• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Pótvizsga

Az UTE–DAB playoff-kvalifikációs párharc beharangozója.

Sem az Újpest, sem a Dunaújváros nem teszi ki az ablakba az idei alapszakaszban nyújtott teljesítményét. A fővárosiak a szezon elejétől kezdve folyamatosan alulteljesítették az elvárásokat, míg az Acélbikák november 25-e óta olyan szintű földbeállást produkáltak, amihez hasonlót csak a sereghajtó FEHA19 hozott össze. Mégis, az a csapat, amelyik átverekszi magát a kvalifikációs körön, egészen más megvilágításba helyezheti a szezonját.

Ha az ajtót ugyan nem is rúgta rá páros lábbal az Erste Liga 2022/23-as szezonjára a Dunaújváros, összességében egy teljesen vállalható első félszezont sikerült lehoznia. Ennek egyik kulcsa a viszonylag jól működő első sor volt, aminek két állandó tagja a két légiós, Ödman és Embrich voltak, és melléjük került az idény elején még Somogyi, majd Dézsi, az szezon végére pedig Valtola lett az állandó harmadik tag. A csapat motorja egyértelműen Oliver Ödman Hadzinikolic volt: a svéd légiós 35 pontjával a házi kanadai táblázat élén zárt – elsősorban a 27 gólpasszának köszönhetően, melyből 20 volt elsődleges assziszt. Ez is jól mutatja, hogy mind 5v5-ben, mind emberelőnyben megvolt az a játékszervező és kontrollálóképesség a DAB első sorában, ami persze nem minden esetben jött ki, de az irány pozitív volt. Ahogyan az is, hogy nem csak a sortársainak tudta megteremteni a lövőhelyzeteket, hanem ő maga is kifejezetten aktív volt az ellenfél kapuja előtt: 128 lövési kísérlete a második legtöbb volt csapaton belül. Erik Embrich a hatékonyságával vétette észre magát a leginkább, 11 góljával holtversenyben a csapat második legeredményesebb csatára volt, 14 gólpassza szintén a második helyre elegendő csapaton belül. Az alapján, amit az alapszakasz végén próbált a DAB leginkább arra van esély, hogy Olli Pekka Valtola lesz az első sor harmadik tagja, aki a második helyen zárt a kanadai táblázaton. Valtola főként az end productban lett a csapat egyik húzóembere: 23 minősített gólhelyzete és 11 gólja egyaránt a második legtöbb volt csapaton belül, 122 lövési kísérlete pedig a harmadik helyre teszi a házi listán. Emellett ő harcolta ki a legtöbb kiállítást, szám szerint 18-at. Az InStat számításai szerint ez a sor töltötte együtt a második legtöbb jégidőt a jégen, 113 perc 45 másodperccel, s ez idő alatt azon kevés dunaújvárosi sor közé sorolható, amelyik több lövést eresztett el az ellenfél kapujára, mint amennyit kapott (+11-es Corsi), és ez a hármas volt a legtöbb gólnál a jégen, szám szerint 11-nél, miközben csak 7-et kapott.

A DAB második sorának helyzete rendkívül érdekes, hiszen az itt megforduló három játékos egyaránt szerepelt idén az első ötösben. Somogyi Balázs a csapat házi gólkirályaként igyekezett megrántani oly sokszor a csapat szekerét, és ő volt az a játékos, akire a legtöbb figura és minőségi lövőhelyzet kijött az alapszakaszban. 147 kapura lövési kísérlete kimagaslik csapaton belül, ahogy az emberelőnyben leadott 34 lövési kísérlete is. Emellett még fizikalitásával is igyekszik új dimenziót nyitni abban a sorban, ahol épp szerepel. Amikor pedig kikerült az első sorból és lekerült a másodikba, akkor a helyét a nagyon hasonló profillal rendelkező Dézsi Bence vette át a helyét, aki szintén nagy haszonélvezője volt Ödman játékszervező képességének. Ebben az időszakban vele a jégen több lövése volt a DAB-nak mint amennyit kapott, holtversenyben a legjobb gólkülönbséget hozta, valamint ez a sor zárta az alapszakaszt a legtöbb jégidővel, 117:42-vel. Dézsit az idényben nagyon sok helyen kipróbálták, szerepelt Valtola és Niskanen mellett is, de volt, hogy az alsó hat csatár között, Pinczés és Horváth mellett kellett mennie. Ahogyan az a Szalma Zsolt is sok helyen felbukkant, aki Somogyival holtversenyben a csapat legtöbb ütközéssel rendelkező játékosa, emellett pedig 8 góljával szintén top5-ben zárt a házi góllövőlistán. Szalma ugyancsak megjárta az első három sort az alapszakasz során, melynek végére a második legtöbb jégidőt ebben a hármasban kapta.

