32/32 – Columbus Blue Jackets

Mit lehet vajon mondani arról a csapatról, amely nemrégiben egy tragikus balesetben elveszítette a legjobb játékosát, Johnny Gaudreau-t? Talán annyit, hogy lélekben lesznek olyan erősek, hogy megmutassák, hogy elbírják ezt a lelki terhet és 130%-ot nyújtsanak a mérkőzéseken “Johnny Hockey” és testvérének az emlékére.

Nem akarunk ridegnek és kegyetlennek látszani, de szeretnénk úgy összefoglalni a Columbus helyzetét, hogy csak a jégkorongra koncentrálunk. Kezdjük azzal, hogy a Jacketsnél az elmúlt szezonban ami félre tudott menni, az félre is ment. Kezdődött azzal, hogy Brad Larsen helyére a nyáron érkezett Mike Babcock, akit azonban már az előtt kirúgtak,hogy elkezdődött volna a szezon. Ezután jött Pascal Vincent segédedző, aki a jégen kívül előrelépést jelentett, de a jégen nem. Következetesen elrontotta a Blue Jackets fiatal tehetségeinek felhasználását, hibát hibára halmozott, a fejlődésüket a lehető legrosszabb irányba kormányozta,, miközben például Patrik Laine-t minden látható ok nélkül játszatta centerben, és egyszerűen nem hozott ki semmit abból a játékoskeretből, amelyben volt némi potenciál. És miközben mindez történt, Jarmo Kekalainen GM-t kirúgták, Elvis Merzlikins kapus cserét kért, Laine az NHL/NHLPA játékossegítő programjában landolt, a legjobb újonc, Adam Fantilli pedig januárban olyan sérülést szenvedett, hogy a szezon végéig kidőlt. A Blue Jackets 27-43-12-es mérleggel zárt, ami a negyedik legrosszabb volt a ligában és a legrosszabb a keleti konferenciában, zárásként pedig Vincent is megkapta a felmondólevelét.

Bármilyen hihetetlenül is hangzik a a Blue Jackets messze nem volt a legrosszabb csapat a támadások generálásában az elmúlt szezonban, de még mindig a liga alsó felében voltak, akár a gólok (holtversenyben a 24. a ligában 2,85 per meccs), akár az 5v5 lövési kísérletek (18. 59,47 per 60 perc) vagy az 5v5 várható gólok (20. 2,53 per 60) tekintetében. Ez még akár jobb is lehetett volna, de a sérülések teljesen tönkretették a támadójátékot: összesen 37 játékost használt Vincent és csak nyolcan jutottak 70 meccsig. Az összhang teljesen hiányzott, így nem volt meglepő, hogy emberelőnyben is csak 15%-os hatékonyságig jutottak. A Columbus a nyáron megszerezte Sean Monahant, Gaudreau korábbi csapattársát és cél az lett volna, hogy ezen a statisztikán látványosan javítsanak. Gaudreau elvesztésével azonban minden borult, így Evason gyakorlatilag csak a fiatalokra támaszkodhat. Abból viszont van bőven, hiszen a keze alatt van Kirill Marcsenko, Adam Fantilli, Jegor Csinakov, Kent Johnson, David Jiricek és az idei darft negyedik választottja Cayden Lindstrom is, akik mindannyian biztosan javulni fognak, ha Evason olyan struktúrát épít ki, amivel mindenkiből ki tudja hozni a maximumot.

Míg a Blue Jackets támadásban ikább csak középszerű volt, addig védekezésben borzalmasan teljesített. A második legrosszabbak voltak a ligában a meccsenkénti kapott gólok (3,63), a harmadik legrosszabbak az 5v5 lövési kísérletek (65,84) és a harmadik legrosszabbak az 5v5 várható gólok (3,02) tekintetében. Az emberhátrányos védekezésük is is csak 76%-os volt, így egyikre sem lehet igazából kalapot emelni. A játék legtöbb területén nem tudtak védekezni, pedig van embereanyag bőven, hiszen ott van Zach Werenski, Ivan Provorov és Damon Severson is, de mind úgy játszottak, mint aki nem tud védekezni. Severson csak a jeget nézte, Provorov egy káosz volt a saját térfelén, Werenski pedig sosem volt jó védekezésben, mert alapból támadó felfogású. Marad Erik Gudbranson, aki valóban védekezik, illetve a 20 éves David Jiricek, aki az első teljes szezonjára készül a legjobbak között.

Figyelembe véve, hogy mennyire siralmas volt a Blue Jackets védelme, valószínűleg meglepő, hogy a kapusposzt nem volt teljesen borzalmas, hiszen 5v5-ben a 16. helyen végeztek 91,23%-os védési hatékonysággal. Ezt az átlagot még úgy is hozni tudták, hogy öt kapust is elhasználtak a szezon során. A kvintettből viszont reálisan nézve csak Danyil Taraszovnak, illetve a már korábban említett Merzlinkisnek van esélye a kezdőposztra. Tartaléknak marad Jet Greaves, Spencer Martin és Malcolm Subban viszont kuka.

Végezetül tegyünk fel mindent egy mérlegre. A serpenyő egyik felén van a Columbus prospect poolja, amely az egyik legjobb az egész NHL-ben, valamint a két új szakember, Dean Evason és Don Waddell (GM). Mindkettőnek megvan az a megvan az a képessége, hogy hosszútávon is playoffra esélyes gárdát gyúrjon össze: előbbi a Minnesota edzőjeként bizonyította ezt, utóbbi a Carolina menedzsereként. A mérleg másik oldalán viszont Gaudreau elvesztése van, aminek a hatását lehetetlen megjósolni. Lehetséges, hogy erőt tudnak meríteni valahonnan, de az is lehet, hogy az egész szezonra rányomja a bélyegét a játékukra a hokis elvesztése. Végezetül azt se felejtsük el, hogy három éve a Columbus a kapusát, Matiss Kivleniekst vesztette el szintén egy tragikus balesetben, és a klub azóta sem találja önmagát a játékát tekintve.