Olyasmit értünk el, amire az érsekújvári jégkorong sokáig büszke lesz

 

A szlovák Extraliga alapszakaszának 6. helyével fennállása legjobb eredményét elérő Nové Zámky vezetőedzőjével, Majoross Gergellyel beszélgettünk (újabb) bravúrokról és célkitűzésekről, növekedési folyamatról, nehézségekről és kihívásokról, azok pozitívba átfordításáról, no meg persze arról, mit vár a topcsapat Zólyom elleni negyeddöntős párharctól.

Mint ismert, a Nové Zámky klubtörténelmet írt azzal, hogy Majoross Gergely irányításával a 6. helyen zárta a szlovák Extraliga alapszakaszát, ezzel ugyanis fennállása során először végzett ennyire elöl a legmagasabb osztályban, automatikus negyeddöntőt érő pozícióban a csapat. Noha az érsekújváriak korábban is kvalifikálták már magukat a rájátszásba – egyszer már Majorossal a kormányrúdnál –, idáig a legjobb alapszakasz-helyezésük egy 8. hely volt, amikor még csak tízcsapatos volt a liga. Az Újvár így a playoff első körében a harmadik kiemelt Zvolennel csap majd össze, a négy nyertig tartó párharc éppen nemzeti ünnepünkön, szerda este rajtol a pályaelőnyt élvező zólyomiak otthonában.

Legutóbb úgy fogalmaztál, a hatba kerülés már a bravúrkategóriába esne – most akkor nézzük meg, hogyan sikerült a bravúr.

Először is volt egy nagyon erős kezdésünk: a tabella első három helyének valamelyikén álltunk sokáig, szerintem a szezon első több mint felében.

Aztán jött egy rémálomszerű január.

Igen, ez az ominózus január nagyon nem várt eseményeket tartogatott nekünk. Emlékszem, január negyedikén játszottuk az új év első bajnokiját, amikor is összesen tizenhárom hiányzóval kellett kiállnunk. Sérültjeink is voltak, és nagyon sok beteg, rajtunk akkor ment végig egy olyan betegséghullám, hogy heteken keresztül konstans hét-nyolc hiányzóval mentünk, ráadásul mindig más emberek estek ki. Ebből a januári időszakból konkrétan úgy tudtunk kijönni, hogy sokszor a másodosztályból kellett embereket felhoznunk, hogy egyáltalán ki tudjunk állni.

Edzőként hogyan birkózol meg az ilyen nem várt krízishelyzetekkel?

Valahol ez izgalmas kihívás is, hiszen minden ilyen egyfajta kényszerű szezon közbeni újjáépítést von maga után. Nekünk például ebben az időszakban jellemzően kétféle játékos állt rendelkezésünkre a csapat magjából: a betegség után frissen hadra foghatóak, meg azok, akiket muszáj voltunk rommá játszatni, és már alig kaptak levegőt. Emiatt nyilván még februárban sem néztünk ki túl jól, főleg, hogy ez eleve egy nagyon terhelt periódus volt hárommeccses hetekkel, idegenbeli bajnokikkal, sok utazással. Illetve edzői szemmel abból a szempontból is nehéz volt, hogy ezeket a problémákat jelen időben nem kommunikálhatjuk, mert szerintem az egy helytelen kommunikáció lenne. Így bár mi pontosan tudtuk, mi a gondunk, rajtunk kívül mindenki más csak értetlenkedett, meg konspirációkat gyártott, holott semmilyen különösebb ok nem volt, egyszerűen csak annyi volt bennünk akkor. De én igyekszem mindig a pozitív végét megfogni: azt mondtam a srácoknak, hogy mint minden helyzetben, ebben a helyzetben is próbáljuk meg meglátni azt, hogy mi az, ami minket ebből a spirálból kivezet; jelöljük ki az utat, és járjuk végig a lehető legmagabiztosabban. Mi pedig pont ezt tettük, még éppen időben, így jött össze végül ez a félig-meddig álomszerű helyezés. Szóval olyan szempontból még akár hasznosnak is mondanám ezt a rengeteg nem várt nehézséget, hogy ezeken mind át kellett küzdenünk magunkat, együtt, csapatként. Ezeknek a szituációknak a helyes feldolgozása vezetett végül ahhoz, hogy a legvégén az utolsó három rendkívül nehéz meccsünk megnyerésével bejuthattunk ebbe a bizonyos top hatba.