Szót kell ejteni viszont még arról a Tommi Niskanenről, aki viszont bárhogyan boríthatja ezt a hatost. Niskanen centerként és szélsőként is bevethető, és az év elején azért is volt viszonylag kiegyensúlyozott a DAB támadójátéka, mert a Niskanen, Valtola és Embrich, Ödman párosok által vezérelt sorok nagyon hasonló minőségben játszottak, így nem volt olyan, hogy egyik sornak szintekkel jobban ment volna, mint a másiknak. Ezért is variálhatott folyton, egész szezonban a DAB. Ugyanakkor Niskanen, ha egészséges, akkor bérelt helye van a top 6 csatár között. 9 góljával és 22 gólpasszával szintén a jobbak között volt, de a DAB légióscsatárainak játékára úgy összességében sem igazán lehetett panasz. Legalábbis a szemteszt alapján. A statisztikában viszont egyáltalán nem néz ki jól az a meccsenkénti 2.8-as lőttgól-átlag (a második legalacsonyabb). Abba pedig valamelyest már ijesztő is belegondolni, hogy ez ráadásul még egy nagyobb felülteljesítés is, hiszen mindezt átlagban az egész liga legalacsonyabb xG-jére (2.4) üti a DAB.

Ehhez jön hozzá, hogy a korong elleni játékban és a saját kapu előtti jelenlétben is a liga legrosszabbul teljesítő gárdája volt a Dunaújváros. Meccsenkénti 4.8-as kapottgól-átlaga magasan a legtöbb, ahogyan az engedett lövőhelyzetek minősége alapján is a legrosszabbul védekező csapata az Erste Liga mezőnyének (4.2 xGA/meccs). Ennek oka, hogy az engedett lövéseik 41%-a érkezik a slotból a DAB kapujára.

Ez persze egyáltalán nem meglepő, hogyha a szezon kétharmadán keresztül a liga legrosszabb védője a legtöbb időt tölti a jégen. Joel Lammi ugyanis minden várakozást alul tudott múlni a játékával, nem meglepő, hogy a szezon utolsó harmadára jelentősen lecsökkent a jégideje, és harmadik-negyedik soros hátvéddé devalválódott. Plusz-mínusz mutatóban szintén a csapat legrosszabbjával büszkélkedhet a maga -27-ével, ehhez jön hozzá, hogy vele a jégen több mint 150 lövéssel kap többet a DAB, mint amennyit lő. Az egész szezonos mintán a csapat első számú bekkpárja Nejc Brus és Léránt René duója, akikkel a közel 250 perc jégidő alatt a legtöbb kapura lövést hozta össze a csapat, szám szerint 192-t. Az ellenfél azonban így is túl tudta lőni. Léránt egyébként az egész DAB-ban a legtöbb jégidővel fejezte be az alapszakaszt, 30 perccel, megelőzve a második Somogyit. Varga Arnold és Pauls Svars kettőse szintén komoly terhelést kapott, és igyekeztek mindketten alaposan kivenni a részüket a támadásokból. Az egyetlen gond, hogy mindketten – Brusszal kiegészülve – inkább a lövésekben, és nem a korongmozgatásban próbáltak kibontakozni. Ugyan az imént említett három hátvéd egyaránt a top 10-ben zárt kapura lövések terén, ez az eredményjelzőn már kevésbé volt észrevehető. A DAB-nak idén ugyanis nincs igazán jól korongot mozgató hátvédje, akivel meghosszabbíthatná a kéken az ellenfél harmadában korongbirtoklással töltött időt, ezért rengeteg pontatlan passz és eladott korong jellemezte a dunaújvárosiak támadóharmadbeli jelenlétét. Ezen lett volna hivatott javítani valamelyest Dusan Kmec, de vele is inkább csak egy, a kéken kapásra álló hátvéddel lett több.

