Puskás Sándor: Mentális pillérként is funkcionálunk

A Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesült a nemzeti ünnep alkalmából Puskás Sándor, aki több mint egy évtizede a felnőtt és korosztályos jégkorong-válogatottak mellett dolgozik.

Puskás Sándor, aki tevékeny szerepet vállalt a XXIV. Téli Olimpiai Játékokon remeklő rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott felkészítésében, valamint a szakember 2011 óta jégkorong-válogatottak mellett is szerepelt vállal, ezért is üdvözöljük kicsit elfogultabban az elismerést.

Liu Shaoang 500 méteren aranyérmes, 1500-on bronzérmes lett, míg a Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Jászapáti Petra, Kónya Zsófia összetételű vegyes váltó bronzérmes lett Pekingben. Ezek csak az érmes helyezések a történelmi jelentőségű olimpiáról. Mekkora a szereped ebben a történetben, és úgy általában a short trackesek eredményeiben?

Egy erőnléti edzőnek mindenhol kiegészítő munkája van, háttértámogatást ad. Az élvonal, a jégkorongban is, a szakedzőké, mi a második frontvonalban dolgozunk. A legtöbb helyen van egy speciális, nem kimondottan fizikai, sokkal inkább mentális pillérszerepünk. Párommal, Juhász Biankával hosszú évek óta közösen dolgozunk: ő a sérülésmegelőzést, a sérültek visszaépítését, a fizikai munka kiegészítő gyakorlatokkal való támogatását, a finomabb dolgokat viszi, míg én az erővonalat, a ?keményebb? munkát. A mi szerepünk az, hogy emellett mentálisan is egyben tartsuk a versenyzőket.

Ha már itt tartunk, mentálisan azért ez egy keményebb olimpia volt, mint a négy évvel ezelőtti.

Főleg Ádó tekintetében, aki viszont sokkal határozottabb és profibb volt, mint korábban. Neki az első olimpiája lényegesen nehezebb volt fejben, óriási nyomás volt rajta, nagy volt a felhajtás, ami meg tudja roppantani a versenyzőket. A saját képességeit négy éve nem tudta megmutatni, most viszont szárnyalt.

Sejtetted, hogy így lesz?

Nagyon vártuk tőle ezt az eredményt, ahogyan már négy éve is, de akkor nem volt megfelelő a csillagzat. Az egyetlen nehézséget az olimpiát közvetlenül megelőző időszak jelentette, hiszen a Covid-fertőzés miatt kétséges volt, egyáltalán ki tud-e utazni. Amikor viszont elengedtük, éreztük, hogy bármi benne van. Úgy ment ki, olyan fizikális és mentális állapotban, hogy ha máskor nem, most biztos sikerül neki elérnie a célját.

Shaolin Sanyi és Ádó milyen fickók?

Mindketten különleges emberek, egyébként teljesen más személyiségek. Mindketten a világ legjobb korcsolyázói között, a legszűkebb elitben vannak, ez nem is kérdés. Nem minden sarokban teremnek ilyen klasszisok.

Mi a helyzet az utánpótlással?

Szerencsére nagyon sok a tehetség, és a junioroknál nagy az egység, ami nagyban köszönhető Szabó Krisztián vezetőedzőnek, aki egyébként Jászapáti Petra és Kónya Zsófia szegedi nevelőedzője. Fogunk még hallani a fiatalokról, ezt most a junior világbajnokságon is előrevetítették.

Mióta vagy a short trackesek mellett?

Közel 10 éve. A szocsi olimpia környékén ültünk le először beszélgetni Telegdy Attilával, onnantól datálódik a közös történet. A jégkorong volt a találkozási pont, arról kezdtünk el közösen gondolkodni, milyen speciális dolgokat tudunk átvenni egymástól, hogy tudjuk megosztani a szakmai fogásokat, ami oda-vissza működhet.

Sok mindenben hasonlóak a gyakorlatok a gyorskoriban, mint a hokiban?

