Luc Tardif: ha így folytatják, akkor a siker sem marad el

Magyarországon járt a Nemzetközi Jégkorong Szövetség elnöke. Interjúnkban elmondta, miért tartja jó ötletnek az A csoport alatti két divízió összevonását.

Szombaton a Városligetben és Székesfehérváron is járt. Hogy tetszett a Magyar Kupa elődöntője?

Érdekes mérkőzés volt, tetszett a szurkolók által teremtett hangulat, és szeretem a régi típusú jégpályákat. Az egész nap érdekes volt. Délelőtt lenyűgöző volt látni a Városligetben a gyerekeknek rendezett, nagyon jól szervezett dzsemborit. Remek áttekintést kaptam a magyar hokiról egy nap alatt. Nem lepett meg, amit tapasztaltam, de néha jó látni így egyben az egészet, a kicsiktől az élcsapatokig. Amióta elnök vagyok, sok problémával kell megküzdenünk a járvány, a törlések, az NHL-esek pekingi visszalépése miatt, de most itt Magyarországon szinte fellélegezhettem, nem kellett gondot megoldani, csak figyelni és élvezni a kedves vendéglátást.

Milyen emlékei vannak a magyar jégkorongról és a magyar sportról?

Játszottam magyar csapatok ellen, amikor pedig a francia szövetség elnöke voltam, sok sorozatban vettünk részt együtt, utánpótlás és női vonalon is. Nagyon komolyan veszik a sportot Magyarországon, sokat invesztálnak bele az utóbbi években. Elkötelezettek mellette, ez látszik a létesítmények fejlesztésén is. Mindez pedig jó a hokinak is. A női program már meghozta az eredményt, hiszen feljutott a csapat az A csoportba, és láthatók a jelek az utánpótlásban is. A férfiválogatottnál majd akkor derülhet ez ki, amikor visszatérnek a dolgok a normális kerékvágásba. Az előző két évben kicsit befagyott minden, elmaradtak a vb-k, de beszéltem Sean Simpson szövetségi kapitánnyal, aki egy topedző. Mesélt az edzőképzési programról és a hasonló kezdeményezésekről. Ha így folytatják, akkor a siker sem marad el.

Mekkora problémát okozott a járvány a sportágnak?

Kemény helyzetet teremtett, mert befagyasztotta a versenyrendszert. A legjobbat nyújtottuk, hogy biztosítsuk, ennek a hatása pénzügyileg ne legyen túl káros, és ezt sikerült is elérni. Most viszont már ideje játszani. Megpróbálunk együtt élni a vírussal és így folytatni, ahogy az látható lesz az olimpián is. Remélem, a következő szezont már a megszokottak szerint tudjuk elkezdeni, és túlleszünk a nehezén.

Mennyire stabil az IIHF pénzügyi helyzete?

Erről könnyen tudok beszámolni, mert korábban én voltam a kincstárnoka a szövetségnek. Amikor elnök lettem, jó helyzetet örököltem. Az események elég forrást biztosítottak, hogy megszervezzük valamennyi versenyt, és tartsuk az egyensúlyt. Jónak tartom, hogy a top divíziókból származó bevételek biztosítják a többi osztály és a programok költségeit. Nem aggódom. Nyáron a tervek szerint négy tornát tartunk, amelyeket korábban le kellett mondani. A programot márciusban, az olimpia után véglegesítjük. Játszani akarunk, a protokollt a sportágunkhoz alakítjuk. Az IIHF-nek sokkal inkább a szervezésre van felhatalmazása, nem a törlésre.

Mire gondolt először, amikor kiderült, hogy az NHL-esek mégsem lehetnek ott az olimpián?

