32/32 – San José Sharks

Kezdődik a Celebrini-éra San Joséban.

Amióta legalább 30 csapatosra bővült az NHL mezőnye, a San José Sharks egészen az elmúlt évig sohasem végzett az utolsó helyen. Ez a szereplés viszont várható volt azt követően, hogy egyrészt az első 11 mérkőzését elvesztette, másrészt láthatóan csak arra játszott, hogy a legnagyobb eséllyel induljon a draftlottón. A terv bevált: a Shark utolsóként végzett és még a sorsoláson sem előzte be senki, így a drafton természetesen Macklin Celebrini nevét mondták be a mikrofonba.

Celebrini előtt egy évvel, a 2023-as drafton a San José Will Smitht választotta az 1/4-es helyen, így a SAP Centerben összeállt egy olyan duó, ami köré elkezdhetnek egy csapatot építeni. Ezt meg is tették Kaliforniában, hiszen az első körben a távozó Filip Zadinát, azzal a Tyler Toffolival pótolták, akinek volt már 30 gólos és 70 pontos szezonja is. Toffoli mellett érkezett még a Rangerstől Alex Wennberg és Barclay Goodrow is. Utóbbi játékos 2014 és 2020 között már játszott a Sharksban, ezért neki nem lesz ismeretlen a környezet, de vele kapcsolatban sokkal fontosabb, hogy a liga egyik legjobban védekező csatára és az egyik legjobb emberhátrányos specialista. Érdemes lesz figyelni a Mikael Granlund, Fabian Zettertlund párost, akik között már tavaly is megvolt a kémia, idén viszont Smithszel kiegészülve még ütőképesebbek lehetnek. Főként Granlundot lesz érdemes követni, aki tavaly ebben a szerény Sharksban is összedzedett 60 pontot 69 fellépésen. Érdekes lehet még a 22 éves Thomas Bordeleau helyzete. Ő egy született vérbeli center, ennek ellenére tavaly mindössze 27 meccset kapott, azt is nagyrészt a szélen. Most Wennenberg és Celebrini érkezésével ismét a kiszorulhat középről, pedig egészen biztosan nagyobb hasznára lehetne a csapatnak centert játszva.

A San José védelméről csak közhelyesen lehetne beszélni, kb halottról vagy jót, vagy semmit stílusban. Összesen 13 hátvédet használták el, de akárhogy álltak fel, olyan lyukas volt a védelem, hogy az ementáli sajt örömében könnyezne ha ilyen lehetne. Legyen elég annyi, hogy a Cápák nem haraptak hátul és összesen 326 gólt kaptak és egyedüliként lépték át a 300-as határt a mezőnyben. Ha azt mondtuk, hogy a csatároknál lehet látni a fényt az alagút végén, akkor a védelemnél ez csak úgy igaz, hogy itt is lehet, csak éppen ez a vonat. Érkezett a Detroittól Jake Walman, aki se nem több és se nem kevesebb, mint az eddigiek, és ugyanez elmondható Jan Ruttáról is. Ugyanez már nem igaz viszont Cody Cecire és Marc-Edouard Vlasicra. Előbbi az Edmonton egyik leggyengébb hátvédje volt a következetlensége és állandó hibái miatt, utóbbi pedig már jócskán túl van a pályafutása zenitjén, viszont mozdíthatatlan az évi 7 milliós fizetése miatt. A szurkolók egyedül az első teljes szezonjára készülő Henry Thrunban és a csapat első számú hátvédjében, Mario Ferraróban bízhatnak valamennyire, de igazából egyikük sem képvisel jelentős játékerőt.

Nagyon érdekes, hogy hogyan alakul majd a kapusposzt San Joséban. A tavalyi szezon előtt érkezett a New Jerseyből MacKenzie Blackwood, akit a szezon közben követett a csapattársa Vitek Vanecek, aki azonban egy sérülés miatt már nem lépett jégre a szezonban. Tény, hogy kettejük közül a cseh a jobb kapus, de ilyen védelem mögött valószínűleg ő sem tudott volna nagyot alakítani, mint ahogy ez Blackwoodnak sem sikerült. Mindkét kapus 28 éves, azaz a legjobb korban van és megküzdhettek volna a kezdő pozícióért, a klubvezetés azonban húzott egy váratlant és megszerezte a Nashville-től a 22 éves Jaroszlav Aszkarovot, ezért óriási harc várható a trió között a kezdő pozícióért, de még a tartalék szerepéért is. Tény, hogy az oroszt óriási tehetségnek tartják és nem mellesleg egyértelműen első számúnak szánják, ám nem tudni mennyire viseli majd meg a teher és a felelősség, illetve az a tény, hogy a liga egyik leggyengébb védelme mögött kell bizonyítania.

San Joséban az új csapat építését szerencsére nem David Quinnre bízták, hanem a Ryan Warsofskyra. A 36 éves szakember újonc lesz ugyan az NHL-ben, de a feltörekvő edzőgeneráció egyik legjobbjának tartják, aki az AHL-ben már bizonyított is: 2019-ben és 2022-ben például Calder Kupa győzelemre vezette a Chicago Wolvest. Éppen ezért türelmesnek kellene vele lenni és hagyni, hogy egy új csapatot építsen. Ehhez viszont idő kell és könnyen előfordulhat, hogy a Sharks még így is kívülről fogja szemlélni a rájátszást az elkövetkező három – öt évben. Cserébe viszont ott lesz a Celebrini – Smith duó, ami köré valóban fel lehet építeni ennyi idő alatt egy olyan csapatot, amely visszateszi a San Josét a legjobbak térképére.