32/32 – Minnesota Wild

A Minnesota zsinórban négyszer kvalifikálta magát a rájátszásra, ez a sorozat azonban tavaly megszakadt. Ezen lehet is csodálkozni, hiszen tavaly 103, egy évvel korábban pedig franchise – rekordot jelentő 113 ponttal végeztek, így alapvető elvárás lett volna a playoffba jutás. Lássuk mi vezetett ide.

A Minnesota nagyon egyszemélyes csapatnak néz ki évek óta. A 26 éves Kirill Kaprizov négy éve került az NHL-be, azóta gyakorlatilag egyedül cipeli a csapat, mert nem tudtak köré csapatot építeni. (Ez most változhat Brock Faber érkezésével, de erről később.) Hogy mekkora a szakadék közte és a többiek között, azt jól szemlélteti, hogy 2024-ben 27, 2022-ben pedig 23 ponttal nyerte a házi kanadai táblázatot, a köztes évben viszont csak 8 egység volt az előnye Zuccarellóval szemben, de hozzá kell tenni, hogy 11 meccsel játszott kevesebbet, mint a norvég. A Minnesota legégetőbb problémája, hogy amióta a Kaprizov a csapat tagja, gyakorlatilag nem sikerült egy épkézláb első soros center mellé tenni. Tavaly ezt a szerepet Joel Eriksson Ekre próbálták osztani, de a svéd, mindössze 64 egységet kapart össze a 96-ig jutó Kaprizov árnyékában. Pedig az első sor bal oldalán ott van még Matt Boldy, aki három év alatt 75 gólt lőtt és 173 pontot gyűjtött 203 meccsen. Belegondolni is félelmetes, hogy ez a két szélső mit produkálna egy olyan centerrel, aki legalább 80 – 90 pontot hozna. Valószínűleg ez a trió lenne az egyik legfélelmetesebb az egész NHL-ben. A keretből az első soros center szerepe a 2020-as draft 9. választottjára, Marco Rossira szállhat, de igazából ő sem megoldás hosszútávon, egyrészt a testi felépítése miatt, másrészt pedig azért, mert a neve folyamatosan felbukkan a cserepletykákban. Rossi helyett bedobhatják még a mélyvízbe Marat Kusnugyinovot is, aki tavaly már 16 meccset kapott a legjobbak között. Az az igazság Minnesota GM-jének, Paul Fentonnak prospect pooljában rengeteg tehetséges csatár van, ezekből viszont egyet – kettőt be kell áldozni egy minőségibb centerért, különben simán előfordulhat az, hogy Kaprizov két év múlva lelép ha lejár a szerződése.

Ami a csatársorban Kaprizov, az a védelemben Brock Faber. A most 22 éves hátvédet még a Los Angeles draftolta 2020-ban, de két évvel később a Minnesotába küldte egy első körös cetlivel együtt, amikor elhozták Kevin Fialát. Faber két éve még csak két meccset játszott, tavaly viszont rárúgta az ajtót az NHL-re. A Wildban egészen fantasztikus évet futott, amiből két dolgot emelnénk ki: az első, hogy a házi rangsorban 47 ponttal végzett és 20 egységet vert a posztján második Brodinra, a másik, hogy az átlagos jégidőt tekintve az első lett a csapatban és másfél percet vert az itt is második Brodinra. Nem véletlen, hogy sokáig esélyesebb volt a legjobb újoncnak járó Calder – trófeára, de végül nem a jobb szezon, hanem a nagyobb piac döntött Bedrad javára. Ami a védelem többi részét illeti. Tavaly a csapatkapitány Jared Spurgeon, mindössze 16 meccsen lépett jégre hát- és csípőműtétje miatt, most viszont már 100%-os, így a visszatérése óriási lökést adhat a Wildnak. Ki kell még emelni a frissen draftolt Zeev Buiumot. A lassan 19 éves bekk elvileg az NCAA-ben kezdi a következő idényt, de mivel a Minnesota a fiatalok közül nem tud hasznos hátvédet meríteni, elképzelhető, hogy végül bedobják a mélyvízbe.

A Filip Gustavsson, Marc-André Fleury páros nem a legerősebb tandem a vasak között. A 26 éves svéd hatékonysága hatalmasat zuhant egy év alatt és becsúszott 90% alá, így tőle abszolút elvárható lenne, hogy valamennyire megközelítse a két évvel ezelőtti formáját, mert ez alap a playoffba kerüléshez. Teljesen más a helyzet az utolsó idényére készülő Fleurynek, aki nyilván bízik a szép búcsúban és motiváltabb lesz mint valaha, pláne úgy, hogy a tavalyi volt karrierje legrosszabb idénye. Bárhogy is zárja a szezont, Fleury valószínűleg minden idők egyik legtúlértékeltebb kapusa. A statisztikái azt bizonyítják, hogy nem azért nyert három Stanley Kupát és szerezte meg a második legtöbb győzelmet (561), mert olyan kiemelkedő képességű, hanem egyszerűen csak jókor volt jó helyen másfél évtizeden keresztül. Ha a Gustavsson – Fleury párosból valamelyik ismét erős hullámvölgybe került, akkor jöhet a 21 éves Jesper Wallstedt, akit a korosztályában a világ egyik legjobbjának tartanak és nem titkoltan azt várják tőle, hogy franchise – kapussá váljon.

Végezetül itt van John Hynes, a Minnesota edzője. A Wild a jelenlegi keretével valószínűleg nem fog bejutni a rájátszásba és ezt az esélyt Hynes sem fogja növelni. Hynes kereken 10 évet töltött el az NHL-ben vezetőedzőként, ebből egyet a Minnesota élén. A 10 szezon alatt mindössze négyszer jutott be a csapataival a rájátszásba, ahol mindössze négy meccset tudott nyerni, azaz nem egy győztes alkat. Valószínűleg nem ő lesz az, aki a legtöbbet kihozza ebből a Wildból és meglepetésre a rájátszásba vezetné, pláne úgy, hogy égető szüksége lenne egy elsőoros centerre.