32/32 – Dallas Stars

A Dallast évek óta a Stanley Kupa esélyesei között jegyzik, köszönhetően annak, hogy övék az egyik legmélyebb csapat az egész ligában. Ehhez a fantasztikus mélységhez a tavalyi rajt előtt hozzácsapták még Matt Duchene-t, a cserestop előtt pedig Chris Tanevet, így 52 győzelemmel és 113 ponttal zárták az alapszakaszt, ami a franchise történetének második legjobb eredménye volt és nem mellesleg a legjobbak lettek nyugaton. Úgy nézett ki, hogy a döntőig senki sem állítja meg őket, az Edmonton azonban másképp gondolta és hat meccsen kiejtette őket a konferenciadöntőben.

A Stars gyakorlatilag ugyanazzal kerettel vág neki az új idénynek, mint tavaly. A csatársorból egyedül a veterán, a visszavonuló Joe Pavelski fog hiányozni, akinek az ereje láthatóan elfogyott a palyoffra. Ám a közel félezer gólt szerző csatár elvesztése sem fogja megrengetni a Dallast, hiszen mint említettük, a Stars borzasztóan mély, amit igazol, hogy nyolc játékosa is legalább 20 gólt szerzett, ráadásul a három legeredményesebb játékos közül Roope Hintz (30 gól) a legidősebb, a maga 27 évével. Ez azt jelenti, hogy Hintz, Wyatt Johnston (21 év, 32 gól) és Jason Robertson (25 év, 29 gól) személyében évekre megvan a Stars gólszerzős sora. És akkor még nem is említettük az újonc Logan Stankovent, aki tavaly 24 meccsen 14 pontot szerzett, valamint azt a Mavrik Bourque-öt, aki az AHL pontkirálya és MVP-je volt, és idén teljes jogú státuszt harcolhat ki magának a nagycsapatban.

Amit a csatárokról leírtuk azt nyugodtan elmondhattuk a védelemről is.A Dallas védelmében gyakorlatilag nem volt lyuk és ugyanolyan mély volt, mint a támadószekció. Ezt bizonyítja, hogy a Stars védelme ellen 5 az 5 elleni játékban a negyedik legkevesebb helyzetet dolgozták és várható kapott gólokat tekintve is a második legjobb volt. Ez viszont romlani látszik több okból kifolyólag. Először is Chris Tanev nem hosszabbított és távozott a nyáron, ami érzékeny veszteség a rájátszást figyelembe véve. A második, hogy a csapat legjobb védője Miro Heiskanen átlagosan több, mint három és fél perccel többet töltött a jégen, mint hátvédtársai. Ez az alapszakaszban még nem volt probléma, a playoffban viszont sokszor csapágyasra járatták a finnt, ami az Edmonton elleni széria során végül vissza is ütött. Ezt a játékpercet mindenképpen csökkenteni kellene a Dallasnak, ám nem ez a legégetőbb probléma, hanem az, hogy Heiskanen párjának, az RFA státuszú Thomas Harleynak jelenleg nincs szerződése, pedig ez a duó nyugat egyik legfélelmetesebb védőpárosát alkotja. Ami Heiskanen tehermentesítést illeti, ennek megoldására érkezett elviekben Matt Dumba és Brendan Smith. Egyik sem a legjobb megoldás, de Dumba még beválhat, ha ugyanazt hozza, mint Minnesotában, Smith azonban valószínűleg bukta lesz, ahogyan az volt a Rangersben és a Devilsben is.

A vasak között Jake Oettinger egyes számú posztja nem kérdőjeles. A Vezina – trófeára is jelölt kapus az alapszakaszban elmaradt a valós tudásától a folyamatos ágyéksérülése miatt, a playoffban viszont robbantott és igazi vezérnek bizonyult, miközben csak a Rangers kapusa, Igor Sesztyorkin tudott jobb számokat produkálni. Sokkal érdekesebb a második kapus helyzete. Scott Wedgewood nagyszerű munkát végzett ebben a szerepkörben, de UFA-ként kiárazta magát a Dallasból és végül Nashville-be ment. Oettinger mögé így Casey DeSmith érkezett, aki viszont karrierje legrosszabb szezonján van túl. DeSmith karrierátlaga nem éri el a 91%-os védési hatékonyságot, így Oettinger hosszabb kiesése esetén, nagyon meleg lehet az alapszakasz a Dallasnak.

Összefoglalva megállapítható, hogy attól függetlenül, hogy a védelem első látásra meggyengülni látszik, ugyanúgy elitnek számít, mint a csatársor és a kapusposzt. A liga minden más szurkolói bázisa valószínűleg irigyli és elfogadná ezt az összeállítást, mert egyetlen csapatnak sincs jobb keveréke a fiatalokból, a sztárokból, a rutinos veteránokból és a mélységből. A Stars továbbra is a Central – Divízió és a Stanley Kupa esélye, mégis hiányzik belőlük valami, ami a végső cél eléréséhez kell. Ehhez kell majd Peter DeBoer, aki 17 év alatt kétszer jutott be a fináléba és hétszer a konferenciadöntőbe. Neki kell elérnie azt, hogy a Dallas átlépjen a saját árnyékán, mert ha ezt nem teszi meg a következő két – három évben, akkor simán rásütik a choker jelzőt.