Fejes Nándor: Kiváltság, hogy itt lehetek a válogatottban

A ljubljanai divízió 1/A-s világbajnokság legjobb hátvédjének választották Fejes Nándort, a magyar válogatott hét vb-újoncának egyikét.

A Gyergyói HK csíkszeredai születésű játékosa meglepődött az elismerésen, de nagy önbizalmat ad neki a jövőre nézvést. Szerinte nagyon előremutató, hogy a válogatottban egyszerre ennyi újonc mutatkozhatott be, jövőre pedig a helytállást kell megcéloznia a nemzeti csapatnak az A csoportban. Szűk két hónapja még tüdőgyulladással feküdt otthon, most pedig egy jó nagy adag önbizalombombával pihenheti ki a szezon fáradalmait. A Magyar Jégkorong Szövetség által, a Budapest Parkba szervezett közönségtalálkozón beszélgettünk Fejes Nándorral.

Itt vagyunk egy népszerű szórakozóhelyen, lehuppantunk egy ágyra itt a karzaton, kezedben egy ital, sóhajtottál egyet, elállt az eső, kisütött a nap. Mellesleg a világbajnokság legjobb hátvédjeként ülsz itt mellettem, az A csoportba jutott magyar válogatott tagjaként. Ennél szebb forgatókönyvet nehezen lehetne írni?

Ez így igaz. Azért jöttünk most ide, hogy ünnepeljünk, szerintem nagyon nagy szó, hogy az A csoportba jutottunk. A forgatókönyv tényleg úgy alakult, ahogy nekünk a legideálisabb volt, kezdve azzal, hogy az osztrákok és a franciák az A csoportba kerültek automatikusan, amivel nagy lehetőséghez jutottunk. Ha itt lettek volna, akkor nehezebb lett volna ez a torna, de összességében tényleg elégedettek lehetünk.

Magát a tényt, hogy két csapattal nem kell számolni, és itt a nagy esély, hogyan kommunikálta felétek a stáb? Szó volt erről a felkészülés elején vagy a kisebb beszélgetések során?

A szövetségi kapitány többször is elmondta, hogy mindenki arról beszél neki, mekkora lehetőség előtt állunk. Folyton ez jött vele szemben, ami persze tény, valóban nagy esélyt kaptunk. De ahogy ő is elmondta, semmi sincs ingyen, ezért a feljutásért is meg kellett küzdeni. Meg kellett nyerni a meccseket.

Tegyük fel, Ausztria és Franciaország is az ellenfelek közt van. Látva a mögöttünk hagyott hetet, ismerve a csapat erejét, mire mentünk volna szerinted?

Egy meccsen bármi megtörténhet, ebben hiszek. Lehet, hogy egy kicsit előrébb tartanak mondjuk ők, de lehet, hogy olyan napot fogtak volna ki, amikor nem megy be nekik semmi. A szerencsefaktornak nagyon nagy jelentősége van a ki-ki meccseken. Jó mérkőzéseket játszottunk volna, ebben biztos vagyok.

A felkészülési találkozóinkat figyelve sokan megijedtek a vb-t megelőző napokban. Tudjuk, hogy messzemenő következtetéseket nem lehet levonni az edzőmeccsekből, de tanulságot azért igen. Ti hogy kezeltétek a helyzetet? Csak az lebegett a szemetek előtt, hogy egy úton haladtok és abba még ez beleférhet?

Igen, hosszú úton indultunk el. Az elején kellett pár meccs, hogy össze tudjuk rakni azt a játékot, amit mi játszunk, és megfelelően tudjuk a pályára rakni, amit elvárnak tőlünk. Ez egy új struktúra volt sokunknak, mégiscsak heten voltunk újoncok. Az edzőmeccsek nélkül nehezebben tudtunk volna helytállni. Korea és Szlovénia mellett az ukránok is a vb-színvonalat képviselték, örülök, hogy lejátszottuk ezeket a mérkőzéseket, mert bár nem úgy alakultak, ahogy szerettük volna, ezekből tanulva tudtunk előrelépni.

