Horváth Milán: Nagyon jól felépült a hokink!

Történelmi heteket él meg a Hydro Fehérvár AV19 csapata, hiszen a Pustertal után a Villachot is búcsúztatta az osztrák jégkorongliga rájátszásában, így bejutott a bajnokság döntőbe.

A fehérváriak 21 éves játékosa, Horváth Milán is tovább írja a saját eddigi karrierjéről szóló könyv aranyfejezeteit, mindezt úgy, hogy közben a Testnevelési Egyetemen is feladatai vannak ? konkrétan diplomázás előtt áll. Gólt szerzett a Villach elleni utolsó meccsen, összesen 44 alapszakasz- és 9 playoffmeccsen kapott bizalmat Kevin Constantine-tól, meghálálta ezt. Vele beszélgettünk.

Miből is írod a szakdolgozatod?

Az a címe, ?Mit ad és mit vesz el a sport az emberektől??.

Számodra elég aktuális kérdést feszegetsz.

Igen, ezért is gondoltam, hogy olyan téma mellett döntök, amibe én is jobban belelátok, meg tudom osztani a tapasztalataimat. Sok csapattársammal, sok jégkorongozóval tudok beszélni erről, hogyan élik meg a mindennapokat gyerekkoruktól az egyetemig, a profi sportoló korukig, hogyan lépnek be a felnőtt életbe.

Te hogy éled meg?

Egész jól, azt hiszem. Nyilván vannak helyzetek, időszakok, amikor persze nehezebben.

Sokan segítettek már a szakdolgozatban?

Igen, de ezúton is arra kérném a hokis barátokat, ismerősöket, akinek van lehetősége, töltse ki azt a kérdőívet, ami a szakdolgozatomat erősítheti. (Ezen a linken lehet megtenni.)

Örülünk, hogy mi is segíthetünk ezen a felületen. Egyébként ? ha már itt tartunk ? inkább ad vagy inkább elvesz az sport?

Jó kérdés, de ha arra gondolok, mit élhettem át például ezeken a győztes playoffmeccseken, milyen élmények értek ebben vagy a korábbi szezonokban, akár az utánpótlásban, azt mondom, rengeteg mindent ad. Olyan tapasztalatokat, amit egy átlagember nem élhet meg. Persze, az utazás sok időt elvesz, nem beszélve az edzésekről, de megéri ? rengeteg tapasztalatokkal gazdagodunk, amit az élet más területén is felhasználhatunk.

Mennyi időd van az egyetemre egy ilyen erőltetett menetben?

Keresem mindig az alkalmat, amikor a pihenés mellett a sulival is tudok foglalkozni. A szakdolgozat leadásának is van például határideje, április közepéig be kell fejezni. A szünnapokon könnyebb megtalálni a réseket, ilyenkor egyszerűbb a dolgom.

Mondjuk, ha 4-0-ra nyertek egy párharcot (a Pustertal ellen, a rájátszás első körében ? a szerk.), akkor azért könnyű.

Igen, a csapat sokat segített nekem idén.

Hogy gondolsz vissza a Villach elleni utolsó mérkőzésre?

Nehéz meccs volt, jól küzdött a Villach. Nem teljesen úgy kezdtünk, ahogy szerettünk volna. Az elején volt egy hosszabb emberelőnyös időszakuk például, aztán viszont szerencsére össze tudtuk rakni a védekezésünket, benne egy nagyon jó kapusteljesítménnyel. Hatalmas élmény volt a végén a negyedik gólnál ugrálni a kispadon, és megélni, hogy tényleg megvan, hogy tényleg döntőt fogunk játszani.

Te lőtted az első gólt.

Először nem láttam, hogy bement a korong, ellőttem a hosszú oldalra, akkor vettem észre, hogy bement, amikor visszanéztem a srácokra. Láttam, hogy örülnek, hirtelen én is boldog lettem, hogy góllal tudtam segíteni a csapatot.

Mi a csapat titka? Többen is az edző személyét emelték ki az elmúlt időszakban. Egyetértesz?

Igen, nagyon jó edzőt sikerült kifogni, rengeteget foglalkozik a jégkoronggal a pályán kívül is. Hihetetlenül apró részletekbe mentünk bele, olyan dolgokat fixáltunk le, amik tavaly hiányoztak a hokinkból ahhoz, hogy szintet tudjunk lépni. Nagyon jól összeállt a csapat, megtaláltuk a kirakós darabjait. Sokat segített, hogy a légiósok egy része már egy ideje itt játszik, ez mindig nagy segítség, de a frissen érkezettek is nagyon jól beilleszkedtek. Mindenre nyitottak, ez az egyik legfontosabb, legfőképp a másik felé, márpedig csak így tudunk egymásnak és egymást segíteni.

