Pavuk: Nagy dolog valami újat építeni az alapoktól

Az Erste Liga-döntő MVP-jének a csapatával ellentében ez már az ötödik ligabajnoki címe volt, de ilyen egyéni díjat először kapott. Interjú.

Az FTC-Telekom először nyerte meg az Erste Ligát, ám néhány játékosának már ismerős lehetett a diadal érzése. Az ilyenek közé tartozik Pavuk Attila, aki Dunaújvárosban és Miskolcon is két-két alkalommal emelhette magasba a trófeát. A végeredmény tehát ugyanaz ? de van-e különbség az öt aranyérem között? ?Természetesen mindegyik ligagyőzelem más és más. A Dunaújvárosban még nem voltam olyan meghatározó játékos akkoriban, a csapat viszont nagyon dominált a bajnokságban. A második miskolci sikernél csaknem elbuktunk a Fradi ellen a negyeddöntőben, és csak egy emlékezetes hétmeccses széria után léphettünk tovább, ahol végül az igen erős MAC-ot tudtuk legyőzni. Az idei szezonban, főleg az elején kevesen gondolták, hogy döntőbe kerülünk, a végső győzelemre pedig szinte senki sem számított. Ezen nem is lehetett csodálkozni, hiszen szinte egy vadonatúj csapatról beszéltünk, 16 frissen igazolt játékossal és egy fiatal vezetőedzővel.?

Pavuk Attila is nyáron érkezett a zöld-fehérekhez, pedig Miskolcon is komoly kihívás állt volna előtte, a szlovák Extraliga. ?Amikor a miskolci vezetőkkel leültem tárgyalni, egyenesen elmondtam nekik, hogy engem a családom, a tanulmányaim mind a Dunántúlhoz kötnek, és bár nagyon jól éreztem magam ott, szeretnék visszamenni. Ezután jött Fodor Szabolcs megkeresése, és az általa vázolt elképzelések ugyancsak izgalmasak voltak. Mindig nagy dolog részt venni valami újnak a felépítésében egészen az alapoktól, és most nagyon boldog vagyok, hogy ezt végre is hajtottuk.?

A tapasztalat azt mutatja, hogy egy csapat felépítése, ahol a keret több mint 70 százaléka új játékosokból áll, a vezetőedző pedig felnőttszinten még újonc, általában hosszabb időt, van ahol éveket vesz igénybe. Ehhez képest a Fradi már ősszel összeállt, és produkált többek között egy ligarekordnak számító 19 meccses győzelmi sorozatot. ?Utólag vissztekintve azt látom, hogy ennek az alapját a vezetőség koncepciója jelentette, akik tudatosan igazolták le a játékosokat. A tapasztalt hokisok mellé tehetséges fiatalok érkeztek, és ennek köszönhetően az egész szezonban négy sorral tudtunk játszani, sőt a döntőben több alkalommal is a harmadik-negyedik sor játékosai lendítették túl a csapatot bizonyos pontokon. Az biztos, hogy jó társaság gyűlt itt össze, hamar kialakult a szükséges kémia az öltözőben, és ez vitt bennünket előre.?

Ez annál is nagyobb fegyvertény, mert Fodor Szabolcs vezetőedző jó pár hokisával még együtt játszott néhány éve, és ilyenkor a tekintély megszerzése nem mindig könnyű. ?Én úgy gondolom, hogy egy játékosnak alapvetően mindig tisztelnie kell az edzőjét. Ha ez nem így van, az komoly gond. Fodor Szabolcs profin kezelte a helyzetet, bár szerintem néha azért szembesült vele, hogy ez nem mindig egyszerű feladat. Amikor kellett, akkor vezetőként állt előttünk, máskor tudott barát lenni, mindig oda lehetett hozzá menni bármilyen kérdéssel.?

A Csíkszereda elleni döntő nem indult jól az alap- és középszakasz győztes FTC-Telekom számára, hiszen az első mérkőzésen méretes pofonba szaladtak bele hazai pályán. ?Ezúttal is bebizonyosodott, hogy hiába edzel bármennyit, a meccs az meccs. Ha nem vagy benne a ritmusban, és egy olyan ellenfél jön szembe, amely sorozatban játszotta előtte a kemény mérkőzéseket, és a sikertől ráadásul lendületben van, akkor ez lesz a vége. Szerencsére gyorsan túlléptünk azon a vereségen, és egy nappal később mi ütöttük ki őket hasonló arányban, így az önbizalmunk helyreállt, a lábakba pedig visszakerült a meccstempó. A fiataloknak is hozzá kellett szokniuk a döntő hangulatához, körülményeihez, sokuknak ugyanis egyáltalán nem volt ilyen tapasztalata.?

A két csíkszeredai mérkőzés mindenképpen fordulópont volt. A szezonban először tudtak ott nyerni a zöldek, ráadásul kétszer egymás után. ?A Vákár Lajos Műjégpályán játszani a vendégcsapatoknak igazi rémálom. A csíki szurkolók hihetetlen hangulatot tudnak teremteni, közben nyomás alá helyezik az ellenfelet és időnként a játékvezetőket is. Nagyon szoros két meccset játszottunk, tényleg csak minimális különbség volt a csapatok között, és rendkívül fontos győzelmeket arattunk.?

Pavuk Attilát nem zárták a szívükbe a helyi szurkolók, és ennek hangot is adtak. ?Természetesen én is hallottam a bekiabálásokat, de ettől már függetleníteni tudom magam. Ez volt a kilencedik felnőttszezonom, megtanultam ezzel együtt élni. Vannak azonban különbségek. Amikor a Dunaújvárossal évekig jártam például Miskolcra, ott sem szerettek, ott is megtaláltak mérkőzés közben, de a lefújás után a drukkerek megtapsolták a saját csapatukat, és kész. Tudták, hogy a saját klubomért mindent megteszek a jégen, szidtak a 60 perc alatt, de utána ennek vége volt. Most viszont a szállodában is rám támadtak, és ennek már semmi köze a sporthoz, a sportszerű szurkoláshoz. Ez már olyan hangulatkeltés eredménye, amire semmi szükség.?

Az Erste Liga-döntő legértékesebb játékosa Pavuk Attila lett az öt mérkőzésen elért 2 góljával és 5 asszisztjával. ?Ez a díj a visszaigazolása annak, hogy én és a csapat is jó úton járunk. Ezt komoly elismerésnek tartom, a vitrinemben egészen biztosan magas polcra teszem majd. Amikor nyáron Fodor Szabolcs megkeresett, már akkor hosszú távon gondolkodtunk, azért is írtam alá két évre. Jövőre folytatjuk, újabb kihívások jönnek, például indulhatunk a Kontinentális Kupában, és persze szeretnénk megvédeni a most elhódított bajnoki címet is.?

fotók: TSH Photo