Megállapodásunk volt a ligával, ami előrelépésnek számított, hiszen 2018-ban sem szerepeltek az NHL-es hokisok a játékokon. Most viszont megtaláltuk a megoldást, ami pozitív, és ebből kiindulva építkezhetünk 2026-ra. A Covid most sajnos közbeszólt. Amikor decemberben elkezdtek elmaradni a meccsek, tudtam, hogy az NHL-nek nehéz lesz ezeket bepótolnia egy kéthetes leállással együtt. Nem lepett meg teljesen a döntés, de természetesen csalódott voltam. A játékosok sem elégedettek, beszéltem többekkel, játszani szeretnének az olimpián. Legközelebb talán még a csata előtt, vagyis a döntés megszületése előtt álljanak elő. Most kezdődött először igazi beszélgetés. Korábban térden állva könyörögtünk az NHL-nek, hogy hadd jöhessenek a sztárok az olimpiára. Amikor először leültem tárgyalni Gary Bettmannel, azt mondtam, nem fogok az olimpiáról beszélni, mert négyévente ugyanaz történik: jönnek, nem jönnek. Inkább beszéljünk arról, hogyan tudják segíteni a játék fejlődését, ne csak az NHL, hanem a hoki népszerűsítésére használják a legjobbakat. A labdarúgásban sem szeretik a klubok, ha a jövedelmező szerződéssel rendelkező játékosaik a válogatottban szerepelnek, mert félnek a sérüléstől. Mégis elfogadják ezt, mert a szurkolók látni akarják, ahogy a sztárok a nemzeti válogatott mezében futballoznak. Olyan ez, mintha egy nőnek lennének ragyogó ékszerei, de nem hordja őket, nem mutatja őket, nem ad értéket nekik. A futball gyorsan felismerte ezt a helyzetet, és már arról van szó, hogy kétévente tartsanak világbajnokságot. Megpróbáltam meggyőzni az NHL-t, és optimista vagyok a 2026-os olimpiát illetően, mert a játékosok részéről is érkezni fog a nyomás. Ha Olaszországban sem lesznek ott, akkor már 16 év telik el NHL-esek nélkül, az emberek pedig hozzászoknak ehhez az állapothoz, ami viszont az NHL-nek sem előnyös.

Az IIHF új stratégiai terv kidolgozásába kezdett. Miért éppen most?

Új csapat állt fel tavaly ősszel, és megpróbálunk új módszerek szerint is dolgozni. Hosszú távú, közös stratégiai terve nem volt a sportágnak. Mivel öt évre szól a megbízatásunk, az első évben megnézzük, hogy mit szeretne a hokicsalád, hova jussunk el 2026-ra. A járvány plusz lehetőséget adott ? mikor, ha nem most kezdjünk hozzá ehhez? Rohanni, kapkodni nem szeretnénk vele, a májusi kongresszuson megmutatjuk, hogy hol tartunk, de lehet, hogy őszre lesz kész.

A magyar szövetség is új, hosszútávú stratégiát alkotott, egészen 2032-ig. Milyen tanácsai vannak ehhez?

Egyértelműen ez a helyes döntés, a mostani a megfelelő idő erre. Minden komoly sportszervezetnek ezt kellene tennie.

Az IIHF hogyan tudja segíteni a fejlődő hokinemzeteket, amilyen a magyar is?

A Divízió I/A-t és az I/B-összevonnám. A mezőny már kiegyenlített annyira, hogy színvonalasabb tornát, jobb terméket jelentene ez a megoldás. Az országok többsége megmutatta, hogy A csoportos szintű szervezésre képes, jó helyszínekkel. Többen, köztük a magyarok is tudják, hogyan kell jól rendezni egy vb-t. A Divízió I/B-ben szereplő együttesek tudásban már nincsenek messze, az ukrán vagy a litván csapat meg tudja szorongatni a nagyobbakat is. A fúzió segítene a szint emelésében. A nagy országok nem mindig segítik eléggé a kisebbeket, meg kell találni a megoldást arra, hogy feladatuk legyen a fejlesztésben. Emellett fontos, hogy megvédjük a nemzetközi szünetet. Vannak olyan ligák, amelyek nem mindig engedik el a játékosokat egy felkészülési válogatott tornára, ahogy például Ausztriában sincs mindig szünet. A klubok mindig találnak okot: nincs tétje ezeknek a meccseknek, nem tudnak pihenni a játékosok, vagy félő, hogy megsérülnek. Ezen az változtathat, ha jelentőséget adunk az ilyen találkozóknak, például azzal, hogy beleszámítanak a ranglistába.

Milyen változtatásokat jelenthet ez a versenynaptárban?

Egyeztetéseket kezdtünk az európai ligákkal, de az NHL és a KHL is azt mondta, hogy küldenek majd képviselőt a későbbi megbeszélésekre. Össze kell hangolni a naptárat. A játékosok sem gépek, nem lehet több és több meccsre kötelezni őket. Fontos, hogy megvédjük a válogatottak érdekeit. Az egyeztetéseken a klubok azzal érveltek, hogy az ő játékosaikról van szó, ők fizetnek nekik. Én viszont úgy gondolom, a nemzeti szövetségek is sokat invesztáltak abba, hogy egy jégkorongozó erre a szintre jusson, ahogy az IIHF is a különböző programokon keresztül.

Reális az A csoportos vb mezőnyének kibővítése 20, vagy akár 24 csapatosra?

Ez nehéz kérdés. Sok sportesemény azzal szembesül, hogy túl naggyá vált, és már nehéz helyszínt találni hozzá, vagy gazdaságosan megrendezni. Azt mondom, vonjuk össze a Divízió I/A-t és az I/B-t, lépjenek magasabb szintre az itteni csapatok, és utána lehet esetleg kinyitni az A csoport ajtaját. Most ez túl korai lenne, de egy később elérendő cél lehet.