zámky

fotók: Stefan Macsadi/HC Mikron Nové Zámky FB

Hogyan tovább? Ezek után jutalomjátéknak fogjátok fel, ami következik, vagy evés közben jön meg az étvágy?

Szeptember elején leültünk beszélgetni a srácokkal arról, hogy mi a közösség célkitűzése. Kis munkacsoportokat alakítottunk, bizonyos kérdések során végigvettük, ki mit szeretne elérni, majd ezt a játékosok maguk is előadták a csapat előtt. Ezen a mítingen az volt az uralkodó irányelv, hogy egyelőre az alapszakaszra tűzzünk ki egy célt, a rájátszás mindig új bajnokság. Akkor azt mondták, a top hat adna lehetőséget egyrészt arra, hogy rendesen fel tudjunk készülni a playoffra, másrészt hogy elkerüljük a két legjobb csapatot az első körben. Most nagyon örülünk, hogy ezt sikerült elérnünk, olyasmi fegyvertény ez, amire az érsekújvári jégkorong remélhetőleg sokáig büszke lesz. Emellett bízom benne, hogy ez valamiféle áttörés is lesz, ami megváltoztatja a sztenderdeket – a növekedési folyamat egyik fontos állomása. A kérdésedre a válasz: ugyanilyen megfontolással szeretnénk minél tovább menetelni. Az első akadály a Zólyom, de jöhetett volna bárki más is, biztos, hogy ha a legjobbunkat nyújtjuk, akkor mindenkinek nagyon nehéz lesz ellenünk. De ehhez tényleg a legjobbunkat kell nyújtanunk.

Ez a munkacsoportos metódus a te ötleted volt, vagy a stábbal közösen találtátok ki?

Ezt én gondoltam, hogy így helyes. Számszerű célt én magam nem szerettem volna kitűzni, mert azt gondolom, annak kevés a jelentősége – annak sokkal nagyobb, ha a játékosok határoznak meg célokat saját maguknak. Már csak azért is, mert amikor előjönnek a mindennapi nehézségek – mint amilyen a januári krízis is volt –, akkor ezek a saját maguk által kitűzött célok segítenek átlendülni a holtpontokon.

Ha egy kicsit a játékotokat analizáljuk, mi kellett ehhez a bravúrteljesítményhez, miket jelölnél meg a fő erősségeiteknek? Kapusteljesítmény, légiósok, Mikús fivérek?

