Be kell húznunk három mérkőzést ebben a szériában

Az Erste Liga playoff-kvalifikációját felvezető sorozatunkban először az UTE saját nevelésű kőkemény bekkjével, a 23 éves Pokornyi Dáviddal interjúztunk.

Miért nem megy idén az UTE-nak a Dunaújváros ellen? Egy 7-4-es hazai győzelem mellett, a szezon elején otthon kaptatok ki 2-1-re, míg vendégként a pontszerzés sem sikerült (4-7, 2-4).

Szerintem ez nincs így meg, hogy pont a DAB ellen nem megy. Minden meccs más és más, mint ahogy egy kvalifikációs párharc is különbözik az alapszakasztól. Nem foglalkozhatunk azzal, hogy a négy meccsből hányat nyertünk meg és hányat nem. Arra kell koncentrálnunk, hogy ebben a szériában három mérkőzést be kell húznunk.

Idén még nincs rendes játékidős győzelme az UTE-nak idegenben, bár a kvalifikációs párharc akár behúzható csak hazai pályás sikerekkel is, hiszen pályaelőnyben kezdtek az Acélbikák ellen. Miben különbözik egy vendégként megvívott találkozó a hazai pályától?

A hazai szurkolói gárdánk mindig ott áll mögöttünk, akik mindenképpen jobb szereplésre sarkalnak minket. Nem igazán tudok magyarázatot adni rá, hogy idegenben miért játszunk rosszabbul. De ezt most magunk mögött kell hagynunk, az alapszakaszban ez nem sikerült. A kvalifikációra mindenkinek össze kell szednie magát fejben, valamint ha továbbjutunk, akkor majd a playoffra is.

Mennyire nehéz úgy készülni, hogy majdnem minden meccsen más hátvédek állnak a szakmai stáb rendelkezésére? Pár hónap után két légiós elment, a helyükre jött Jekunen, majd Jordan Muzzillo tett nálatok villámlátogatást. Sok volt a sérülés/eltiltás, Nemes Benjámin hol elől, hol hátul játszik, legutóbb a sérült Tornyai Gábor helyén Erdőhelyi István kapott szerepet.

Természetesen nehéz, hogy mindig új játékosokkal állunk fel. De mindenki tudja, mi a dolga, azt kell csinálnunk, amit az edző kér. Ha betartod a taktikát, akkor teljesen mindegy, hogy éppen kicsoda a hátvédpárod. Balszerencsés, hogy mindig váltakoznak a bekkek, de ez nem lehet kifogás vagy probléma, mindenkivel tudni kell játszani.

Milyen szezont futsz egyénileg? Lőttél két gólt már idén, összejött pár gólpassz is, de ha szigorúan a statisztikákat nézzük – ami természetesen nem mutatja pontosan a jégen történteket –, akkor a bajnokságban majd két hónapja nem volt pozitív +/- mutatóval zárt mérkőzésed.

Úgy gondolom, sok mindenben előre tudtam lépni az idei szezonban. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy idén sérülés miatt nem kellett kihagynom. Az előző 2-3 évben mindig összeszedtem egy-egy sérülést, ami hosszú időre harcképtelenné tett, de idén ez szerencsére elmaradt. Minden nap azon dolgozok, hogy jobb legyek, segítsem a csapatomat.

December közepén egy FTC elleni hazai mérkőzés első perceiben szerencsétlenül ütközted le a vendégek védőjét, Sarcia Antoninót, aki csigolyasérülést szenvedett. Az esetért három mérkőzéses eltiltást kaptál, valamint kikerültél a következő héten Ausztriába utazó válogatott keretéből is. Hogy élted meg azokat a napokat, heteket?

Őszintén megmondom, nehezen. Öcsivel jóban vagyunk, 2017-ben Courchevelben együtt szerepeltünk junior világbajnokságon. Az eset után hetekig rosszul voltam, mostanra talán túltettem magam rajta. Azonnal beszéltem vele, szerencsére ő is jól kezelte a helyzetet. Remélem, minél hamarabb felépül és hamarosan vissza tud jönni játszani is.

Mit üzensz a szurkolóknak?

Remélem minél többen kilátogatnak az Újpesti Jégcsarnokba, vagy akár Dunaújvárosba is. Próbálunk mindent megtenni, hogy jókedvre derítsük őket, mert megérdemlik, mindig támogatnak minket. Szükségünk van a biztatásukra, nagy erőt tudnak sugározni nekünk, ami biztosan eredményre fogja vezetni a csapatot.

Fotó: Vörös Dávid / UTE