Igen, hiszen korcsolyaalapú sportágakról van szó, ráadásul fizikai és kondicionális értelemben is közösek a vonalak. A jégkorongban is előrehajlott testtartás jellemző, ugyanúgy féloldalas, mint a kori, hiszen valaki vagy jobbos vagy balos ütőfogású. A korisok pedig állandóan balra haladnak, így nekik is állandó asszimetria áll fenn. Ezzel együtt a testfelépítésben, a sérülésre való hajlamban és a tipikus sérülésekben is sok a közös pont. Mindkét sportágban kell az erős far- és lábizom, az erős törzs, az alapgyakorlatok az alsó test tekintetében hasonlóak. Az igazi eltérés a felső testben van, a gyorskoriban nyilván nem szerencsés a nagy izomtömeg felül, hiszen azt cipelni kell, a hokiban viszont igen, ott a felső test egy testpáncélról, építeni kell az izmot.

A ?melyik sportág áll hozzád közelebb? kérdés kicsit elcsépelt, de nem hagyhatom ki.

Mindkettőnek megvan a maga szépsége és varázsa, ami miatt nagyon lehet szeretni. Az, amit megéltem a gyorskoris srácokkal az elmúlt években, az edzőtáborokkal, versenyekkel, mindenképp ad egy iszonyatosan nagy emocionális töltetet. Hatalmas sikerek, eszméletlenül sok befektetett munka, ez egy varázslatos út volt.

Ugyanakkor a magyar hoki is nagy utat járt be az elmúlt években, legalábbis 2011 óta sok mérföldkőben lehetett részed. Szerencsés vagy.

Abszolút. Ma is libabőrös leszek, ha eszembe jut a krakkói feljutás, az a csapatszellem, ami arra a válogatottra jellemző volt, és ugyanígy az U18-as, U20-as feljutások is maradandó élményt jelentenek. Rengeteg világbajnokságon járhattam, mindegyik nagyon nagy élmény, óriási kaland. Nagyon sokat tanultam az évek alatt a magyar jégkorongban dolgozó edzőktől, Glenn Williamson révén a tengerentúlra is eljuthattam, megláthattam, hogy egy profi klubban hogyan dolgoznak. Jó dolgok sültek ki abból, hogy folyamatosan fejlesztettük a módszereket, vagy épp próbáltunk ki élesben egy-egy utat. Az erőnléti edző csak egy kis része egy nagy gépezetnek, és akkor tud jól működni, ha az edzővel nagyon egy hullámhosszon van. Ez sokszor megadatott a hokiban, nagyon sok edzővel imádtam együtt dolgozni, de persze volt olyan is, akivel más elképzeléseink voltak. Ezeket kell egyensúlyba hozni, de nekem mindenképp követni kell a mindenkori ?főnököm? elképzeléseit.

A gyorskoriban Li Na a főnök.

Abszolút, és ő a rengeteg edzésmunkában hisz, a napi 6-7 órában, munkaalapú és nagyon maximalista. Az ázsiaiak elve, hogy addig tolják a munkát, amíg lehet, nyilván nekik hatalmas a merítési lehetőségük.

A hokiban hogyan néz ki a gyakorlatban a te feladatod?

A válogatottak közvetlen vb-felkészülése manapság két-három hétre koncentrálódik, így a megfelelő formaidőzítés kialakítása lehet a mi alapvető feladatunk. A játékosok más és más állapotban, más környezetből érkeznek a válogatottba, különböző aktuális fizikai adottságokkal, így nem lehet egységes programot előírni nekik. Egy ideje azt a gyakorlatot követjük, hogy a megérkezésükkor velük vagyok, és ha bárkinek bármire szüksége van, a rendelkezésre állok. Alapvetően egyénileg követem le a vb-ig hátralévő egy-két hetüket, a klubok által előírt, már bevett programokat pedig mindenki követi. Amit viszont Ács Ferenc kollégámmal próbálunk erőltetni, az a kluboknak és az akadémiáknak felállított egységes rendszer. Legyen egy minimálszint, ami elvárható fizikális értelemben, legyen egy kerete ennek a munkának, fektessük le az alapokat, merre akarunk haladni, milyen hokit akarunk felépíteni. A megfelelő fizikum ugyanis csak a klubmunkában alakulhat ki, a válogatottnál eltöltött három hét alatt nem lehet csodát tenni, megváltani a világot. Fontos lenne a nyári felkészülés kultúráját is kialakítani, vannak olyan játékosok még ma is, akik a nyári szünet alatt teljesen leállnak. A szervezetet fel kell tölteni, muszáj lenne ezt mindenkiben tudatosítani, ahogyan a meccsek közötti edzéseket, súlyzós feladatokat is erőltetni kell a jövőben.