Nem is tudtam volna nagyszerűbb lezárást elképzelni a pályafutásomnak

A ljubljanai feljutás után eltűnt szem elől az elmúlt öt év magyar hokijában meghatározó szerepet játszó Scott Macaulay, aki ha nehezen is, de mostanra végül csak meghozta a döntést visszavonulásáról. Nekünk pedig elmesélte, hogyan és miért.

Scott Macaulay az elmúlt öt évben a magyar jégkorong meghatározó játékosává nőtte ki magát. Ez esetében a paradox szójátékkal együtt is érvényes, hiszen a 174 centis winnipegi születésű bekk sosem a termetével tudott kiemelkedni a gyér hazai hátvédfelhozatalból, hanem elsősorban kivételes játékintelligenciájával, s azzal, hogy kevesen láttak úgy a pályán, ahogy ő ? alighanem erre mondják, hogy ezek nem tanítható dolgok. Onnantól, hogy 2017-ben a norvég élvonalból a MAC-hoz igazolt, nemcsak a fővárosi csapatba betonozta be magát egyből, s lett alapembere a klubtörténeti Erste Liga-bajnoki címet szerző, majd a szlovák Extraligában mindkétszer a playoffig jutó együttesnek, de honosítása után a válogatottnak is kihagyhatatlan láncszeme lett. A magyar nemzeti csapattal két olimpiai selejtezőt és két divízió 1/A-világbajnokságot járt meg, természetesen tagja volt a tavasszal a világelitbe jutást kiharcoló ljubljanai különítménynek is. Aztán hirtelen eltűnt szem elől: noha Szlovéniában már egyre többször lehetett hallani, hogy a torna után visszavonul, hivatalos megerősítés sehonnan sem érkezett, csupán annyi volt biztos, hogy az azóta Budapest Jégkorong Akadémiává lett klub 2022/23-as keretében már nem szerepel a neve. Éppen ezért már szeptemberben megkerestük, hogy mi a helyzet vele, akkor még kért egy kis időt, ám döntése azóta szilárd elhatározássá érett: Kanadába visszatérve kezdett bele életének új fejezetébe, immár csak ?hobbihokisként? és immár kétgyermekes édesapaként, de rengeteg szép és meghatározó emlékkel az elmúlt öt évből.

Az alapján, hogy idáig húztad, nem lehetett egy egyszerű döntés, mi állt pontosan a háttérben?

Nehéz döntés volt, olyasmi, amin régóta és nagyon sokat agyaltam. Tisztában voltam vele, hogy nem fogok örökké jégkorongozni, és egyszer eljön majd a nap, amikor a családommal együtt hazaköltözünk és megkezdjük a közös életünk következő fejezetét. Nincs konkrét oka, hogy ezt a döntést éppen most hoztam meg, de ez volt rá a megfelelő idő a családom és a magam szempontjából egyaránt.

Benne volt a pakliban, hogy esetleg visszatérsz a MAC-hoz, vagy bárhova máshova?

Volt megkeresésem néhány csapattól a magyar bajnokságból is és más országok klubjaitól is, de végül egyik esetben sem jutottam el arra a pontra, hogy ezek közül bármelyik lehetőséget is komolyan megfontoltam volna.

Ljubljanában már tudtad, hogy az lesz az utolsó tornád, utána visszavonulsz?

Amikor Ljubljanában játszottam, már gyanítottam, hogy ez lesz az utolsó tornám a magyar válogatottal, illetve hogy ezek a profi karrierem utolsó meccsei. Noha a végső döntés akkor még nem született meg, már sejtettem, hogy szögre fogom akasztani a korcsolyát. A hír el is terjedt az öltözőben, a csapat legnagyobb része már tudta, hogyan állok, és hogy a torna után valószínűleg visszavonulok. Megértőek voltak és támogattak a döntésemben, számomra emiatt is volt nagyon különleges a torna.

Öt nagyszerű évet töltöttél el Magyarországon, volt benne bajnoki cím, Extraliga-szereplés, válogatott feljutás. Nyilván nehéz kérdés, de mik a legszebb emlékeid az itt töltött időszakból?

A feljutás kivívása egyértelműen nagy fegyvertény volt és olyasmi, amire rendkívül büszke vagyok. Részese lenni a nemzeti csapatnak, és annak, hogy befogadtak mint a válogatott tagját, egyrészt megtisztelő volt, másrészt az, amit képesek voltunk együtt, egy csoportként elérni, olyasmi, amit örökké magammal viszek. Nem is tudtam volna nagyszerűbb lezárást elképzelni a karrieremnek annál, minthogy részese lehettem a magyar hoki egy ilyen nagyszerű fejezetének. De nagyon büszke vagyok a MAC-cal megszerzett Erste Liga-bajnoki címünkre is az első magyarországi évemből. Remek csapatunk volt nagyszerű srácokkal, kiváló edzővel és stábbal, szponzorokkal és szurkolókkal. Az tényleg egy nagyon különleges brigád volt, nagyon örülök, hogy együtt értük el, amit elértünk. A MAC mindig is külön helyet foglal majd el a szívemben, és nagyon hálás vagyok azért a lojalitásért, amit irántam mutattak az évek alatt.

Amikor anno öt éve ideszerződtél, gondoltad volna, hogy ilyen hosszú és sikeres kaland lesz?

A magyarországi időszakom valóban nagyon különleges volt, tele nagyszerű emlékekkel. A családom és én is rendkívül szerencsések vagyunk, hogy öt éven át otthonunknak hívhattuk Budapestet, alig várjuk már, hogy hamarosan újra visszatérhessünk immár látógatóként. Rengeteg nagyszerű emberrel találkoztunk, életre szóló barátságokat kötöttünk a jégkorongon belül és azon kívül is. Nagyon fog hiányozni Magyarország és Budapest, hálásak vagyunk az itt eltöltött időért és mindazoknak, akik ennyire különlegessé tették nekünk.

Közben látjuk, hogy újra elkezdtél játszani, az SEMHL nevű kanadai regionális ligában szereplő Winkler Royalsnál. Ez már amolyan félamatőr dolog a civil életed mellett?

Igen, most, hogy sikeresen továbbléptem életem következő fejezetére, újra elkezdtem hokizgatni hobbiból, a játék öröméért. Noha már most kezd hiányozni a versenyszerű jégkorong, nagyszerű érzés újra itthon lenni a családommal. Most született meg a feleségemmel a második fiunk, nagyon szerencsések vagyunk és alig várjuk, hogy együtt nevelhessük fel, családi körben!