A magyar felnőtt válogatottban a Sárközy Tamás Emléktornán debütáló, három korosztályos világbajnokságot megjáró, 22 éves Csollák Márkót kérdeztük.
Most játszottad első mérkőzéseidet a magyar válogatott mezében, számítottál a meghívóra?
Őszintén szólva próbáltam nem arra fókuszálni, hogy várjam a meghívót. Igen nagy megtiszteltetés hogy meghívtak és itt lehetek, bent maradtam és debütálni tudtam. Tavaly is volt egy behívóm, csak az elég rosszul sült el, hosszabb sérülést szenvedtem előtte egy nappal. Most örülök hogy itt vagyok, nagyon jó a csapat, és szenzációs a saját hazádat képviselni.
Hogy sikerült a torna, meg tudtátok valósítani amit a stáb kért tőletek?
Egész sok jó dolgot csináltunk, amit értékelni fogunk majd később és összeállt nagyjából a taktika. Most már kezdünk ráérezni arra mit is szeretnének az edzők. Vannak olyan taktikai dolgok amikre nagyon kell összpontosítanunk mind csatároknak, mind hátvédeknek, azt hiszem ez egész jól működött, de van még ezen mit dolgozni. Ezért is vagyunk még most itt, s nem a világbajnokságon, hogy legyen idő ezen javítani, kiküszöbölni azokat a hibákat, amik most még esetleg megvoltak.
Fotók: Vörös Dávid / MJSZ
Egész torna során Ortenszky Tamással mentél egy bekkpárban, milyen volt nektek így együtt?
Régóta ismerjük egymást, úgy gondolom hogy egész jól megy a közös játék, nem volt ezzel gond.
Klubcsapatodnál, a Fehérvárnál hol az ICEHL-es nagycsapatban szerepelsz, hol az Erste Ligában játszol: a FEHA19-ben 9 meccsen 6 pontnál jársz. Mikor tudod meg hogy éppen hol számít rád a szakvezetés, mennyire nehéz váltani a két együttes között?
Ez lehet egy pozitív dolog is, meg egy negatív dolog is, én inkább pozitívnak élem meg: mindig van hol játszani. Ha esetleg a FEHA-nál kapok lehetőséget, ott egy picit nagyobb szerep hárul rám, több játékidővel. Nyilván az a célom, hogy ezt elérjem az ICEHL-s csapatban is. Ez kérdőjeles, van hogy betegség, sérülés miatt kell oda-vissza ingázzak, nehéz egy picit, de örülök hogy van hova fejlődni és van cél amiért lehet küzdeni.