Magadon is érezted az előrelépést, a folyamatosságot?

Igen. Nekem is egyre jobban ment, ahogy haladtunk előre. Ehhez kellett a nyomás is, a Dél-Korea elleni mérkőzésre megérkeztünk, az nekem és a csapatnak is a lehető legjobb mérkőzése volt.

Tehát nyomás alatt szeretsz játszani.

Sokkal könnyebb úgy megmutatni, hogy mit tudok, ha éles a szituáció. Mindenki nyerni akar, van egy extra érzés, amit máskor nem érez az ember. Na, most kell valamit csinálni, most mindenki téged néz ? ezt élvezem.

Említetted a struktúrát. Teljesen új volt számodra az a játék, amit játszottunk? Sean módszereivel, játékfelfogásával tudsz azonosulni?

Tavaly sérült voltam nagyjából egész évben, így nem kaptam lehetőséget a válogatottban sem. Decemberben voltam először a keretben, akkor ismertem meg. Olyan dolgokkal találkoztam, amikkel korábban nem. Mindenki kapott az elején game bookot, amiben benne voltak a különböző szituációk és az arra a jégen adott megoldások. Nyilván, ha akarunk valamit kezdeni magasabb szinten, akkor tisztában kell lenni azzal, hogy az alapvető helyzetekben mit játszunk, ki hova mozog például védekezésben. Tudnunk kell az alapvetéseket, hogy ne legyenek félreértések élesben, sokszor ezek az apróságok döntenek egy-egy játékhelyzetben.

Maga a game book is ismeretlen volt?

Nem, azzal már találkoztam. De ahány edző, annyi mentalitás, annyiféle dolgot tud képviselni. Amit át is akar adni, ahhoz megvannak az eszközei. Sok új impulzust kellett befogadni.

Elvárja Sean, hogy mindent úgy végezzetek el, ahogy le van írva, vagy azért van egy kis szabadság?

Minimálisan van. A hokiban gyorsan történik minden, ha látok egy más megoldást egy bizonyos játékszituációra, amivel vagy én vagy a játékostársam jobb helyzetbe kerül, akkor azt fogom megcsinálni. A lefektetett dolgok tehát nagy vonalakban foglalják össze a játékunkat, ebből mindenki tudja, valójában mi is a dolga.

Menjünk végig a vb meccsein! Dél-Korea. Már említetted, remek kezdés.

Tényleg sokat segített nekünk, mindenkinek, önbizalmat adott a vb későbbi szakaszára, ami nagyon fontos ebben a sportban. Minden összejött, mindenki jól is játszott. Másnap találkoztunk a litvánokkal?

?akikkel mindenki megszenvedett.

Elég érdekes stílust képviselnek, inkább hajtós, erős fizikai adottságokkal rendelkező játékosokkal, akik ki is használják ezt. Nagyon sokat ütköznek, így alakítanak ki létszámfölényes helyzeteket, kellemetlen ellenfelek. Nem számítottam erre, most játszottam ellenük először. Egyértelmű, hogy ők voltak a vb meglepetései, ahogy néztem a meccseiket, végig hasonlóan játszottak.

Jött Szlovénia.

Az első tíz perc nem a miénk volt, de azon felül a hibák ellenére is jól játszottunk szerintem. Igen, lehet, hogy többet lőttek kapura, de az első két soruk azért elég magas színvonalat képvisel. Jó ligákban játszó játékosok, összeszokottak, nehéz volt ellenük. De a második harmadban megvolt a vagányság, az a játék, ami sikerre vezethetett volna minket. Most ez nem sikerült.

fotó: Vörös Dávid/MJSZ

A végére maradt a számodra mindig különleges mérkőzés, amikor olyan játékosok állnak a másik oldalon, akik valójában nagyon is közel állnak hozzád.