Kapusposzton kifejezetten egészségesen oszlott meg a teher Juho Järvinen és Kovács Dávid között, előbbi 17, utóbbi 19 meccsen védte az Acélbikák kapuját. Ugyan egyikük sem érte el az alapszakasz végére a 90%-os hatékonyságot, de az ellenfél által kialakított helyzetek mennyisége és minősége alapján mindez nem is csoda. Ugyanakkor a teljességhez hozzátartozik az is, hogy sem a finn, sem pedig a magyar kapus nem volt képes konstans magas színvonalú teljesítményre. Persze, volt olyan időszak, amikor kifejezetten elkapták a fonalat, de az, hogy Kovács 58.0-ás xGA-ra 78, Järvinen pedig 41.4-es xGA-ra 72 gólt kapott, jól mutatja, hogy ők sem teljesítményük legjavát hozták az alapszakaszban.

Az Újpest sem éppen a legjobb formában érkezik a playoff várótermébe, hiszen a naptári évben mindössze egy bajnokit sikerült megnyernie, de az egész alapszakaszt látva azon azért nem kell meglepődni, hogy a fővárosiaknak sok esélyük nem nagyon volt arra, hogy elkerüljék a kvalifikációs kört. Ugyanakkor a teljesség kedvéért el kell mondani, az UTE szezonja nem arról szólt, hogy a liga egyik legrosszabb csapataként vergődött volna minden mérkőzésen, hanem egyszerűen túl sok olyan rövidzárlata volt, amit még magas minőségű játékkal sem tudott kompenzálni – akár meccseken belül is. És akkor a rengeteg sérülésről nem is beszéltünk, ami az UTE játékának intenzitására és fizikalitására is nagy hatással volt.

Többek között azért sem, mert egy egész szezonon keresztül még az is fenntarthatatlan, hogy majd két sor elvisz a hátán egy csapatot, az pedig pláne, hogyha mindössze egy igazán jól működő sora van. Merthogy ahhoz kétség sem férhet, hogy a Just, Benk párosra épülő sor volt a legproduktívabb az egész alapszakaszban. Kyle Just 10 góljával és 20 gólpasszával (melyből 9 volt elsődleges gólpassz) harmadik helyen zárt a házi pontlistán, nemcsak helyzetkialakításból, hanem a befejezésből is nagy volumenben vette ki a részét – előbbiről a legtöbb slotba vagy azon keresztül menő keresztpassza, utóbbiról a 138 lövési kísérlete is árulkodik, aminél csak Kiss Patrik lőtt többet csapaton belül. Emberelőnyben is sokat vállal, de ami kiemeli őt az UTE csapatából, az a kétirányú játéka. Merthogy védekezésben is nagyszerű számokat hoz. A legkevesebb 1v1-ben elveszített párharc az övé, a csatárok közül övé a legtöbb korongszerzés 60 percre vetítve saját harmadban, valamint az egész liga mezőnyét figyelembe véve a negyedik leghatékonyabban (59%) bulizó játékos azok közül, akik legalább 100 korongbedobáshoz álltak oda (Vas János, Gliga és Tranca előzi meg csak). A kétirányú játék kapcsán egyébként Benk Andrásra sem lehet panasz, aki ráadásul idén még terhelhetőbb is volt, mint sortársa, hiszen a magyar játékos a csatárok közül a harmadik legtöbb jégidővel fejezte be az alapszakaszt. Hogy ez mennyire játszott közre abban, hogy Benk lett idén az UTE legtöbbször kiállított játékosa, az jó kérdés, ugyanakkor a 17 kétperces kisbüntetése ligaszinten is a top10-be rangsorolja. Ennek egy része a még mindig nagyon fizikális játékának eredménye, egy része pedig abból fakad, hogy az 1v1-es párharcokat már kevésbé hatékonyan tudja megoldani a kevésbé dinamikusabb első lépéseinek köszönhetően, így a tőle megszokottól eltérően több ütemkésésből fakadó kiállítást szedett be. Benk egyébként az ellenfél kapuja előtt kifejezetten jó helyzetekbe került, hiszen 33 minősített gólhelyzete a legtöbb volt csapaton belül, és a helyzetkialakításból is kivette a maga részét. Abban pedig semmi meglepő sincs, hogy a támadóharmadban elsősorban a kapu előtti jelenlétével igyekszik lendíteni az Újpest játékán – lövéseinek közel kétharmada a slotból érkezik. Hogy mennyire jól egészíti ki kétirányú játékban Benk és Just egymást, jól mutatja az is, hogy a két legmagasabb Corsi-különbséggel rendelkező újpesti sort ők viszik.

