Hirtelen ötletként arra gondoltunk, hogy az igazán ütős-értelmes kommenteket a jövőben megosztjuk azon széles olvasótáborunkkal is, amely nem kíváncsi a cikkek alatti bonyolult élethelyzetekre.
Nem lesz túl gyakori eset ez, kizárólag amikor valami olyasmi fogalmazódik meg, amiről úgy érezzük, hogy akár mi is írhattuk volna, vagy éppen amit nem is lehetne jobban időzíteni. A Székely Szabadság Napján egy csíkszeredai kommenttel indul útnak új időszakos rovatunk.
Érsekújvár?Brassó 4-2 (andlaca,
“Csíkszeredaiként mondom: a tisztelt szeredai hozzászólók természetesen annak szurkolnak, akinek akarnak. A bökkenő csak az, hogy én egyfajta “dögöljön meg a szomszéd kecskéje is” szindrómát látok némely “szurkolónál”. Mely “szurkolók” többnyire a lelátón is inkább az ellenfél szidásával szoktak foglalkozni a saját csapatuk biztatása helyett, persze tisztelet a kivételeknek, mert azért van az is.
Emberek (scotty, lindros stb.), ne legyünk irigyek a szomszéd sikereire. Illetve legyünk, de ismerjük el, hogy nem hiába vannak ott, ahol vannak, és nem hiába nem kerültünk mi oda. Lehet utálni Olti P. Zoltánt, de legjobban sajnálni lehet, hogy nekünk nincs egy hasonló klubvezetőnk. Lehet utálni a brassói játékosok némelyikét is, de ezek legnagyobb hibája, hogy nem nálunk játszanak.
Egyszerűen kezd zavaró lenni, hogy a saját csapatunk kudarcaiért lassan már mindenki hibás, edző, játékos, ellenfél, fegyelmi bizottság, bírók, az ellenfél szurkolói, egyesek az itteni hozzászólók közül lejáratnak minden szeredait a folytonos frusztráltságukkal. Ahelyett, hogy örülnénk, mert van egy erős Brassó, ahol nem mellesleg sok szeredai gyerek játszik, mégpedig olyanok, akiknek egy része itthon nem kellett. Apropó, miért baj az, hogy több pénzért, jobb körülményekért elmegy egy játékos a nevelőegyesületétől? Avagy a játékos nem a piacról él? Ha meg nem lenne a Brassó, akkor valószínűleg simán nyernénk egyik román bajnokságot a másik után, és a MOL Ligában is kevesebb lenne egy jó ellenféllel.
Még mielőtt valaki lebrassóbérencezne: több mint 40 éve vagyok a mindenkori szeredai csapatok szurkolója, soha nem is leszek más. És ha a Brassó ellen játszunk, a Szeredának szurkolok, de ha a Brassó MOL Liga-döntőt játszik, én bizony nekik szurkolok, mert ott is a mi fiaink játszanak, és Szereda hírét is öregbítik.
Tehát mindent bele, Hajrá Brassó, hajrá Erdélyi hoki!”
