A szívünket, a karakterünket és a tökösségünket kell kiegészítenünk a játékrendszerünkkel

Szilassy Zoltán, az azóta Tamperébe sikeresen megérkező magyar válogatott másodedzője értékelte a felkészülési időszakot.

A szakember elsőként arra tért ki, hogy kemény és produktív elmúlt néhány hetet zárt a csapat, s többek között ezt az egyhónapos közös munkát kellene előnyünkké kovácsolnunk a világbajnokságon. „Rengeteg munka volt minden téren, jégen, szárazon, elméleti síkon, az „osztályteremben” – amit ebből a felkészülési időszakból ki lehetett hozni, azt kihoztuk. Az utolsó napokban kezdtünk csak el foglalkozni az érzelmi húrok megrángatásával, mert ennek most van itt az ideje; vagyis hogy miként kezeljük azt, hogy mi leszünk az underdogok, tehát az esélytelenebb kis nemzet. Ami akár előnyünkre is válhat: ki kell használnunk, ha esetleg alszanak ellenünk, elvégre mi egy hónapja készülünk együtt, a vb-ellenfeleink pedig nem. Nyilván a nagy hokihatalmak és a többi európai válogatott is elkezdte már korábban, de még messze nem a mostani keretekkel; az NHL-ből, vagy az európai topligákból érkezők öt-tíz napja csatlakoztak és kapcsolódtak be a közös munkába. Ez a plusz egy hónap adott esetben sokat számíthat, igyekszünk az előnyünkké kovácsolni. Emellett a szív nagyon fontos lesz, hiszen az elmúlt huszonöt-harminc évben is a szívünk segítségével csináltunk olyan dolgokat, amikre nem sokan gondoltak volna, akár a jégen, akár vezetői szinten. Utóbbi alatt értem például azt, hogy olyan válogatottakat tudtunk idehozni, mint Svédország vagy Kanada, előbbi alatt pedig, hogy rövid időn belül már harmadszor vagyunk az A csoportban – szerintem erre sem sokan számítottak. Megvan a kellő karakterünk, vérünk, tökösségünk, ezt elő kell vennünk, és kiegészítenünk azzal a struktúrával, ami bele lett verve a fejekbe a napi többórás videómítingek során. Pont azért, hogy ha már méretben nem vagyunk akkorák, mint a nagycsapatok, vagy nem korizunk úgy, ezzel, hogy mi rendszerben dolgozunk és játszunk, tudjuk kompenzálni ezeket a hiányosságokat. Az utolsó néhány felkészülési meccsünkön már a véglegeshez nagyon közeli összeállításokkal mentünk, a végső keretszűkítéssel pedig az utolsó kérdőjelek is átalakultak felkiáltójelekké.”

Természetesen a Kanada elleni MVM-es tapasztalatokról is megosztotta gondolatait, azzal a kiegészítéssel, hogy nem ingyen és ajándékba kaptuk az ilyen és ehhez hasonló élményeket. „Nyilván felemelő érzés volt, hogy öt-tíz méterre tőlünk, a másik padon egy komplett NHL-stáb állt ott, Shane Doan például egymaga szerény ezerötszáz NHL-meccsel a háta mögött. De említhetném nyugodtan a kanadai GM-et, vagy a szövetségi kapitányt is, szóval azért ilyen színpadon bóklászni egyszerre volt megtiszteltetés és nagy élmény. Ugyanakkor én azt gondolom, tett azért a magyar hoki, hogy ezekkel az emberekkel találkozhasson, ellenfélként is – az a cél, hogy megragadjunk ezen a szinten, hogy többször találkozhassunk velük, és akkor többször részesülhetünk ilyen élményekből.”

fotó: Vörös Dávid/MJSZ