Ocskay Gábor: Szeretett sportágam kapta az elismerést

A március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából állami kitüntetéseket adtak át a napokban: az Emberi Erőforrások Minisztere a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozata elismerésben részesítette mások mellett id. Ocskay Gábort, az ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia kuratóriumi elnökét és az ifj. Ocskay Gábor Nemzeti Jégkorong Akadémia operatív igazgatóját.

Sportágunk meghatározó alakja januárban 70 éves lett, a mostani kitüntetés mellé pedig jött még egy ajándék: a Hydro Fehérvár AV19 a Pustertal 4-0-s búcsúztatásával története során először jutott be az osztrák bázisú jégkorongliga elődöntőjébe.

Állami kitüntetés és történelmi továbbjutás, melyik volt lelkileg a meghatározóbb élmény? ? kérdeztük Ocskay Gábort a dupla ünnep másnapján.

Különválasztanám a két örömteli eseményt, hiszen véletlen egybeesés, hogy éppen ugyanahhoz a naphoz kötődnek. Nagyon megtisztelő a kitüntetés, és nem a szerénység mondatja velem, hogy nemcsak én kaptam. A tisztikereszt ugyan Ocskay Gábor Istvánnak szól, de ez a fehérvári hoki, a fiam és az egész magyar jégkorong kitüntetése is, úgy érzem, rajtam keresztül szeretett sportágam kapta az elismerést. Az pedig csak egy hab a tortán, hogy pont március 15-én érte el csapatunk eddigi legnagyobb sikerét, és jutott a négy közé az osztrák bajnokságban. Nagyon jól esik, hogy amikor gratuláltam az edzőknek, játékosoknak SMS-ben, akkor ők is gratuláltak nekem a válaszüzeneteikben, és megköszönték nekem azt, hogy a hoki Fehérváron ideáig eljuthatott.

Amikor sétált a Pesti Vigadó, a díjátadás helyszíne felé, gondolom, sok minden eszébe jutott, lepörögtek az évek a szeme előtt.

Természetesen. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem töltött el büszkeséggel, hogy én is ott lehettem a sok-sok nagyot alkotott ember között az ünnepségen. Meglepett egyébként február közepén az az email, amiben a felterjesztésről értesítettek, hiszen 2012-ben ennek az érdemrendnek a lovagkereszt fokozatát már megkaptam. Akkor úgy éreztem, hogy amilyen díjat lehet, a környezetemben már megkaptam. Székesfehérvár és Fejér megye díszpolgári címe után jött az említett elismerés. Elképzelhető, hogy a mostani jelölés hátterében az áll, hogy január utolsó napjában beléptem a hetvenkedők klubjába. Már az a születésnap is nagy érdeklődést váltott ki, helyi és országos csatornák is megemlékeztek róla, ez a mostani kitüntetés pedig egy újabb SMS- és telefoncunamit indított el.

Volt olyan üzenet, ami meglepte?

Nagyon sok üzenet esett jól, a régi és jelenlegi sportági vezetők, klubvezetők jelentkeztek, a határon túlról is. De a régi-új női szövetségi kapitánytól is kaptam üzenetet vagy más sportágakból, ahogyan a média jeles képviselői is gratuláltak.

Hol követte a keddi meccset?

Idehaza ezúttal, viszonylag kevés meccset nézek meg a helyszínen. Kétszer beleestem a vírus karmaiba, és bár szerencsére a nagy bajok elkerültek, a rizikócsoportba tartozom, így legtöbbször kerülöm a tömegrendezvényeket. Egyébként sem nagyon kedvelem ?csapatban? nézni a játékot, jobb szeretem magamban feldolgozni az eseményeket. Nem szeretem, ha ellátnak hírekkel, és a saját véleményemet sem akarom másra ráerőltetni. Nem várom el, hogy elfogadják azt, amit én mondok, főleg, mert nem biztos, hogy az a jó, amit gondolok. Rettenetesen drukkoltam a srácoknak, és főleg azért gratuláltam nekik, mert a 0-3-ról való felállás nem mindennapi, egyúttal olyan dolgot árul és mutat meg a csapatról, ami bizakodásra ad okot.

fotó: Soós Attila/Hydro Fehérvár AV19

Mehet még egy kört a csapat?

Nem a kincstári optimizmus mondatja velem, és nem is akarok senkit befolyásolni, főleg nem a csapat körül dolgozókat és a játékosokat, de ebben a helyzetben már minden előfordulhat. Valószínű a Villach lesz az ellenfél, és a pályahátrány ellenére komoly esélye van a csapatnak a döntőbe jutásra, minimum 50-50 százalék a kiindulópont véleményem szerint. Kevin Constantine és Kiss Dávid vezetésével olyan szakmai munka folyik a csapatnál, ami elismerésre méltó. Az elmúlt 30 évben dolgoztam pár edzővel, nos, ő nagyon a topon van, és ez látszik is a csapaton. A stáb sikerre éhes, ezt át tudja adni a játékosoknak, óriási lehetőség előtt állnak mindannyian. Nagyon fontos lenne a magyar hokinak egy még nagyobb lépés, hiszen a fehérvári sikerek a múltban is táplálták az egész hazai sportágat, húzták előre a szekeret. Gondolok itt a szapporói válogatottra, amelynek a magját fehérvári játékosok alkották, akik a nemzetközi porondon edződtek a vb-t megelőzően az EBEL-szereplésünknek köszönhetően. Most van egy kis megtorpanás a magyar jégkorongban, jó lenne, ha legalább liftező válogatott lennénk az A-csoport és a divízió 1/A között. Hátha ez a mostani siker ad egy kis lendületet a játékosoknak, a fiatalabb edzőgenerációnak, hátha megint a mosolygósabb oldalára billen a sportágunk.

Mit szólt ahhoz, hogy a Titánok is a mosolygósabb oldalára billent az Erste Ligában a szezon vége felé?

Nagyon örültem neki, ahogyan az év elején annak is, hogy Fekti István és ifj. Kovács Csaba kollégámmal meg tudtuk menteni a csapatot. Ahogyan örömmel tölt el, hogy tavaly július 1-től nemzeti akadémia a fehérvári is, ráadásul az akadémiai rendszer módszertani központja is Fehérváron van. Ez egy nagy lehetőség, hogy az utánpótlás-nevelésünk elmozduljon arról a holtpontról, amibe beleragadt az elmúlt tíz évben. Pontosan tudom, hány olyan játékos nőtt ki az akadémiáról vagy a Titánokból, akik most Erste Liga-csapatokban szerepelnek. Harmincöten vannak, köztük nemcsak hazai, hanem erdélyi klubokban is. Bízom benne, hogy folytatódik a Titánok-projekt, hogy újabb Rétfalvikat, Fekete Alexeket, Ambrus Csongorokat, Horváth Dominikeket neveljünk ki a jövőben is.