Ha jó vagy időmenedzselésben, a jégkorong és a tanulás sem szorulhat háttérbe

   

Stipsicz Bencével múltidéztünk kicsit, emellett elmesélte, hogyan élte meg súlyos sérülését és hosszú regenerációját. Természetesen szóba került a sport és a tanulás párhuzamos űzése is legmagasabb szinteken.

A 2015/16-os szezonban üstökösként robbantál be a hazai hokis köztudatba, már az első felnőtt szezonodban kulcsszerepet vállaltál a MAC menetelésében. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

Akkoriban új impulzusként éltem meg, hiszen az volt az első évem, amikor belekóstolhattam a felnőtthoki világába. Sok olyan játékos vett körül, akik hosszú ideje a profi közegben bizonyítottak, én is próbáltam hétről hétre a legjobbamat nyújtani. Különleges élménykét fogtam fel, hogy ilyen fiatalon egy bajnokesélyes csapat tagja lehettem. Sajnos a finálét nem sikerült behúznunk a DVTK ellen, de rengeteget tanultam abban az évben.

Akkoriban csapattársad volt egy bizonyos Tokaji Viktor is. Fiatal bekként mennyire élted meg édes teherként, hogy hirtelen egy ilyen patinás közegbe csöppentél, el tudtad lesni a szakma csínját-bínját a szapporói hőstől?

Egy ilyen rutinos játékos öltözői jelenléte mindig hatalmas előny. Emlékszem, az idény előtti felkészülési mérkőzéseken egy hátvédpárost alkottunk, végül szezon közben változott a formáció. Toki már akkor tudatosan készült az edzői karrierjére, tréningek után számtalanszor ott maradt foglalkozni a fiatalokkal, sokat segített nekünk. Érdemes volt rajta tartanunk a szemünket, rengeteget tanulhattunk tőle, mind a pályán, mind a jégen kívül. Folyamatosan monitoroztam a helyezkedését, továbbá kiváló érzékkel avatkozott be bizonyos játékhelyzetekbe, emellett segített a taktikai elemek megértésében is. Folyamatosan magyarázta, miként lehetne az adott stratégiát effektívebben megjátszani. Szerencsére ugyanez elmondható volt a szakmai stábról is, minden adott volt a zavartalan fejlődéshez Majoross Gergelyék irányítása alatt, több helyről kaptam az impulzusokat egyidejűleg, ami előnyömre vált.

Aztán 2016-ban a Cedar Rapids RoughRiders csapatához igazoltál. Előre eltervezted ezt a tengerentúli kitérőt, vagy miként adódott a lehetőség?

Kimentem egy próbajátékra, majd a stáb egyből jelezte, számolnának velem a következő szezontól. Megkönnyítette a dolgomat, hogy Erdély Csani az azt megelőző idényben az USHL-ben pallérozódott, így biztos forrásból informálódhattam az ottani körülményekről. A fő mozgatórugót a sportkarrierem és tanulmányaim ötvözése jelentette, reménykedtem, hogy egyetemi tanulmányaimat folytatni tudom majd az Egyesült Államokban.

Végül 2017-ben újra Magyarország felé vetted az irányt, ezúttal már a zászlóshajó Hydro Fehérvár AV19 hívására tértél haza. A 2018/19-es szezonban bekk létedre 27 pontot termeltél, és a következő két idényben sem állt 15 pontnál kevesebb a neved mellett a szezonok végeztével. Jól érzed magad Fehérváron, mennyire volt bonyolult felvenni eleinte az EBEL ritmusát?

A kezdetektől fogva remekül érzem magam Székesfehérváron. Annak ellenére, hogy utánpótlásszinten nem játszottam együtt senkivel, akkorra a felnőttválogatottból már ismertük egymást a srácokkal. Egyértelműen nagy kihívásnak bizonyult az osztrák pontvadászatban szerepelni hétről-hétre, hiszen teljesen más sebességet képvisel az ICEHL, mint a juniorszint, vagy akár a korábbi MOL Liga. Mióta a koronázóvárosban élek, számos edző megfordult a csapatnál, és ennek is megvan az előnye: ahány edző, annyiféle elvárás, ezért a folyamatos alkalmazkodási kényszer próbatételek elé állított, teljesen más követelményeknek kellett megfelelnem évről évre – viszont ez a tényező kimondottan gyarapította a sokoldalúságomat.

Sajnálatos módon szinte teljes egészében ki kellett hagynod a 2021-2022-es idényt egy komoly sérülés miatt, viszont a te történeted picit különbözik az ilyenkor megszokottól: pontokban talán nem mutatkozott meg, de kívülről úgy tűnt, a hosszú kihagyásodat követően dinamikusabban tértél vissza, mint valaha, ráadásul a játék néhány elemében még a korábbinál is feltűnőbbnek látszik a szerepvállalásod. Minek köszönhető, hogy ilyen formában tértél vissza?

