A szezon meccse volt a BJA–Fehérvár kupadöntő
Két harmad, két véglet – ez volt az MK döntő taktikailag.
Talán az egész magyar hokiszezon legnívósabb klubmeccsét hozta a hétvégi Magyar Kupa döntője a BJA HC és a Fehérvár AV19 között, amit végül szétlövésben az Erste Ligás csapat nyert meg. Persze, a meccsnek, ahogyan minden döntőnek, megvan a maga utóélete, de most tegyük félre a játékvezetést, és nézzünk inkább a jégen történtek mögé.
I. harmad – BJA letámadás
Az első harmadot egyértelműen a BJA intenzív letámadása határozta meg. Ahogyan azt az Erste Ligában már megszokhattuk, úgy a Fehérvár ellen is nagy lendülettel és agresszív letámadással indított Kangyal Balázs együttese. Az egész BJA nagyon magasan védekezett, a csatárok mélyen letámadtak, ugyanakkor nagyon fegyelmezetten tették mindezt – a kékmezesek ugyanis nem a korongot éppen birtokló játékost próbálták nyomás alá helyezni, hanem sokkal inkább a passzsávok elzárására törekedtek. A cél egyértelműen az volt, hogy a Fehérvár ne tudjon rajtuk átrohanni egy-két gyors passzal.
Az első harmadban a BJA-nak nagyon sokszor sikerült olyan játékhelyzeteket teremtenie a támadózónában, mint az iménti. A három csatár mélyen bemegy a korongért az alapvonal környékére, megtartva az 1v1-es párharcokat. BJA97 az alapvonal mögött, a palánk mellett próbálja megszerezni a korongot AV20-tól, akinek mindössze egy passzopciója marad, a palánk mellett a korongot váró AV34. Az AV13 felé menő passzsávot zárja BJA97, és még ha el is jutna a korong a címzetthez, BJA60 egyből megtámadná, és sikeres korongszerzés esetén rögtön a slotból lőhetne. AV51 azért nem megjátszható, mert ott van rajta BJA69, akit viszont pont feltartóztat annyira, hogy ne tudjon odaérni a passzra, így a korong eljut AV34-ig.
Miután AV34 megkapja a korongot, egyből fellép rá az egyik BJA-bekk, az ő helyére visszakorcsolyázik BJA60, így a fehérvári csatár tudja magát a palánk segítségével áthúzni BJA8-on, egyből érkezik a segítség a visszalépő csatártól, aki azonnal teszi is vissza mélyre a korongot a harmadon belül. Ezzel a letámadással pedig a BJA el tudja érni, hogy ne legyen ritmusa a fehérvári korongkihozatalnak és támadásépítésnek.
Az első harmadban elég jól látható volt a két filozófia közötti különbség. A Fehérvár sokpasszos, kombinatív játékkal próbálta meg kihozni a pakkot a saját zónájából, és a támadóharmadban is hasonlóképpen szerette volna forgatni a korongot. A sok passz viszont ez ellen a letámadás ellen nem működött, rengeteg egyéni hibát és eladott korongot eredményezett a védőharmadban, amiből veszélyeztetni tudott a BJA – Schlekmann is egy ilyenből szerzett vezetést.
Ezzel szemben a BJA nagyon ráállt az átmenetekre, és a saját harmadban szerzett korongot egyből passzolták is fel a piros vonal és a támadó kék közötti területre, hogy aztán megugrásból vagy könnyen juttassák be kontrolláltan a korongot a támadóharmadba, vagy lőjenek az első adandó alkalommal. Ezt persze a Fehérvár is felismerte, s egy idő után már nem is foglalkozott a rendszerszintű letámadással. Időnként egy székesfehérvári felment a támadóharmadba letámadni, de összességében a cél az volt, hogy az imént említett területen létszámfölényben legyenek a fehérmezesek.
A filozófiák közti különbséget jól mutatja az is, hogy amíg a BJA azonos létszámban az egész meccsen 7 perc 55 másodpercig birtokolta a korongot a támadóharmadban, addig a Fehérvár majdnem kereken 10 perccel többet (17:47) – igaz, ennek jelentős része a második harmadban jött össze.
