Egy, két, hár? ? miénk a nyár!

Rendkívüli szezonon van túl a Jégkorongblog, ami egy rendkívüli beszámolót von maga után.

?Újból zeng a húr, s a dobokon vad üzenet száll, ismét szól a dal, mert a zene soha meg nem áll? ? áll a Dolly Roll együttes Egy, két, hár?, miénk a nyár! című dalában. Az idézett szöveg és a zene az együttes tagcseréi után született. Mindezt nem véletlenül hoztam elő: az elmúlt szezonban történtek változások a Jégkorongblogon, amik kihatással lesznek a következőre is.

Mint az elmúlt idényeknek, a 2021/22-esnek is lényegében ketten vágtunk neki D. Gromovval, nagyjából úgy, mint egy kettesbobcsapat: én tolom, ő pedig szintén tolja és kormányoz. Nem sokkal a szezonkezdet után kiderült, Gromov október közepén kiszáll, így izgalmassá vált a folytatás: kicsit olyan volt a helyzet, mint amikor Hetényi Zoltán sérülése miatt sokáig Antek Tamás védett a DEAC-ban. A fiatal hálóőr teljesítményét dicséret illeti, az enyémet mindenki döntse el maga.

Egy 2016-os bejegyzésben azt írtam: ?Ha már korábban hoztam egy zenekari példát, a JKB együttesében a villanygitározó-énekelő frontemberek mögött enyémek a billentyűk, ha valaki hiányzik egy adott szerepkörből (NHL, légió stb.), pótolom a hangjait.? Az évek során a bandában azon kaptam magam, hogy néha én írom a légiót, aztán már állandóra enyém a légió, egyre kevesebb időm jut az európai jégkorongra, Gromov távozása után sok esetben pedig enyém lett a meccstudósítások írása mellett a beharangozók összehozása is. A Jégkorongblog szürke eminenciásaként ? vagy ahogyan azt máskor is megjegyezték a többiek: a Jégkorongblog Benk Andrásaként ? picit idegen terep volt ez számomra, de megtettem minden tőlem telhetőt.

A legjobbak közé visszajutást hozó divízió 1/A-s torna örömteli meccseinek megírása után különböző okok miatt az A csoportos vb-n eljutottam oda, hogy képtelen voltam végignézni egy harmadnyi játéknál többet egy mérkőzésből. Én, aki az elmúlt másfél évtizedben minden percét látni akarta a világbajnokságoknak. Nem fogom tagadni: mindennek köze volt ahhoz is, hogy ez volt az első olyan torna, ahol nem szerepeltek az orosz játékosok. Nehéz megélni azt, hogy az általam majdnem másfél évtizeden át reklámozott KHL egyik napról a másikra súlyosan devalválódott.

A szezon egyik üde színfoltja volt a Reggeli Startnak adott videóinterjúm, ahol a nevem mellett a ?főszerkesztő? felirat volt. Váratlanul ért a dolog, de aztán rájöttem, valahol ez most igaz, miközben együtt küzdünk a D. Gromov után érkezett kollégákkal, hogy összehozzunk valami olyat, ami felfrissíti a Jégkorongblogot. Általában ragaszkodom a hagyományokhoz, de szeretek új dolgokba belevágni: ilyen volt, amikor az NHL-lel szemben promózni kezdtem mindenfelé az orosz bajnokságot, vagy éppen kipróbáltam magam tipsterként, de például jelenleg egy kis kikacsintás gyanánt a szegedi kispályás focibajnokság weboldalán és közösségi oldalán is én kezelem a tartalmakat. Nem azt mondom, hogy jön egy Jégkorongblog 2.0, csak azt, hogy a 2012-es jkb.hu-indulás után tíz évvel valami új és izgalmas következik.