Amikor Toni Henttonen került melléjük, akkor 39-cel lőttek többet, mint amennyit kaptak. Erről ráadásul kifejezetten nagy minta is rendelkezésre áll, hiszen a második legtöbb időt töltötték a jégen – csak a Madácsi, Shirley, Kiss Patrik sor előzi. Amikor Henttonen játszott szélsőt ebben a sorban, akkor Justnak sem kellett annyit vállalnia támadásbefejezésben, mert Henttonen messze az Újpest legaktívabb csatára volt. A 60 percre vetített számai alapján a legtöbb gólt (1.86), a legtöbb pontot (3.1) és a legtöbb lövést (15) hozza. Ugyanakkor Henttonen sérülése miatt ezt a potenciált nem tudta maximálisan kihasználni az UTE. Ekkor jött azonban Olekszandr Pereszunko, aki ha ilyen volumbenben nem is, de nem sokkal alacsonyabb számokat hozva vette át a finn helyét Just és Benk mellett, ráadásul a játékszervezésben levette a terhet kanadai sortársáról. Pereszunko 60 percre vetítve 1.23 gólt hoz (a második csapaton belül), 13 lövése pedig holtversenyben harmadik házon belül. Amiben viszont köröket ver Henttonenre, az az előkészítés. 60 percre vetítve 2.3 gólpasszt oszt ki átlagban, de ami még ennél is jobban mutatja helyzetkialakító képességét, hogy 1.44 elsődleges gólpasszt átlagol. Nem véletlen, hogy Pereszunko házi pontkirály (37), gólkirály (13) és asszisztkirály (24) lett a szezon végén.

A sérülések talán az UTE második sorát érintették a legkevésbé. Ezért is fordulhatott elő, hogy a Madácsi, Shirley, Kiss Patrik sor kereken 50 perccel töltött több időt a jégen, mint a második legtöbb jégidővel rendelkező csatársor. Collin Shirley ennek a sornak a centerposztjáról kirobbanthatatlan volt egész évben, lőtt, szervezett, letámadt, osztogatott – gyakorlatilag mindent csinált, 20 gólpassza pedig a harmadik legtöbb volt csapaton belül az alapszakasz végére. Az osztogatásainak Kiss Patrik volt a legnagyobb haszonélvezője, aki 5v5-ben és emberelőnyben is az UTE kapura legaktívabb csatára volt, ez nemcsak a lövésmennyiségén, hanem a házi góllövőlistán elfoglalt második helyén (12 gól) is tetten érhető. Madácsi Benedek elsősorban a letámadásával és a korong nélküli játékával igyekezett sokat hozzátenni – legalábbis ebben a sorban. Ugyanis ő és Kovács Alex az aktuálisan bevethető játékosok mennyiségétől függően folyamatosan cserélgették egymást a második-harmadik sorban. Madácsi az alsóbb sorokat játékszervezésben ugyan nem tudta elvinni, de a harmadik sorban nem is ez, hanem az ellenfél játékának lassítása lehetett a fő célja. Kovács támadásban többet tudott hozzátenni, bár vele kapcsolatban pedig az volt sokszor a dilemma, hogy melyik sorban jön ki rá annyi lövőhelyzet, amivel már releváns tényezővé tud válni egy adott mérkőzésen belül. Az alapszakasz végén 11 góllal zárt, amivel harmadik lett csapaton belül – a 11 góljából 10-et a slotból szerezve.