II. harmad – AV19 támadóharmadbeli jelenlét
A második harmadban a fehérváriak játéka leegyszerűsödött. Kevesebb keresztpassz és súlypontáthelyezés jellemezte a korongkihozatalokat, és mindez inkább a támadóharmadban volt hangsúlyos. A Fehérvár a BJA harmadában a forgatásokra és a korongbirtoklásra helyezte a fókuszt, rengeteg időt eltöltve a támadóharmadban, teljesen felőrölve ezzel a BJA védekezését; valamint a rendszeres rácseréléssel még frissen is tudta tartani magát a Fehérvár úgy, hogy közben a korong végig az ellenfél területén járt. Nem egyszer fordult elő a második játékrészben, hogy perc körüli szekvenciákat tudott összehozni a Fehérvár. Az alábbi két példa két különböző zone entry utáni szekvenciát mutat be, és Sarauer gólja is egy ilyen csere végén született.
Az elsőben AV34 viszi be a korongot a támadóharmadba, hogy aztán elinduljon kifelé, majd lekorcsolyázzon a kapu mögé és kezdődjön a forgatás. Érdemes megnézni, hogy mennyi kereszttel dolgozik a Fehérvár, és hogyan használja ki a teljes rendelkezésre álló területet.
A második példában pedig egy belőtt korong utáni palánk melletti megnyert párharcból indította volna a forgatást a Fehérvár. Ezt ugyan elveszíti AV82, de a felszabadítási kísérletet a kéken meghiúsítja AV22. A korong visszakerül az alapvonal mögé, és onnan AV36 és AV13 összjátékából alakul ki először helyzet, majd AV36 zárja a cserét egy lövéssel. Az első helyzetnél egyértelműen AV13 egyéni munkáját kell kiemelni, aki előbb megnyeri a párharcot a palánk mögött BJA17 ellen, majd lerázva magáról BJA47-et üresen korcsolyázik fel a rövid vas elé. AV36 lövésénél pedig a kulcs az, ahogyan az alapvonalról felkorcsolyázva a magas slotba milyen jól csinálnak neki helyet a társak azzal, hogy a helyezkedésükkel széthúzzák a BJA védekezését.
A saját harmadában a BJA védekezésének legfontosabb eleme a kapu előtti terület tisztán tartása volt. A perimétert átadták az ellenfélnek, a kulcs az volt, hogy a kapus végig lássa a lövősávot, a kapu előtti területről pedig kifelé tereljék az ellenfél játékosait. Az első húsz percben az volt a Fehérvár legnagyobb problémája, hogy nem sikerült igazán minőségi helyzeteket kialakítania. A megnövekedett zónaidővel viszont egyenesen arányosan megnőtt a helyzetek száma is.
A nyitó harmadban a magas minőségű helyzetek aránya 4-3 volt a BJA-nak, míg a második harmadra ez teljesen felborult, 10-3-ra nyerte a Fehérvár a játékrészt e tekintetben. Így az első két játékrész két teljesen különböző képet mutatott, ez a két teljesen ellentétes etap pedig a harmadikban egybeolvadt.
III. harmad – Extra tempó
A harmad elején sokkal több üres terület alakult ki a semleges zónában, így egy-egy átfordítás után könnyebben tudták a csapatok kontrolláltan bejuttatni a korongot a támadóharmadba. A kinyíló terület több létszámfölényes megugrást, vagy 1v1 és 2v2 elleni szituációt teremtett. Ráadásul a BJA még otthonosabban és hatékonyabban mozgott ezen a területen, mint tette az első harmadban – egyből be is talált és egyenlített.
A BJA védekezésére továbbra is az volt a jellemző, hogy átadja a perimétert az ellenfélnek, a Volán pedig a távoli lövésekkel próbálkozik ugyan, de a lövősávokat továbbra is tisztán tudják tartani a budapestiek, így továbbra sincs érdemi forgalom a kapus előtt. A Volán ugyanakkor agresszívabb lett a támadóharmadban a koronggal, rengeteg betöréssel próbálkozott koronggal a slotba – noha gólt nem szerzett, a helyzetek megvoltak.
Viszont a Fehérvár ezúttal a cserepad messzesége miatt olyan hosszú támadóharmadbeli periódusokat nem tudott kialakítani, mint a második periódusban, így bár a nyomás megvolt, teljesen nem tudta a sarkára állítani a végig fegyelmezetten védekező BJA-t, amely előbb egyenlített, majd szétlövésben meg is nyerte a Magyar Kupát.