A 79. percben buktuk el a meccset, Rajna Miklós 51 védése is kevés volt a sikerhez. Egyenlő erők küzdelme folyt, a bécsieket 2:20-szal a rendes játékidő vége előtt egy elmeszelt, majd videóbírózás után megadott találat hozta vissza a meccsbe. A Fehérvár számára véget ért az EBEL-szezon, a Capitals 4-2-vel jutott az elődöntőbe.
Rob Pallin úgy döntött, hogy az előző meccs első harmadában Engstrandot váltó Rajna Miklóst nevezi első számú kapusnak Bécsben a sorsdöntő meccsen. És döntése kiváló volt, Rajna szenzációs formában védte végig a meccset. Egy másik Pallin-döntés csak a meccs végére vált egyértelművé, de ide tartozik, Michael Boivint nevezte ugyan, bemelegített, majd végigülte a kispadon a mérkőzést egy műszak nélkül. Ez azt jelenti, hogy a döntőnek is beillő meccset összesen 5 légióssal vállaltuk be, 2 hátvéddel és 3 csatárral.
Nagyon jó hangulatban kezdődött a mérkőzés. A bécsiek nyilván a továbbjutás reményében látogattak ki, de ezúttal is közel 300 Fehérvár-szurkoló biztatta a magyar EBEL-csapatot. Gebei Péter és Nagy Attila révén két magyar játékvezető is közreműködött ezúttal.
Az első harmadban nettó hat perc emberelőnyünk volt, és bár a fórjátékunk beltartalmi értéke emelkedett az előző mérkőzésekhez képest, gólt a kialakított helyzetekből nem tudtunk lőni. A másik oldalon csak egyszer kellett szurkolnunk a két perc leteltéért, de megcselekedte a védelem, amit megkövetelt a szituáció. Kemény mérkőzést láthatott a közönség, de kevesebb volt a piszkos munka, korrekten hokizott a két társaság.Nem esett gólt az első harmadban, és ez a magyar csapatot dicsérte, sikerült megfogni a Capitals rohamait, kézben voltak a dolgok, teljes mértékben kiegyenlített játék zajlott.
A szünet után folytatódott a kiállításcunami. Háromszor is előnybe kerültünk, de egyszer sem tudtuk végigjátszani a két percet, mindannyiszor közbejött egy Volán-kiállítás. A két csapat felváltva kerekedett a másik fölé átmenetileg, ezekben az időszakokban sokszor a két kapus tartotta a csapatát, Zaba és Rajna is óriási napot fogott ki. A harmad utolsó hat percét gyakorlatilag végig hátrányban játszotta a Volán, de Rotteréknek nem sikerült a Fehérvár lelkesedésén és védekezésén, valamint Rajna eszén túljárni. A magyar válogatott kapusa 27 lövést fogott 40 perc alatt, továbbra is 0-0 állt a táblán.
A harmadik játékrészben az őrület határáig fokozódtak az események. Két gyors kiállítás után végig 5 az 5 ellen folyt a játék, ez ezen a meccsen új elem volt. De erre a helyzetre is felkészülten reagáltak Banhamék, és állták a sarat, sőt talán jobban játszottak ebben a szakaszban, mint a hazaiak. Ahogy telt az idő, mindenki számára egyértelművé vált, hogy kevés gólos meccset néz, hallgat, követ. Azt lehetett gondolni, hogy az első gól döntő lesz. Ezért is volt óriási dolog, hogy hat perccel a lefújás előtt vezetést szerzett a Fehérvár. Kovács Csaba lövésébe Sarauer ért bele, ezzel Zabát kiszolgáltatott helyzetbe hozta, nem tudott reagálni. 0-1 állt a táblán, Andrew Sarauer a legjobbkor lőtte rájátszásbeli első gólját. A Vienna Capitals megpróbált sebességet váltani, a Volán pedig hosszabban tartani a korongot, hogy hadd menjen az idő. Nem is mentek rosszul a dolgok, tartottuk a vezetést, sikerült támadásokat is vezetni. 57:40-nél azonban furcsa körülmények között egyenlített a Capitals. Carson Rajna mögé, a kapuba juttatta a korongot, de Piragic határozott karmozdulatokkal jelezte, hogy nem érvényes a gól ? a rádióközvetítésben Léderer Ákos elmondta, úgy látta, kislest jelzett a zebra. Felrobbant a csarnok bécsiek által megszállt része, Jim Boni az őrület határán tombolt a kispadon, a sporik pedig jelezték, visszanézik videón az esetet. Úgy tűnt, Piragic meggondolta magát, ő mutatta be a kispadról visszatérve, hogy ítéletét megváltoztatva érvényes a találat, Carsson tehát 57:40-nél gólt lőtt. 1-1. A maradék idő viszonylag csendben letelt, a párharc során másodszor is hosszabbításra vittük a meccset Bécsben.
A hosszabbítás elején megismétlődött az egyenlítő gól körüli jelenetsor. 33 másodperc telt el a ráadásból, amikor a korong talán átment a gólvonalon teljes terjedelmével, de Rajnát támadták, ezért a közelben helyezkedő horvát zebra jelezte, nem érvényes a találat. De valahogy ismét arra jutottak a zebrák, hogy videóznak. Hosszú percekig állt a játék, a bírók elemezték a látottakat. Ismét Piragic mutatta be a döntést, de ezúttal nem változtatta meg az ítéletét, nem adta meg a gólt, megúsztuk, ment tovább a meccs. A Vienna Capitals aktívabb volt, de átvészeltük ezeket a támadásokat. Kovács és Orbán révén is veszélyeztettünk, majd egy kontratámadás során Rotter ellen szabálytalankodott Sarauer, Gebei kiállította a 66. percben. Kitűnő munkával simán kivédekeztük ezt is. Rob Pallin a 69. percben úgy érezte, gárdájának pihenésre van szüksége, ezért kikérte az időt, rendeztük a sorokat. A 70. percben Foucault a támadóharmadban hibázott, botot fogott, ezúttal mi kerültünk emberelőnybe. Nekünk sem sikerült kihasználni a lehetőséget. Egy ordító bécsi lehetőséget megúsztunk, de elcseréltük magunkat, újra hátrányba kerültünk a 73. percben. Ezt a két percet is magas szinten oldottuk meg, nagyon kevés lehetőséget adtunk a bécsieknek. Sajnos megint beragadtunk, de ismét túléltük. A 79. percben aztán megjött a mérkőzés első nagy székesfehérvári hibája, és ez a mérkőzésünkbe került, a kiesésünket jelentette. Nálunk volt a korong, de nem juttattuk ki a védőharmadból, egy rossz átadás után Foucault megszerezte a második gólját, ezzel 2-1-re megnyerte a meccset és 4-2-re a párharcot.
A Fehérvár emberfelettit teljesített az egész szezonban és a rájátszásban is, de a kulcspillanatokban többet hibázott a Vienna Capitalsnél. A bécsiek nagyon komoly nyomást helyeztek a Volánra és ezt a nyomást a csapat nagyrészt elbírta, de a végén zsinórban négyszer Jim Boni csapata nyert, megérdemelten jutott az elődöntőbe. Soha rosszabb Fehérvárt, soha rosszabb EBEL-szezont.
[jbl ebel-2014-348]