Megvolt az íve a szezonnak?

Igen. Az ember mindig azért dolgozik, hogy eljusson idáig, és azért, hogy a végén ő legyen a bajnok. Lehet, hogy az év elején ennek, akár a playoffba, majd az elődöntőbe jutásnak nem volt realitása, de végig lehetett érezni, ez a csapat most egy kicsit más, mindenki nagyon elszánt, mindenki nagyon akarja a sikert. Ahogy haladtunk előre, egyre jobbá vált a hokink, összeállt a taktika, és ami a szezon elején sok volt, az kifizetődött. Egyórás meetingek, tesztek, hihetetlen mennyiségű anyagot kellett megtanulnunk, tényleg furcsa volt, aztán ahogy mentek előre a meccsek, világos volt, hogy mindenki egyre jobban értette a dolgát. Tudtuk, mit fog csinálni a másik, nagyon jól felépült a hokink, ez volt a döntő. Az edzőnk úgy fogalmazta meg: egy bajnoki szezon olyan, mint az élet. A csapat megszületik júliusban és augusztusban, abban a tudatban, hogy a szezon végén megszűnik, vége lesz mindennek. Így kell végigmenni a szezonon, tudva, hogy vége lesz, tudva, hogy ki kell hozni a maximumot, amit csak magunkból ki tudunk hozni.

Miben tudtál még tovább fejlődni ebben az évben?

A védekezőjátékban, ez volt idén is az alapköve a játékunknak. Nem akarunk rohangálni folyamatosan, strukturáltan szeretnénk játszani, azt hiszem, az eredmények is azt mutatják, hogy ezt az egyensúlyt sikerült megtalálni. Agresszív hokit játszunk, próbálunk minél több teret és időt elvenni az ellenféltől. Mindenki tudja, mi a feladata, mikor mit kell csinálni, ezért mindenki erre összpontosít, és arra, mikor jön el az ő ideje, mikor kell azt a plusz energiát beletennie, ami szükséges a csapat eredményességéhez. Egész jól sikerült magamat beilleszteni ebbe a rendszerbe, ebben nagyon sokat segített a rengeteg videózás. Az az időmennyiség, amit videózással töltöttünk, nagyon szokatlan volt eleinte, de nagyon hasznos, főleg a fiatalabbaknak, akiknek kevesebb a tapasztalatuk. Viszontlátjuk magunkat és folyamatosan kapjuk a visszajelzéseket.

Kellett formát időzíteni? Egyáltalán a hokiban ennek van értelme?

Kevésbé, hiszen, ha az alapszakaszban nem tudsz egyenletesen jó teljesítményt nyújtani, nem jutsz be a playoffba. Minden csapat próbál folyamatosan jól teljesíteni, nekünk is volt 44 meccsünk, muszáj volt a maximumot hozni, hogy továbblépjünk.

Jelöltek az év fiatalja címre a ligában, mit szóltál?

Meglepődtem, megmondom őszintén, de nagyon jól esett. Ez egy jó visszajelzés, hogy jó irányba haladok, és arra is, hogy tudtam fejlődni ebben az évben is.

Lesz még pár meccs, ahol rátehetsz egy lapáttal, a liga ?mintacsapata?, a Red Bull Salzburg ellen. Ha az ember döntőt vív, akkor az legyen a Red Bull, igaz?

Úgy készülünk, mint minden más csapat ellen, a saját játékunkra akarunk koncentrálni, azt próbáljuk még jobbá fejleszteni, építeni. Biztos szoros lesz a párharc, reméljük a legjobbakat. Azért megyünk oda, hogy megnyerjük a bajnokságot. Voltak részcélok, azok teljesültek, de mindig ott volt a nem is annyira titkos terv: a cél az, hogy a Fehérvár tudja a végén magasba emelni a kupát.

Jövőre jöhet a Bajnokok Ligája! Egy átlag sportkedvelő látóköréből azért kiesik ez a sorozat.

Azért lehet meccseket nézni, én is belenéztem egy-két CHL-meccsbe, ez egy hatalmas tapasztalatszerzési lehetőség lesz mindannyiunknak. Megmutathatjuk magunkat, kíváncsi vagyok, mit tudunk majd ebből kihozni.