Nagyon sok csíkszeredai srác volt a román csapatban, velük nőttem fel, együtt kezdtük a hokit, gyermekkorom óta ismerem őket. Érdekes érzés, hogy ők ott, én itt. Mindig úgy érzem, kiváltságos dolog, hogy ahonnan én jöttem, onnan ide jutottam, hogy a magyar válogatott tagja lehetek. Büszke vagyok erre.

Említetted a korábbi sérülésed, nehéz volt újra felépíteni magad?

Igen. A tavalyi szezon negyedik edzésén sérültem meg, beszakadt, kiugrott a vállam, műtéten estem át. Egy balszerencsés szituáció után elestem, rám estek. Kihagytam négy-öt hónapot, december közepén játszottam először. Nehéz volt, eleinte nagyon bennem volt a félsz.

Az ütközéseknél?

Féltem ütközni, főleg, ha nagyobb darab játékosok jöttek szemben, de ez nyilván egy természetes emberi reakció. Utána belelendültem és egész jó szezonom volt, igaz, csak három hónapos.

A mostani is furcsa véget ért, hiszen nem tudtátok befejezni az Erste Liga végét, a tömeges megbetegedés miatt. Téged is elért?

Igen, tüdőgyulladásom is volt. Rosszul voltam, pedig nem szoktam ilyen beteg lenni, nehéz napok voltak.

Kiderült már, hogy koronavírus-fertőzésről volt-e szó?

Nem tudjuk pontosan, de valószínű, hiszen más nem hiszem, hogy ilyen rövid idő alatt le tudott volna teríteni húsz embert. A tüdőgyulladás komoly dolog, nem egy egyszerű megfázás. Többen kórházban is voltak.

Te is?

Voltam bent, de csak injekciókat kaptam, nem feküdtem be.

Érzed még a jeleit ennek a betegségnek?

Nem, teljesen helyrejöttem, a megfelelő mennyiséget pihentem. Ez a kulcs ilyenkor: nem szabad hamar visszatérni. Nem volt a legjobb érzés, hogy az egész éves munkánk egyik pillanatról a másikra a kukába ment, de nem volt választási lehetőségünk. Sokáig, több hétig ürességet éreztem, volt, hogy csak feküdtem otthon, néztem magam elé, és csak arra gondoltam, valami hiányzik. Olyan hamar véget ért az egész.

Most azért kárpótolt az élet.

Mindig próbálom magam felkészíteni a váratlan dolgokra, de az élet tényleg mindig meglep valamivel.

Ha már itt tartunk: mennyire lepett meg, hogy téged választottak a legjobb hátvédnek?

Meglepett. Még a csapattársaim is mondták, hogy félve mentem ki a díjátadón, nem hittem el. Furcsa volt, mert már kiünnepeltük magunkat, söröztünk, visszamentünk a hotelbe, átöltöztünk és úgy tértünk vissza a csarnokba. Váratlanul ért az egész, a szlovének már álltak a kék vonalon, mi bevonultunk és egyszer csak bemondják, legjobb hátvéd, 15-össel Fejes Nándor. Pont én álltam a legközelebb egyébként, jó érzés volt, örök emlék marad.

Ráadásul újoncként. Heten voltatok először vb-keretben, jól fogadtak a többiek?

Nagyon jól, sokkal jobban, mint amire számítottam. Van egy idősebb mag Nagy Gergővel, Sofron Istvánnal, Vas Jánossal, Hári Jánossal, akik hoznak egy olyan odaadást, a válogatott iránti szeretetet, ami akarva akaratlanul is ránk ragad. Nagyon jó dolog ez.

Ez az eredmény, mellé a bezsebelt cím kicsit magasabb polcra helyez téged a védőtársak között? ?Vezérebb? leszel?

Nem vagyok az a vezértípus, a koromból fakadóan sem. Én fiatalként nem fogok felállni és nem fogom elmondani, kinek mi a dolga. Ehhez kellenek még az évek, a tanulás, de az biztos, hogy az, amit most elértünk, az majd önbizalmat a folytatásra, ami ? mint mondtam ? nagyon fontos a jégkorongban.

fotó: Vörös Dávid/MJSZ