A kapusteljesítményünk tényleg annyira meggyőző volt végig, hogy megkockáztatom, edzői pályám során ilyennel még nem találkoztam. (A 31 éves cseh Pavel Kantor 50 meccsen 93.1%-os hatékonyságot és 2.44-es kapottgól-átlagot hozott – a szerk.). Ez a része tehát adott, és remélem, ugyanígy lesz a rájátszásban is. Ami a termelékenységünket illeti, a szezon első szakaszában, amikor nagyon jól mentünk, ez szinte kizárólag a légiósokra korlátozódott. Kicsit veszélyesnek is éreztem, hogy ennyire egysorosak vagyunk, de úgy voltam vele, addig üssük a vasat, amíg lehet, én inkább nem bántom ezt a sort. Megfordult ugyan a fejemben, hogy szét kéne szedni őket, hogy beindítsunk olyan spílereket, akikben sokkal több van annál, mint amit a szezon első felében mutattak – például pont Tomás Míkus, akinek biztos, hogy ez nagy segítség lett volna –, de aztán úgy voltam vele, amíg folyamatosan meccseket nyerünk, addig nem nyúlok bele. Ennek megvolt a maga számszerű előnye eredményességben, ugyanakkor a hátránya is: amikor közülük valaki hiányzott, vagy sokat kellett játszaniuk, akkor nem volt senki, aki a helyükre lépjen. De szerintem utólag sem cselekednék másként. Csak a végén láttam helyesebbnek megbontani a Jackson, Johnson, Farley sort, amikor leigazoltuk a szintén amerikai Troy Logginst. Úgy látom, ennek nyomán jobb is lett az egyensúlyunk, főleg, hogy a nagy hármas mellé fel tudott nőni Loggins és Tomás Míkus is, akik újabban ontják a gólokat. Ez a kiegyensúlyozottság márpedig kulcsfontosságú lehet a rájátszásra nézve.

zámky pavel kantor

Nyilván kielemeztétek már a Zólyomot: mire jutottatok velük kapcsolatban?

Még szép, hogy kielemeztük! Edzői szemmel szerintem ez a legjobb, amikor van idő rendesen mélyre menni az ellenfélben, és kitalálni, mi működhet velük szemben, illetve a saját játékunkban, amivel az ő erősségeiket ki lehet iktatni, a mieinket pedig felerősíteni. Én nagyon szeretem ezt a részt, amikor nyolc-tíz napon át csak egy ellenféllel foglalkozol. A Zólyom esetében a védekezésből támadásba átmenet, a kontrajáték az, ami életveszélyes. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lennének eleve jók a támadóharmadban, elvégre mégiscsak egy topcsapatról beszélünk, komoly támadópotenciállal. De az igazi erősségük, ahogyan átrohannak a pályán, roppant gyorsan és pontosak, erre készülünk mi is. Nagyon okosan kell bánnunk a koronggal, hogy ne veszítsük el veszélyes helyeken; ha pedig el is veszítjük, akkor is jó pozíciókban legyünk, a pálya közepét tudjuk uralni és kiszorítani őket. Mellékzönge, hogy az a fajta krízis, ami rajtunk januárban átment, az őket az alapszakasz végére érte el – sok beteg és sérült, az utolsó hét meccsükből hatot elvesztettek –, de ezzel együtt is látjuk, ha a játékosaik hadra foghatók, akkor továbbra is a liga egyik topcsapata. Én azt gondolom, a kapusteljesítményünkre is a kiegyensúlyozottságunkra bátran alapozhatunk, az pedig egyenesen biztos, hogy mi százszázalékosan készen fogunk állni!

330431334_110862581883536_4869681114444717612_n

Cimkék: , , , ,

Nem lehet hozzászólni.

   H I R D E T É S
Eseménynaptár
március 22., péntek
EL 17:30 BRAGYE 5-3VÉGE
EL 18:30 FTCSCC 2-4VÉGE
március 23., szombat
EL 14:05 FTCSCC 6-1VÉGE
    • M4 SPORT+
EL 17:30 BRAGYE 1-2VÉGE
március 24., vasárnap
AL 16:00 ASPLHL 5-2VÉGE
AL 18:30 ETOSZG 8-4VÉGE
március 26., kedd
EL 17:30 GYEBRA 0-2VÉGE
EL 17:30 SCCFTC 4-0VÉGE
március 27., szerda
EL 17:30 GYEBRA 4-1VÉGE
EL 17:30 SCCFTC 1-4VÉGE
március 29., péntek
EL 17:30 BRAGYE INFO
EL 18:30 FTCSCC INFO
március 30., szombat
AL 18:00 SZGETO 
AL 19:00 LHLFTC 
március 31., vasárnap
EL 17:30 GYEBRA 
EL 17:30 SCCFTC 
Partnerünk
Archívum