A klub is, a csapat is jó irányba húz, a megítélésünk is egyre jobb

A tavalyi bukdácsolás után idén repülőrajtot vett a Majoross Gergely irányította Nové Zámky: az érsekújváriak 6 forduló után a második helyen állnak az Extraligában, az egyik szlovák hokis oldal pedig egyenesen a hónap edzőjének választotta a magyar szakembert. Interjú.

Tavaly ilyentájt egészen más volt a leányzó fekvése, és a Nové Zámky végül a szezont is utolsó előttiként fejezte be az Extraligában. Azóta viszont nagyot fordult a világ: az Érsekújvár most hat forduló után a második helyen áll, pontazonossággal a listavezető Slovannal. Nyilván nagyon az elején vagyunk még, de minek köszönhető a látványos változás és a villámrajt?

Először is azt gondolom, a szakmai folyamatosság mindig kifizetődő. Magyarul: az, hogy nálunk nem a nulláról kellett elkezdeni újraépítkezni, új csapattal, új edzővel, eleve előny valamelyest. Tudtunk építeni arra, amit az elmúlt másfél évben csináltunk, szereztünk rengeteg olyan hasznos tapasztalatot, amit fel tudtunk használni, és a kereten is képesek voltunk úgy változtatni, hogy nagyrészt betömködjük a lyukakat, illetve támogassuk az eddigi erősségeinket és javítsunk a gyengeségeinken. Szerencsére az eredeti terv, a csapat magjának megtartása jól sikerült, a játékosaink többsége visszatérő, velük megvolt az alap, amire lehetett tovább építeni. Ők nagyjából a koncepciónkkal is tisztában vannak, amely mentén haladunk, köréjük már sokkal könnyebb új játékosokat beépíteni. Mondjuk, szerintem az ideálisnál így is nagyobb jövés-menés volt a keretben, ami nyilván nehezítő körülmény, de a kisebb költségvetésű csapatoknak el kell tudniuk fogadni, hogy minden szezon előtt relatíve nagy lesz a mozgás.

fotó: HC Mikron Nové Zámky/Facebook

És ha a pályán mutatott konkrét teljesítményt nézzük?

Ha kicsit mélyebbre akarunk tekinteni, akkor a kapusteljesítményünket mindenképpen elsőként kell megemlítenem, eddig egészen kiemelkedő idén, ami nyilván nagyban segít a hatékonyságunkon. Ami még pozitív változás, hogy méretben valamivel nagyobb a csapatunk, mint legutóbb volt ? bár ebben még mindig kell előrelépnünk, főleg, hogy a legnagyobb játékosaink közül kettő most pont nem áll rendelkezésünkre. A harmadik fontos faktor pedig, hogy egy szintén előzetesen megfogalmazott célterületen is sikerült fejlődnünk: a stábbal együtt azt szerettük volna, hogy több vezér legyen az öltözőben. Olyan tapasztalt játékosok, akik sok és sokféle szituációt megéltek már, képesek különbséget tenni a helyes és a helytelen között, és irányítani tudják az öltözőt. Ez a része is jól sült el, úgyhogy talán elsősorban ezen összetevők eredménye a kedvező helyzetünk, s húzunk a jó irányba, de ennél messzebbre egyelőre nem mennék.

Azt is megéltük, hogy az egyik szlovák hokis portál magyar edzőt választott a hónap trénerének az Extraligában ? ez nyilván nem reprezentatív, de gondolom, azért az ilyenek jól tudnak esni, egyúttal visszajelzésnek sem utolsó, hogy valamit mégiscsak jól csinál az ember.

