A bunyótól csak biztonságosabb a hoki

Mint erdőnek a vadász, olyan a profihokinak a verőlegény. Bobby Smith gondolatébresztő érvelését a Globe and Mail hasábjain fejtette ki.

Úgy tűnik, a játékot belülről ismerők véleménye elég egyöntetű a kérdésben. Smith azonban, aki a QMJHL-es Halifax Mooseheads többségi tulajdonosa, juniorban is fontos regulációs tényezőnek tartja a verekedéseket, amely épp a biztonságot növeli.

Bobby Smith 1975-ben, 17 évesen debütált a QMJHL-ben. Azóta összesen négy évet hiányzott az észak-amerikai professzionális jégkorongból, jelenleg a QMJHL-es Halifax Mooseheads többségi tulajdonosa. Karrierje elég mozgalmasra sikeredett, a CHL-ben például egyazon évben választották meg MVP-nek és legsportszerűbb játékosnak, de volt év játékosa is ott, az OHL-ben pedig pontkirály. Az 1978-as draft 1/1-esét a Minnesota North Stars vitte el, első évében meg is választották az év újoncának. 1986-ban a Montreal Canadiens az ő góljával nyerte meg a Stanley Kupát. Az ő szavára tehát érdemes odafigyelni, március 18-án a Globe and Mail hasábjain fejtette ki véleményét a bunyók szerepéről az NHL-ben.

Írását azzal kezdi, hogy a csapat tulajdonosaként három dologért felel: játékosai szakmai fejlődéséért, a továbbtanulási lehetőségek biztosításáért és az egészségükért. Számokkal alátámasztva érvel amellett, hogy csapata előbbi kettőben kiemelkedően sikeres: “Ha viszont a játékosaim testi épségéről van szó, efölött kevesebb kontrollal rendelkezem, mint a szakmai fejlődés vagy az ösztöndíjak esetében. Az elithoki, játsszák azt top junior, egyetemi vagy profi szinten, egy gyors és fizikai játék.”

Bár Smith saját jogán is autentikus forrásnak tekinthető, ő mégis Bobby Orrt és Jarome Iginlát idézi. Mint mondja, mindketten fontos szerepet tulajdonítanak a verekedéseknek és mindketten azért, mert számukra is nagyon fontos, hogy minden játékos minden jégen elkövetett tettéért elszámoltatható legyen, az elszámoltathatóság egyik legfontosabb eszköze pedig nem más, mint a bunyó. “A legképzettebb csapattársaim, mint Mats Naslund Montrealban, vagy Mike Modano Minnesotában, azért tudták megmutatni csillogó tehetségüket, mert az ellenfelek tudták, hogy meg kell fizetniük az árát, ha ilyen sztárjátékosokkal kezdenek” ? mondja Smith. A profi jégkorong legnagyobb egészségügyi kockázata a gerincsérülések és az agyrázkódások. Smith érdekes érvelése szerint a bunyók ezek számának csökkentésében is fontos szerepet játszhatnak.

Egy 2013-as tanulmány az előző három szezon véletlen mintavétellel kiválasztott 30 hetének összesen 1410 meccsét elemezte. Ezek során 100 meccsen átlagosan 8,8 agyrázkódást szenvedtek el a játékosok. Ezekből azonban mindössze 0,8 agyrázkódásért feleltek a verekedések. A maradék 91%-ért olyan jégen elkövetett tettek voltak felelősek, amelyek visszaszorításában éppen a bunyó lehet az egyik leghatékonyabb eszköz. A tanulmány megjegyzése szerint egy játékos nagyobb valószínűséggel szenved el agyrázkódást attól, hogy arcon találja egy korong, mint attól, hogy verekszik. Ha teljesen betiltjuk a hokiban a bunyót, akkor józan ésszel feltehető, hogy a sokkal nagyobb valószínűséggel súlyos következményekkel járó esetek száma fog megnőni, akár drasztikus mértékben is. Ráadásul a csapatok egyre kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy csak bunyóra specializálódott, igazán nehézsúlyú enforcereket alkalmazzanak, így a a bunyók által okozott agyrázkódások száma minden valószínűség szerint mára már kisebb, mint a 2013-ban száz meccsre vetítve mért 0,8. A bunyó másik nagy előnye, hogy ki lehet előle térni, míg a vak oldalról történő ütközések esetén jellemzően hiányzik mindkét fél beleegyezése.

Smith egy másik érdekes, bár régebbi tanulmányt is idéz. Az 1997/98-as szezonban megvizsgálták a kanadai egyetemi bajnokság nyaki és fejsérüléseit. 79 agyrázkódást dokumentáltak, ami elképesztően magas szám egy 22 csapatos bajnokságban, ahol 26-28 meccses alapszakaszt játszanak. A 100 meccsre vetített agyrázkódások száma legalább kétszerese volt annak, mint amit az NHL-es játékosok esetén találtak. Mármost a kanadai egyetemi hokiról többek között azt kell tudni, mondja Smith, hogy ott tilos a bunyó.

“A bunyó helyéről szóló vita a top junior bajnokságokban minden bizonnyal folytatódni fog. Számunkra, akik fiatal csapatunk tagjainak testi épségéért és jólétéért felelünk, ez nem egy akadémikus kutatási kérdés. Nem engedhetjük, hogy olyan szabályokat vezessenek be, ami megnöveli annak kockázatát, hogy játékosaink súlyos sérüléseket szenvedjenek. Jobb és biztonságosabb lesz a hoki, ha a játékosok elszámoltathatók maradnak a csapattársaik által és ha a bunyó sportágunk fontos része marad” ? összegzi véleményét Bobby Smith.