Szerencsétlen ciklust éltem át akkoriban, egy augusztusi válogatott mérkőzésen megsérültem, és minden igyekezetem ellenére novemberben kés alá kellett feküdnöm. Az összes sportoló esetében az ehhez hasonló időszakok mentális tesztként szolgálnak – hogyha ilyen hosszú időt kénytelen kihagyni az ember, akkor akaratlanul is túlságosan nagy fókuszt helyez a visszatérésre. Meglátásom szerint a lelkiismeretes fizikai alapozás volt mindennek az alapja, már a szezon előtt úgy éreztem, erőnlétileg elég jól visszaépítettem magam. Másik releváns faktorként az elméleti felkészülést nevezném meg, a sérülésem alatt sok energiát fektettem Kevin Constantine játékrendszerének elsajátításába. Az összes edzésen és meetingen részt vettem sérülten is, tudtam, hogy ha hadra fogható állapotba kerülök, nélkülözhetetlen lesz, hogy a taktikai elemek beidegződésként működjenek. Könnyűnek semmiképpen sem mondanám életem ezen periódusát, úgy érzem, decemberben jött meg újra az önbizalmam, s produkáltam azt a szintet, amit szigorúan elvárok magamtól. Örülök, ha kívülről nem úgy tűnt, de az igazat megvallva december előtt néha még szenvedtem. Abszolút nehezítő körülmény, hogy klubszinten sajnos nem futottunk jó szezont, ennek ellenére igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni a jégen.

stipsicz_hungbr

fotó: Vörös Dávid/MJSZ

Hogyan élted meg a mögöttünk hagyott idényt a Fehérvárral? Miként emlékszel vissza a BL-csoportkörre, majd a Salzburg elleni playoffbúcsúra?

Érdekes szezonon mentünk keresztül, folyamatos sérülések hátráltatták a munkánkat. Szerintem először decemberben jött el az az időszak, amikor a hátvédkontingensünk teljes létszámban ki tudott állni az adott összecsapásra. Sajnos nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztük, a góllövéssel eléggé hadilábon álltunk, ami rányomta bélyegét az egész idényünkre. Ráadásul szerintem mi voltunk az egyedüli csapat a ligában, akik egyszer sem tudták legyőzni a Salzburgot. Az utóbbi időszakban a „bikák” a mumusainkká váltak, ez azért bizonyult előnytelennek idén, mert egyből ellenük kezdtük a rájátszást. Belülről abszolút úgy éltem meg, hogy minden meccsen pariban voltunk ellenük, de végeredményben az utolsó összecsapásokra az akkori sérüléshullám teljesen felemésztette a csapatot. A végére már nagyon rövid volt a cserepadunk.

Ha a sérülések elkerülnek a szezon hátralevő részében, akkor elmondhatod magadról, hogy egy szezonon belül megmérettettél a Bajnokok Ligájában és az elit-világbajnokságon, ráadásul 26 évesen már a második A csoportos vébédre készülsz. A fehérvári játékosoknak könnyebbséget jelent Kevin Constantine személye, például a tesztírásoknál előny, hogy ti már sejthetitek, mikre kérdezhet rá a mester?

A fehérvári játékosok már abszolút tisztában vannak ezzel a játékrendszerrel, tudniillik betűről-betűre megegyezik a válogatott játékrendszere a klubunkéval, ezért óriási előny, hogy nekünk már reflexszerűen jönnek az automatizmusok. Természetesen ismétlés a tudás atyja, nincs kivételezés, ezeket a teszteket Kevin a volánosokkal is újra megíratja (nevet). Ezenfelül a keret többi tagja is átfutott már a kérdéssorokon jó néhányszor, így az ismerkedési fázist mondhatni már magunk mögött hagytuk: most már kimondottan a játékunk finomhangolására törekszünk. Továbbá mint már Nagy Gergő is említette, komoly hangsúlyt fektetünk az erőnléti felkészültségre is.

Mit vársz a tamperei világbajnokságtól, ha mindenki 100%-ot nyújt, elcsíphetjük a bentmaradást? Szerinted mely válogatottak ellen lesz esélyünk?

A jégkorongnak az adja a szépségét, hogy bármi lehetséges. Nem fogok hazudni, nagyképűség lenne azt állítani, hogy a magyar válogatott az összes mérkőzésre az esélyesek nyugalmával korcsolyázhat ki, a mi lehetőségeink korlátozottak néhány riválisunkéhoz képest. Úgy gondolom, a múltkori olimpiai selejtezőn megmutattuk, hogy a franciákra veszélyesek tudunk lenni, emellett az osztrákok ellen is lehet keresnivalónk – nem elhanyagolható faktor, hogy Kevin Constantine és a fehérvári kontingens jól ismeri a legtöbb ausztriai riválisunkat, hiszen az ICEHL jó néhány játékost delegál szomszédunk nemzeti alakulatába. Ezeken a mérkőzéseken akár be lehet biztosítani a bentmaradásunkat. Ezenfelül a többi találkozón arra kell majd koncentrálnunk, hogy minél tovább pariban maradjunk a papíron erősebb ellenfeleinkkel: ha a végén jól pattannak a korongok, a másik csapatnak pedig semmi nem jön össze, akkor hokiban bármi megtörténhet. Minden eddiginél fontosabb lesz a stabil védekezés, mindemellett a riválisaink hibáit könyörtelenül ki kell majd használnunk.

