Önbizalomhiánnyal és túlakarással küzdünk, újratervezés kell

Az idénynek top 4-es álmokkal nekivágó Újpest 20 bajnokit követően négy rendes játékidős sikerrel az utolsó előtti helyen ég, a liláknál csak a DAB és a FEHA19 szedett be több gólt. Erre senki sem gondolt volna a szezon előtt, itt volt hát az idő, hogy beszélgessünk egyet Ancsin Jánossal okokról, lehetséges megoldásokról.

Október közepén még csak óvatosan feltettük magunknak a kérdést, decemberre fordulva viszont már egészen nyugodtan meg is válaszolhatjuk: igen, bajban van az UTE. Ezt persze csak az nem látta, aki nem akarta az elmúlt hetek, immár hónapok játékán és eredményein, ami végül oda vezetett, hogy a lila-fehérek 20 lejátszott bajnoki után az utolsó előtti helyen tanyáznak, mindössze 4 rendes játékidős és két túlórás győzelemmel, jelenleg is éppen hatos vereségszériával a hátuk mögött. A szezon előtt ilyesmire senki sem fogadott volna, és a kereterősség alapján az is nyilvánvaló, hogy ennek az Újpestnek semmi keresnivalója sem kellene legyen a 9. helyen, a 60 eddig begyűjthető pontból kevesebb mint a harmadát, mindössze 18-at megcsípve (idegenben össz-vissz 3-at). Ám a mutatott játék, a számok és az eredmények is önmagukért beszélnek: a védelem lukas, a liláknál több gólt csak a DAB és a FEHA19 nyelt be, így aztán támadásban hiába van meg az elégséges gólszám, ez eleddig nem bizonyul elegendőnek a negatív tendenciák ellensúlyozására.

A szezon közben egymás után szélnek eresztett légiósok is jelzik, nincs minden rendben a csapatnál, megkeresésünkre a szokásához híven kendőzetlenül őszinte Ancsin János sem próbálta tagadni, jelenleg messze van a helyzet az ideálistól. ?A problémáink szerteágazóak. Először is ki kell emelnem, hogy a légióskontingens kiválasztása sajnos nem sikerült jól: hogy mi mennyire hibáztunk, vagy nem hibáztunk ezen a téren, a végeredmény szempontjából sajnos mindegy, de ez az igazság, az első, amit be kell vallanunk. Hiába igyekeztünk magasítani és erősíteni elsősorban a hátvédsort, két bekktől, Kmectől és Järvinentől máris meg kellett válnunk, mert mindenki láthatta, hogy nem voltunk elégedettek a játékukkal. Elölről pedig Orbant már az elején el kellett küldeni. Szerintem senkinek sem újdonság, hogy hokiban légióst hozni mennyire lutri, de a mostani helyzetben és árak mellett még a szokásosnál is nehezebb ? mostanra gyakorlatilag teljesen beállt a piac.?

A szakosztály-igazgató emellett azt is felhozta, hogy ettől függetlenül nyilván nem könnyítette meg a csapat dolgát a rossz kezdés sem.

?Az elején megmutattuk, hogy tudna jó lenni ez a csapat, de idén a tavalyi szezonunk fordítottja történt: most az első 10-15 döntetlenközeli meccsünk talán mindegyikén kikaptunk, ha csak a felét nyertük volna, már nem itt tartanánk. Ki kell mondani, hogy jelenleg önbizalomhiánnyal és túlakarással küzdünk, darabra is kevesen vagyunk, és nagyon nehéz pótolni a három elküldött játékost. Teljes újratervezés kell, a céljainkat illetően is. Az ellenfélválasztásra jogosító első négy hely már annyira távoli, hogy erről a részéről lemondhatunk: a mostani célunk az, hogy ha már választani nincs is esélyünk, addigra összeszedjük magunkat annyira, hogy az alapszakasz végére egy olyan csapat legyünk, amelyet senki sem akar majd kiválasztani.?

Ancsin hozzátette, gőzerővel dolgoznak azon, hogy a csapat december közepére, legkésőbb január elejére újra megtalálja az identitását. A taktikában, az összeállításban is sok változtatást eszközöltek, a rendelkezésre álló játékosanyagból igyekeznek kiválasztani az optimális sorokat, hogy a csapat az idő előrehaladtával megmutassa, nem a jelenlegi pozíciója a realitás. ?Akadtak problémáink a mutatott játékkal, az akarással és akaraterővel is, de legutóbb, az erdélyi túránkon ezzel a részével szerencsére már nem volt gond.?

Az UTE utánpótlása az egyik legjobb idehaza, így öröm lehet az ürömben, hogy a nehéz helyzetben is van kikre támaszkodni a fiatal, saját nevelésű fiatalok személyében. ?Köztudott, hogy Újpesten nem az a szemléletünk, hogy 25 felnőttjátékost küldjünk a jégre ? köztük 9-10 légióssal ?, hanem legfeljebb 20-21-et, maximum hat külföldivel, és melléjük inkább fiatalokat. Nagyon számítunk az utánpótlásunkra, a most kiesett három légióst is például juniorokkal próbáljuk pótolni egy új légiós mellett. De azt látni kell, hogy a juniorból felnőttbe való fellépés egy nagy ugrás, mire ezek a fiatal srácok felveszik a tempót, megszokják a meccsek ütemét, gyorsaságát, az legjobb esetben is minimum egy-két hónap. Azonban hiszünk a koncepciónkban, s hogy hosszútávon ez kifizetődik. Már most is nyolc-tíz 23 éven aluli hokisunk játszik nálunk kezdőként, ami szerintem megsüvegelendő. Ettől még nyilván nem akarom arra fogni a mostani sikertelenségünket, hogy fiatal a csapat, mert minden szituációt meg kell tudni oldani. Igyekszünk elfelejteni, ami eddig volt, és a jelenlegi kerettel küzdeni azért, hogy a folytatás sokkal jobb legyen. Azt megígérhetem, hogy mostantól csak olyan játékos lesz ott a pályán Újpest-mezben, aki ha tudásban nincs is ott, mint a távozók, de cserébe csúszik-mászik és felszántja a jeget. Lehet, hogy most sokan nevetni fognak, de ha összeszedjük magunkat, akkor még mindig úgy gondolom, hogy teljesíthető az eredeti célkitűzésünk, vagyis hogy a szezon végelszámolásánál ott legyünk a legjobb négyben!?