződést ajánlani. Szeretném hangsúlyozni, hogy nekem nem az elutasítással volt gondom, hiszen köszönték már meg a munkámat más klubnál is, ez a profi sporttal jár. De úgy érzem, sokkal egyenesebb lett volna, ha mondjuk márciusban őszintén elmondják: nem számítanak rám. Ezt fájó szívvel bár, de el tudtam volna fogadni. Mindenesetre természetesen a játékosoknak, a csapatnak sok sikert kívánok, a szurkolóknak pedig kitartást ezekben a nehéz időkben!?

A helyzet tehát adott volt, más lehetőség után kellett nézni. ?Őszintén megmondom, három klub jutott az eszembe: a Miskolc, a MAC HKB és a Ferencváros. A Jegesmedvéknél nem köntörfalaztak, elmondták, náluk most nincs lehetőség, meg is köszöntem az egyenes választ. A MAC HKB-nál az utolsó pillanatig vártak rám, ezért nagyon hálás vagyok nekik. A Ferencvárossal azonban olyan gyorsan haladtak a tárgyalások, és olyan könnyedén folyt az egyeztetés, hogy néhány nap alatt meg is állapodtunk. Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy egy ilyen patinás klub még sérülten is bizalmat szavazott nekem.?

Kóger Dániel immár nagyon közel áll ahhoz, hogy ismét jégre lépjen. ?Most lesz hét hónapja, hogy megoperáltak, a rehabilitációm szerencsére pontosan a tervek szerint zajlik. Reményeim szerint néhány nap múlva már jégen lehetek, és megkezdhetem a visszaszokást a jeges edzésmunkához. Fokozatosan kell terhelnem a sérült testrészt, de bízom benne, hogy az is jól halad majd, és néhány hét múlva már a csapattal edzhetek.?

Az előzmények után adja magát a kérdés: ennyi probléma után mivel lenne elégedett a szezon végén? ?Az első és legfontosabb, hogy egészségen fejezzem be a bajnoki idényt. Az elmúlt két nyaramat rehabilitációval töltöttem, nem jutott időm a fejlesztésre. Most abban bízom, hogy a szezon után megkezdhetem a nyári munkát, és a következő évnek még jobb állapotban vághatok neki. Másrészt természetesen szeretnék hasznos tagja lenni a Fradinak, ahol a cél a tavalyi címek megvédése mind az Erste Ligában, mind a Magyar Kupában. Az FTC-Telekom az elmúlt években óriási fejlődésen ment át, egyre sikeresebb lett, idén én is szeretnék abban segíteni, hogy még feljebb léphessünk.?

fotó: Mudra László/MJSZ