Apropó, franciák: mit gondolsz arról a felfogásról, amit néhány esetben a gall válogatott űzött az évek során? Szorult helyzetben a nagycsapatok ellen tartaléklángon égtek, kizárólag azokra a találkozókra összpontosítanak, amelyeken a bentmaradás sorsa múlik. Ha a vb vége kimondottan szoros lesz, előfordulhat, hogy Tamperében a nemzeti válogatottól is láthatunk majd hasonló stratégiát? 

Azért azt meg kell érteni: egyelőre még nem tudunk minden csapattal labdába rúgni az elit-világbajnokságon. Nem lehet reális célkitűzés, hogy 2-0-ra megverjünk egy NHL-es játékosokkal teletűzdelt finn vagy svéd csapatot Tamperében. Nyilvánvaló, sportolóként utálok veszíteni, azonban látni kell, egy ilyen hosszú világbajnokságon ha egyszer kikapsz, akkor csak a csatát veszíted el, és nem a háborút. Ha adott esetben rossz napot fognánk ki, a gyengébb produktum semmiképpen sem definiálhatja a soron következő mérkőzésünket. Nem árulok el nagy titkot, lesz olyan mérkőzés, amit el fogunk bukni Finnországban, de közösen azon kell munkálkodnunk, hogy egy gyengébb teljesítmény fikarcnyit se vegyen el az önbizalmunkból.

Végül, de nem utolsósorban a civil életedről érdeklődnék: sikeresen abszolváltad a tanulmányaidat az ELTE mesterszakán, hogy állsz most az iskolával? Hogyan tudtad összeegyeztetni azt, hogy a sportban és a magánéletben is ilyen magas szinten teljesíts párhuzamosan?

Szerencsére sikeresen megszereztem a mesterdiplomámat, azóta már a PhD-ba is belekezdtem, ugyancsak az ELTE-n. A titok nyitja az időbeosztás, illetve a tanulás balanszot nyújt abban, hogy néha idézőjelesen kikapcsoljam az agyamat a hokiról, és új impulzusok érjenek. Úgy kell elképzelni, hogy ezek a procedúrák kölcsönösen hatnak egymásra, mivel az edzések az egyetem próbatételeire készítenek fel. Szerencsére a tanáraim is relatíve megértőnek bizonyultak, számos esetben figyelembe vették a sportolásból adódó elfoglaltságaimat, sokszor megkönnyítették a helyzetemet egy másik vizsgaidőponttal. Ha megfelelően menedzselem a napjaimat, akkor határozottan állítom, sem a jégkorong, sem pedig a tanulmány nem szorulhat a háttérbe. Amit az adott pillanatban csinálok, ott kizárólag a maximumot szeretném nyújtani.

stipsicz_b

fotó: Soós Attila/Hydro Fehérvár AV19

Cimkék: , , , , ,

Nem lehet hozzászólni.

Eseménynaptár
május 20., hétfő
VB 16:20 GBRNOR 2-5VÉGE
VB 16:20 SWEFRA 3-1VÉGE
VB 20:20 FINDEN 3-1VÉGE
    • SPORT 1
VB 20:20 KAZPOL 3-1VÉGE
május 21., kedd
VB 12:20 AUTGBR 2-4VÉGE
    • SPORT 1
VB 12:20 FRAGER 3-6VÉGE
VB 16:20 CANCZE 4-3 HVÉGE
    • SPORT 1
VB 16:20 LATUSA 3-6VÉGE
VB 20:20 FINSUI 1-3VÉGE
VB 20:20 SWESVK 6-1VÉGE
    • SPORT 1
május 23., csütörtök
VB 16:20 CANSVK 6-3VÉGE
    • SPORT 1
VB 16:20 SUIGER 3-1VÉGE
    • SPORT 2
VB 20:20 SWEFIN 2-1 HVÉGE
    • AMC MIKRO
VB 20:20 USACZE 0-1VÉGE
    • SPORT 2
május 25., szombat
VB 14:20 SWECZE 3-7VÉGE
    • SPORT 2
VB 18:20 CANSUI 2-3 BVÉGE
    • SPORT 2
május 26., vasárnap
VB 15:20 SWECAN 4-2VÉGE
    • SPORT 2
VB 20:20 SUICZE 0-2VÉGE
    • SPORT 2