És mi a helyzet a rendezéssel? Most évekre előre megvannak a helyszínek, és több évet az A csoportban kell tölteni a pályázathoz. Lehet könnyítés ebben? Vagy inkább a társrendezőség felé érdemes mozdulni?

Hiszek abban, hogy több házigazda legyen. Egy ilyen versenyt megrendezni a fejlődés része, tanulni lehet, ami az adott szövetséget is új szintre emeli. A kibővíteni tervezett Divízió I-ben ráadásul sok a földrajzilag egymáshoz közeli ország csapata itt Közép-Európában, vagy Ázsiában, érdemes lehet összefogni.

Mit gondol a magyar csapat esélyeiről? Hiszen először a feljutásra lenne szükség, hogy rendezésről beszélhessünk.

Két év eltelt tétmeccsek nélkül, mindenkit megviselt a járvány, van, akit jobban, van, akit kevésbé, majd meglátjuk a tavasszal, hogy melyik csapat mire képes. A verseny szorosabb, nehéz feljutni, és nehéz bentmaradni is az elitben. Az biztos, hogy Sean Simpson remek edző, tudja, hogy mit akar, és azt is, hogyan lehet feljutni.

A Bajnokok Ligája jövőjét hogyan látja? Szükség lehet átalakításra?

Nehéz a versenynaptárban megtalálni a helyét. Az IIHF nincs eléggé bevonva a CHL-be, 12 százalékos részesedéssel bírunk, de ennyi. Ennél többre lenne szükség. Megpróbálunk ezen változtatni, a ligákkal kezdett egyeztetéseken ez is téma, és akkor kifejtjük a véleményünket. A klubversenyeknek, így a Kontinentális Kupának is megvan a helye, szükségét látom az ilyen sorozatoknak. Viszont ha öt csapat érkezik egy országból, akkor nehéz ténylegesen a bajnokok ligájaként eladni egy ilyen versenyt.

Milyenek az esélyei a 3×3-as hoki olimpiai programba kerülésének?

2020-ban, a Téli Ifjúsági Olimpián már bemutatkozott ez a szakág, ez volt az első lépés. 2026-ban még biztosan nem lesz az ötkarikás program része, a későbbi játékokra szeretnénk meggyőzni a NOB-ot, de szerencsére nyitottak. A fejlődő nemzeteknek is előnyös lenne, mert könnyebb 12 játékost kiállítani, mint 22-25-öt. Ezáltal új országok kerülhetnek a sportág vérkeringésébe. Emellett lehetőséget kínálhatunk a mostani gyerekeknek, akiknek már nehezükre esik végignézni a két és fél órás hokimeccseket, inkább kapcsolgatnak. A 3×3 sokkal dinamikusabb. A rögbi és a kosárlabda is megtalálta a saját változatát.

A női jégkorong fejlesztésében mik a következő lépések?

Ebben nagyban támaszkodom Kolbenheyer Zsuzsanna elnökségi tagunkra. Sok terv van: bevezetni az U20-as korosztályt, a 3×3-at meghonosítani, Világkupát indítani. Fontos a bajnokságok fejlesztése is, esetleg egy európai klubsorozatot szervezni. A bázist még inkább szélesíteni szeretnénk. Már 44 válogatott versenyez a női világbajnoki rendszerben, ami több, mint korábban volt, de még mindig nem elég.

Mivel lenne elégedett 2026-ban, az elnöki mandátuma végén?

A cél ? nemcsak az enyém, hanem a szövetségé ?, hogy több jégkorong legyen szerte a világban, több játékossal ? most 1,8 millió igazolt jégkorongozó van. Sikeres és fenntartható fejlesztési programokra van szükség. Ha egy új ország belép, akkor fontos, hogy milyen az indulás, ebben az IIHF és a nagy hokinemzetek tudnak segíteni. Emellett szeretném, hogy beinduljon a 3×3 versenysorozata. Talán most van ideje annak is, hogy az IIHF-et modernebbé tegyük, abból a szempontból, hogy milyen képet mutatunk a sportágról. Fejlődést értünk el a szabályokban, gyorsabb lett a játék, megpróbáltuk az erőszakot a lehető legjobban kiszorítani. Biztonságos sportnak kell lennie a hokinak. Ha a szülők csak bunyót látnak, akkor nem engedik a gyereküket jégkorongozni. Ha mindezt sikerül teljesíteni, és elég, akkor újabb felhatalmazást kapok, ha nem, akkor mást választanak majd. Az biztos, hogy a legjobbra törekszem elnökként.

(Fotók: Vörös Dávid, Anda Fábián, Soós Attila)