• • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

BJAHC–DVTK Jegesmedvék 6-1

A fővárosiak megszerezték a három pontot a miskolciak ellen, így továbbra is jobban állnak a GYHK-nál vesztett pontok tekintetében az alapszakasz-elsőségért folyó harcban.

Jól kezdett a BJAHC, a 2. percben Tóth Gergely révén még kapuvasig jutottak, de a 4. percben már megszületett a vezető gól: a DVTK védőinek asszisztálásával Culigin találta meg a kapu előtt Djumicot, aki Voris lábai között talált be (1-0). A 6. percben Szirányi ült le a büntetőpadra, első előnyét ki is használta a hazai csapat: Galoha keresztpasszából Culigin lőtt, amit még fogott Voris, de a lecsorgót Tóth Gergely könnyedén kapuba juttatta (2-0). A 10. percben a miskolciak is lehetőséget kaptak az öt a négy elleni játékra, Djumic kiállítása után. Fél perccel később jött a szépítés: Wehrs távoli lövésébe Jan Blasko kapott bele jól (2-1). Később csökkent a játék színvonala, de az utolsó másodpercekben még Páterka kapuvasa veszélyeztette Farkas ketrecét.

A második harmadot Szabó kapuvassal indította a BJAHC, majd Gőz kiállítását nem tudta kihasználni a DVTK. A 27. percben újra kettővel húzott el a budapesti csapat: Culigin távolról lőtt, korongja kalandos úton jutott hálóba (3-1). A 30. percben már a BJAHC negyedik gólját szerezte Galoha: a lett klasszis Djumic lövése után elsőként találta meg az össze-vissza pattogó korongot, és az üres kapuba ütött (4-1). Később két emberhátrányt is megúsztak a vendégek. Szirányi kisbüntetésénél Voris védett többször nagyot, Bennett két percénél Vorobjov lövése a kapuvason csattant. Az utolsó percben sportszerűtlen magaviselet miatt technikai kisbüntetést kaptak a hazaiak, amit Garát ült le.

Az utolsó játékrész eseménytelenül indult, Galoha és Miskolczi két perce alatt sem forogtak komoly veszélyben a kapuk. Az 55. percben Szirányit büntették, Ritter és Elo pedig sakk-mattig játszott Voris kapuja előtt (5-1). Ünneplés helyett viszont tömegjelenet következett, több játékost is büntetőpadra zavartak a játékvezetők, a gólszerzőt végleg kiállították. Az 57. percben már 6-1 állt az eredményjelzőn: Tóth Richárd indult el egyedül, majd balról leadott lövését Voris bevédte (6-1). A találkozó vége újabb tömegverekedésbe torkollott, de az indulatok után sportszerűen kezet fogtak egymással a csapatok.

A BJAHC egy héten belül legyőzte mind a három tabellán körülötte álló riválisát, és legközelebb a DEAC-ot fogadja. A DVTK Jegesmedvékhez a Fradi látogat.

fotó: Várhegyi Erna/BJAHC

A Brassó elleni bajnokival ellentétben ezúttal nem egyformán látták a szakvezetők a “keménykedős” szituációkat az ismét paprikássá váló BJA-meccs végjátékát követően.

Kangyal Balázs, vezetőedző, BJA HC: „Nagyon jónak láttam a mérkőzést. A meccsek nagy része nem mindig hoz szép játékot és minden szempontból tökéletes megoldásokat, van, amikor nehezebben kell átdolgozni magad a húsz perceken, de most mindenből mutattunk valamit, ami egy jó csapatot jellemez. Azt nem nagyon értem, hogy miért okoz ilyen frusztrációt ellenfeleinknél a mérkőzés vége. Olyan szituációból indult az egész, ami kicsit rosszra sikeredett: gól után, síp után már nem nagyon lökdösődik az ember. Nyilván el kell felejteni, tanulni kell belőle, készülni kell a következő feladatokra. Azért azt még szeretném elmondani, hogy mindenféleképpen dicséret jár a srácoknak, és óriási elismerés, hogy a második helyet már száz százalék, hogy sikerült megszereznünk, és a legmagasabban rangsorolt anyaországi csapat lettünk. Tulajdonképpen a Fehérvár után a legfiatalabb csapatunk van, kábé feleannyi légióssal játszottunk most is, mint az ellenfelünk; egy saját nevelésű, nagyon tehetséges kapust tudtunk adni megint a magyar hokinak, úgyhogy összességében az eddig elvégzett munkával abszolút elégedett lehetek. Nyilván ez semmit nem jelent a playoffra vonatkozólag, ott ugyanúgy újra kell kezdeni és újra kell írni ezt a történetet.”

Tokaji Viktor, vezetőedző, DVTK Jegesmedvék: „Sokkal több energiát fektettünk ebbe a mérkőzésbe, mint ami az eredményjelzőn látszik, az eléggé túlzó szerintem. Ha oda-vissza hoki volt, akkor ez nyilván egyértelmű. Semmi nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, aztán görcsössé váltunk, túlreagáltunk helyzeteket, és ennek volt a következménye, hogy egyszerűen a túloldalon minden olyan irányba ment, amilyen irányba nekünk nem ment. Nekünk ezeket a helyzeteket és ezeket a folyamatokat meg kell tudnunk állítani a mérkőzés folyamán, és vissza kell tudnunk jönni, ha jó rájátszáscsapat szeretnénk lenni. A keménykedést, az alattomosságot viszont nem igazán csipázom. Kicsit azért éreztem most ezt, és inkább mi voltunk, akik ezt elszenvedtük, de ehhez hozzá kell szokni a playoffban, ez a fajta keménykedés benne van, ezt tudtuk, erre készültünk, csak ezekre az atrocitásokra még nem állunk annyira fejben készen, hogy el tudjuk viselni. Frusztrálttá váltunk, nem a feladatunkra koncentráltunk. Még egyszer mondom, az eredmény eléggé túlzó, megyünk tovább, nem történt semmi, van még mérkőzésünk az alapszakaszból, és arra szeretném használni, hogy az itt tanult dolgokat tudjuk kamatoztatni, vagy helyrehozni, kijavítani a playoffra.”

Videón mind a hét találat.

Lábjegyzet: a magunk részéről teljességgel elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy hivatalos Erste Liga-közvetítésben elhangozhat a “patkány módon” minősítő jelző és hasonszőrű fajtársai. Egy bizonyos szint felett egy bizonyos alá, ugyebár…