Hogy az UTE miért zárt végül 3-as ütött gólátlaggal – aminél kevesebbet csak a DAB és a FEHA19 hozott –, arra viszonylag könnyű választ adni. Az ugyanis hosszú távon kifejezetten nem egészséges, hogyha egy csapat első két sora a lövések több mint kétharmadát elviszi, az alsó két sor pedig igazából csak azért kerül fel a jégre, hogy a top6 csatár addig pihenni tudjon, de más hozzáadott értéke a támadójátékhoz nemigen van. A kialakított helyzetek minősége alapján egyébként még van tartalék az újpestiekben, hiszen 3.3-as meccsenkénti xG-re hozzák ezt a gólátlagot.

Nemcsak elöl, hátul is akadnak problémák – bár a nyári rossz kiválasztást a szezon közben sikerült kozmetikázni. Sami Jekunen érkezése után egyből első soros hátvéd lett Balázsi Márton oldalán. Järvinen távozását követően kisebb szemléletváltáson ment át a lila-fehérek első sora – realizálva, hogy a Benk, Just, Pereszunko hármas úgyis megoldja a dolgokat a támadóharmadban, a velük játszó hátvédpárnak kisebb felelőssége van a koronggal, kevésbé kell mozgatni a játékszert, a védőharmadból történő kontrollált korongkijuttatás pedig rendre az egyik visszakorcsolyázó csatár feladata. Ez ennek a párosnak jól állt, ugyanakkor Kiss Dániel és Kiss Phil játékának egyik legnagyobb hozzáadott értéke a periméterről érkező lövések, így ahhoz, hogy ők is érvényesülni tudjanak, le kell választani őket 5v5-ben az első sorról.

Ugyanakkor védekezésben sok magas minőségű helyzetet enged idén az UTE, az egész ligában a negyedik legmagasabb xGA-értéket hozzák össze az ellenfelek, meccsenként 3.6-ost, miközben 3.77 gólt kap meccsenként, nincs túlságosan nagy kilengés egyik vagy másik irányba.

Azoknak a kapusoknak kifejezetten hálátlan dolguk van, akiknek a kapujára ilyen mennyiségű és minőségű lövés érkezik, ők általában alul is teljesítik a várható gólmodellt. Rajna Miklós például a legalább 10 meccsen védő kapusok közül a harmadik legmagasabb xGA-val néz szembe (65) és erre kapott 84 gólt. Váltótársa, Sági Máté pedig 14-gyel kapott több gólt, mint amennyi a helyzetek minősége alapján várható lenne.

A két csapat idei alapszakaszmeccseit 3-1 arányban a DAB nyerte, de látva a két csapat közötti rengeteg hasonlóságot, akár mélység, akár a korong mindkét oldalán nyújtott hatékonyságot/engedékenységet, nem lenne meglepő, hogyha e párharc végére csak Újpesten tennének pontot a felek.

Agilis támadójátékuknak köszönhetően a dunaújvárosiak elvették az újpestiek pályaelőnyét a playoff-kvalifikáció első mérkőzésén.

Mindkét vezetőedző alaposan megkeverte a lapokat a legutóbbi mérkőzéshez képest: Jekunen bekkpárjává Erdőhelyi lépett elő, a második sorban Madácsi centerezett, Balázsi pedig Pokornyi védőpárjává avanzsált. Nádasy visszatért a keretbe, Virág Csaba viszont nem számíthatott Szabó Rácz, Ritech, Tornyai, Simon és Henttonen játékára sem. Vendégoldalon a legnagyobb változást a légióskontingens visszatérése jelentette a gyergyói mérkőzéshez képest. Niko Eronen az első ötösben újra a Varga, Brus párosnak szavazott bizalmat, Léránt és Vas pedig visszakerült a harmadik sorba.

