Hat új taggal bővül a halhatatlanok csarnoka

Daniel Sedin, Henrik Sedin, Roberto Luongo, Daniel Alfredsson, Riikka Salimen és Herb Carnegie beiktatására november 14-én kerül sor Torontóban.

A torontói székhelyű Hockey Hall of Fame (HHOF) bizottsága a hagyományoknak megfelelően minden év júniusában hozza nyilvánosságra azok névsorát, akik bekerülhetnek a halhatatlanok közé. Idén a férfi játékosok kategóriájában a kanadai Roberto Luongo mellett három svéd játékos, Daniel Sedin, Henrik Sedin és Daniel Alfredsson került fel a listára. A hölgyek közül a finn Riikka Sallinent választották, míg a szakvezetők közül Herb Carnegie-t.

A Sedin ikrek 1999-ben léptek az NHL színpadára, miután a Vancouver a második és a harmadik helyen foglalta le a játékjogukat. A fivérek 2018-ig játszottak egymás mellett és sikert sikerre halmoztak, nemcsak egyénileg, hanem a csapattal együtt is. Mindketten egy-egy alkalommal hódították el az Art Ross-trófeát, ami az alapszakasz legeredményesebb játékosának jár. Henrik emellett begyűjtött még egy MVP-címet, Daniel pedig egy Ted Lindsay-díjat, amit a játékosok szavaztak meg a számára. Mindketten nyertek olimpiát és világbajnokságot, valamint csak egy hajszállal maradtak le a Stanley Kupáról. Emlékezetes, hogy 2011-ben a Boston elleni fináléban, a hetedik mérkőzésen vesztették el az ezüst trófeát. Számtalan franchise-rekord fűződik a nevükhöz: Henriké a legtöbb mérkőzés (1330), gólpassz (830) és pont (1070), míg Danielé a legtöbb gól (393) és emberelőnyös találat (138).

A Sedin testvérekkel sokáig együtt játszó Roberto Luongo 1049 mérkőzésével a második, 489 győzelmével a negyedik a kapusok örökranglistáján. A Vancouver mellett a New York Islandersben és a Florida Panthersben is megfordult kiváló hálóőr 1999-től 2019-ig játszott a legmagasabb szinten. Érdekesség, hogy közel két évtizedes pályafutása során végig a legszűkebb elit tagja volt, mégsem kapta meg egyszer sem a legjobb kapusnak járó Vezina-trófát. Helyette kárpótolta magát a kanadai válogatott tagjaként két világbajnoki aranyéremmel, egy olimpia elsőséggel, és egy Világkupával.

Daniel Alfredsson az Ottawa Senators arca volt 17 szezonon keresztül 1995 és 2013 között. Utolsó idényében Detroitba igazolt, innen vonult vissza 1246 mérkőzés után. A karrierje során 444 gólt és összesen 1157 pontot szerző jobbszélső a kanadai klub történetének legeredményesebb játékosa minden szempontból. Övé a legtöbb gól (426), előkészítés (682) és pont (1108). Mindössze a lejátszott mérkőzések számában a második, hiszen a rekorder Chris Phillips (1179) egyetlen találkozóval többet játszott a fővárosi klub mezében. A legjobb újoncnak járó Calder-trófeát 1996-ban elnyerő Alfredsson a honfitársaihoz hasonlóan szintén rendelkezik olimpiai aranyéremmel és világbajnoki elsőséggel.

Riikka Sallinen az első finn születésű női jégkorongos, akit beválasztottak a HHOF-ba. 227 finn bajnoki mérkőzésen egészen elképesztő teljesítményt nyújtott: 240 gólt lőtt, 277 találatot készített elő és összesen 517 pontot szerzett. 2018-ban a finn válogatott tagjaként harmadik helyen végzett a pjongcsangi olimpián és 44 évesen a hokitornák legidősebb érmet szerző játékosává lépett elő.

Az 1919-ben született Herbert Henry Carnegie jamaikai felmenőkkel rendelkező jégkorongos volt. Carnegie 1933 és 1954 között félprofi csapatokban játszott, amelyekből kiemelkedett a Quebec Aces csapata, amellyel Alexandra Kupát is nyert. Játékos-pályafutása után 1954-ben megalapította Kanada egyik legkorábbi és legjelentősebb jégkorongiskoláját, a Future Aces-t. A fiatal hokisok képzésében végzett munkája révén megkapta az Order of Ontario-kitüntetést, később pedig az Order of Canadát, amely a legmagasabb polgári elismerés Kanadában.