Mindenképpen örülünk, persze, még ha nem is feltétlenül gondolom, hogy ennek a szakmának arról kellene szólnia, mi történt szeptemberben vagy decemberben. De nyilván jó visszajelzés, elsősorban nekünk mint stáb, ugyanakkor az ilyeneket általában az eredményesség hozza magával. Az eredményességünk pedig elsősorban annak köszönhető, hogy a játékosaink jól működnek, szóval ha innen nézzük, ez alapvetően inkább az ő érdemük. De az biztos, hogy mi most stábként jól működünk, néhány változtatás és kiegészítés eszközölésével sokkal jobb lefedettséget tudunk biztosítani a játékosainknak, mint tavaly. Ha pedig még szélesebbre tárjuk a látószöget, tulajdonképpen az egész klubot sikerült elvinnünk abba az irányba, hogy az előrelépés, a fejlődés, a növekedés legyen az első számú célunk. Értenie kell mindenkinek, hogy nem csak az a kérdés, ma vagy holnap nyerünk-e, hanem hogy közben folyamatosan tudjunk előrelépni, közelíteni a legnagyobb klubokhoz. Szerencsére azt tapasztalom, erre nagy nyitottság mutatkozik, mindenki nagyon sokat tesz azért, hogy szervezetként is előrelépjünk ? nemcsak a játékosok, vagy mi, az edzői stáb, hanem tényleg mindenki a klub háza táján.

fotó: Hokejka.sk/Facebook

Tavaly panaszkodtál a játékos-, azon belül is különösen a légióspiacon tapasztalható extrém nehézségekre. A helyzet idén sem lett jobb, már ha csak az orosz helyzet nyomán meginduló lavinát vesszük alapul. Hogyan sikerült akkor mégis ilyen jól a ?lyukak betömködése??

Sajnos jól látod, a játékospiac sokkal jobb nem lett, bár azért néhány árnyalattal talán könnyebb dolgunk volt, mint tavaly. Akkor elsősorban az én felelősségem volt, hogy azt gondoltam, azért, amit mi kínálni tudunk, cserébe ismét a megszokott minőségű játékosokat tudjuk majd leigazolni. Ez végül nem így lett, így csak későn és kényszermegoldásokkal tudtunk kompenzálni: ahol volt egy lyuk, oda betettünk valakit ?darabra?, akár illett oda, akár nem. Ez azonban, ha más nem, tanulópénznek jó volt. Okultunk belőle, és idén sokkal hamarabb elkezdtük a keresgélést, s ha találtunk valakit, aki jó opciónak ígérkezett, nem vártunk tovább, egyből le is igazoltuk. Az az igazság, hogy ahogy minden javul a csapatban és a klub körül, úgy javul vele együtt fokozatosan a hírünk és a megítélésünk is, így pedig egyre könnyebb játékosokat idehozni Érsekújvárra. Ezen kombinációk eredményeként most sikerült feltöltenünk a hét légióshelyet hét minőségi játékossal ? aztán az más kérdés, hogy közülük hármat most éppen nélkülöznünk kell sérülés miatt, az egyikük pedig családi okok miatt visszatért Amerikába, úgyhogy folytatódik a könyörtelen hajsza a pangó játékospiacon. Az viszont kétségkívül bravúros, hogy a Mikús testvéreket, Jurajt és Tomást sikerült leigazolnunk, hiszen az ő személyükben a szlovák piacról tudtunk megszerezni egyszerre két meghatározó hazai játékost. Kétségtelen, hogy ennek megvan a maga anyagi háttere és követelménye is, aminek az elmúlt években nem tudtunk volna megfelelni, ez a mostani klub és szervezet viszont már igen.

Ezzel egyenesen arányosan szokott növekedni folyamatosan az eredménykényszer is, ez Érsekújváron is érződik?

Mindenképpen, érezzük, hogy egyre magasabbak az elvárások, de én azt gondolom, ez így is van rendjén. Egyértelmű, hogy a rájátszásra nekünk valahogy oda kell érnünk, aztán hogy ebből utána lesz-e negyeddöntő, vagy adott esetben oda tudunk kerülni a top hatba, ami eleve negyeddöntőt érne, az már a jövő zenéje. Utóbbi már a bravúrkategóriába esne, de nyilván kizárni sem szabad. Az biztos, hogy az első néhány forduló megmutatta, jó irányba megyünk mint csapat, nagyon tetszik, amit látok, mindenki odaadóan dolgozik. Ezek jó jelek, bízom benne, hogy ezáltal az eredményességünk is kitart!

fotó: HC Mikron Nové Zámky/Facebook