A Dunaújváros kezdte energetikusabban a találkozót, ezt követően a mezőnyjáték dominált. A 12. percben Valtola léphetett ki ziccerben, Rajna a helyén volt. Az etap derekán éledezett az Újpest, Järvinennek többször résen kellett lennie. A harmad végén megszületett a vendégek első két találata: a 17. minutumban Hadzinikolic startolt rá egy mélyen belőtt korongra, s csente el a játékszert Rajnától, ezután a svéd támadó Brushoz centerezett, aki nem hibázott (0-1). Kettő perccel később Ribcsik tűnt fel a baloson, majd néhány apró csel bemutatását követően kapura lőtt, a korong Rajna előtt furcsán pattanva utat talált a hálóba (0-2).

Bár az Újpest sokat tett a szépítés érdekében – először Pereszunko rezgette meg oldalról a hálót, később Pokornyi bombája tévesztett pár centit –, az Acélbikák megszerezték harmadik találatukat: a 30. percben Hadzinikolic vágtatott be a támadóharmadba, s kivételes meglátással Embrichet hozta helyzetbe, a finn légiós fonákjára helyezte a pakkot, és elegánsan a felsőbe ragasztott. (0-3) Kettő perccel a harmadzáró dudaszó előtt Kiss Dániel lőtt kapura, az eredmény nem változott.

A záró felvonás módosított hazai sorösszetétellel és óriási Rajna-bravúrral indult. A 47. percben Kmec kisbüntetése révén megszületett az összecsapás első kiállítása, amit az UTE speciális egysége könyörtelenül kihasznált: Benk kapott korongot a kapu előtt, a csapatkapitány rendkívül okos módon Jekunenhez játszotta ki a pakkot, a finn bekk pedig magabiztosan a hosszúba bombázott (1-3). A szépítés után Embrich és Kiss Patrik kis híján lejátszották a párharc első ökölcsatáját, a játékvezetők azonban közbeavatkoztak. Kevesebb mint három perccel a vége előtt hiába hozta le hálóőrét az Újpest, a párharc első mérkőzése 3-1-es DAB-győzelemmel zárult. Folytatás csütörtökön 18:00-kor, szintén a Megyeri úti jégcsarnokban.

fotó: Vörös Dávid/UTE

Az UTE–DAB párharc első felvonásának vezetőedzői nyilatkozatai.

Virág Csaba, vezetőedző, UTE: “Nem jó jel, hogy az első hazai meccsünkön kikaptunk, de még ennél is jobban aggaszt a mutatott játék, mert az nagyon gyenge volt. Leginkább a küzdőszellem döntött, nagyon nehéz úgy jó eredményt elérni, ha a párharcok jelentős többségét az ellenfél nyeri. Jól játszott a DAB, mi pedig tudásunk alatt hokiztunk, ha ez volt tőlünk a száz százalék, akkor baj van. Az egyetlen pozitívum, hogy 22 óra múlva újra játszunk, lehet javítani. Adósak vagyunk a szurkolóknak, mert ez nem volt méltó hozzánk, sokkal, de sokkal több kell. Az ilyen teljesítmény a playoffban elfogadhatatlan.”

Niko Eronen, vezetőedző, Dunaújvárosi Acélbikák: ”Hasonlóan játszott a két csapat, jó meccset vívtunk az Újpesttel. Az volt a különbség, hogy mi voltunk az éhesebbek, jobban akartuk a győzelmet, és sikeresebbek voltunk az egyéni párharcokban. Egy ilyen szériában gyorsan változhatnak az erőviszonyok, nem jelent semmit, hogy megnyertük az első meccset, a következő kihívás, hogy csütörtökön is győzzünk itt a Megyeri úton.”