A legfontosabb, hogy elfogadtak a játékosok

 

A DEAC vezetőedzői posztjára még november közepén nevezték ki György Józsefet, aki 2006 óta dolgozik a város utánpótlás-csapatainál.

György József David Musial távozása után egy veretlen juniorgárdát hagyott ott a felnőttek kedvéért – nehezen –, de pár hét után sikerült elfogadtatnia magát és módszereit az Erste Liga-csapatnál. Ebben az eredmények is segítették, most viszont a Covid-esetek miatt megtört a lendület, az elmaradt erdélyi túra kicsit megfogta a társaságot. Ezen kell túllépniük, és a csapategységet látva ez sikerülhet is.

Kezdjük– és legyünk túl rajta – a „koronahelyzet” felvázolásával, nemrég egy stábtag és öt játékos produkált pozitív tesztet, mindannyiuk meglepetésére. „Készültünk az erdélyi túrára és a romániai szabályozások miatt teszteltük a keretet, ekkor derült ki, hogy többen is hordozzák a vírust. Meglepődtünk, mert mindegyikük tünetmentesen produkálta a pozitív mintát. Aznap indultunk a Titánok elleni mérkőzésre, így volt nagyjából egy órám, hogy a juniorkeret néhány tagját csomagolásra bírjam. Túléltük azt a meccset, majd jött két szabadnap mindenkinek, hogy kiderüljön, mi is lesz az egészből. Szerencsére végül nem lett több betegünk. Folyamatosan együtt dolgozunk a sportdiagnosztikai laborral, komoly vizsgálatok várnak majd a karanténból kiszabadult játékosainkra. Bízom benne, hogy a csütörtöki edzésen már részt vehetnek, de a hétvégi két mérkőzésen még biztosan nem számíthatok rájuk. Továbbra is a juniorokkal kiegészülve próbálunk helytállni, az egészséges játékosokkal megállás nélkül tudtunk edzeni” – foglalta össze György József, akinek megvan az oka arra, miért is sajnálja különösen csapata hosszabb kiesését.

„Voltak terveink, és elég bátran kijelenthetem, hogy ez a három elmaradt meccs az utolsó 100 méteren megpecsételte a sorsunkat. Szerettünk volna az alapszakaszban a 6. helyen végezni, most az a legfontosabb, hogy valahogy érjük el a hetediket. A lehető legrosszabb forgatókönyv valósult meg, hiszen eleve kicsi a keretünk, volt sérültünk is, maradtunk 12-en, még 3-4 juniorjátékossal is bátorság lett volna kimenni három bajnokira. Ha egy meccset kellett volna játszani, talán elmegyünk, de így mérlegeltünk, és a távolmaradás mellett döntöttünk.”

A gyergyószentmiklósi születésű szakember mindenesetre jó szériát épített fel csapatával érkezését követően, így ebben a tekintetben pozitívan tekint a mögötte hagyott hetekre. „Az elején nagyon nehéz volt, hirtelen kerültem az új helyzetbe, amire nem voltam felkészülve, annak ellenére, hogy a srácok zömét régóta ismerem. Három évvel ezelőtt, amikor David a csapat mellé került, egy évig a felnőttkeretnél tevékenykedtem, edzésekre jártam, próbáltam segíteni. Később azt éreztem, nincs szüksége rám, így végeztem az utánpótlásban a feladataimat. Most ennek a meghívásnak először nehezen örvendtem, hiszen egy nagyon jó juniorcsapatot hagytam ott, amelyikkel tíz meccset nyertünk zsinórban. Az jól esett persze, hogy megkerestek, bíznak bennem, ez azt jelenti, valamit letettem az asztalra 2006 óta.”

Mi volt a legnagyobb kihívás? – kérdeztük a DEAC vezetőedzőjét. „Nagyon féltem, hogy elfogadnak-e a játékosok, elvégre a tisztelet nem jön magától, azt ki kell vívnia az embernek. Fokozatosan elkezdtünk dolgozni, a srácok egyre jobban felvették azt a stílust, amit képviselek, napról napra éreztem, hogy jó úton vannak, vagyunk. A munkában hiszek, legyen az a jeges vagy a száraz felkészülés, nem szeretem, ha a saját fejük után mennek a játékosok. Rengeteg kisebb meetingünk van, minden edzést átbeszélünk, odafigyelünk a részletekre. Jólesett, hogy a nagyon nagy tapasztalattal rendelkező játékosok is beálltak a sorba, senkiben nem merült fel az ellenkezője, nem láttam kérdőjeleket, pedig elég jól olvasok a testbeszédből.”

„Szerencsém is volt nyilván, hiszen folyamatosan jöttek az eredmények is, ez a kettő így együtt vitt minket előre. Sikerült azt a mentalitást visszakapnom, amit elvárok a játékosoktól. A támadóhokiban hiszek, a sok korcsolyázásban és nem a passzivitásban. Nem arra kell várni, hogy az ellenfél hibázik, hanem hibára kell őket késztetni. Természetesen ismerjük a képességeinket, a határainkat, tudjuk, mire lehetünk képesek, de ha hozzáteszünk még egy kis pluszt, és mentálisan keményebbek vagyunk, akkor a jobb csapatokat is elkaphatjuk.”

Na és mire lehet képes a csapat? „Sosem bocsátkozom jóslásokba, de ahogy most kinézünk, nem is merek semmit sem kijelenteni. Ez a tíz nap nagyon hiányozni fog, és hamarosan jön a Magyar Kupa, amin szintén helyt szerettünk volna és szeretnénk is állni. Nem kérdés, hogy a playoffba szeretnénk kerülni, aztán hogy ott majd ki választ minket, az egy másik kérdés. Van bennünk potenciál, nálunk véd az ország egyik legjobb kapusa, sok gólt szereztünk az utóbbi időben, feljavult a támadójátékunk. Azt a határvonalat szeretnénk eltalálni, ami megengedi, hogy úgy támadjunk, hogy közben a védekezésünk is biztos lábakon áll.”

Manapság inkább a védekezést emeli ki a legtöbb szakember a hoki alapjául, lehet-e az ellenkezőjére támaszkodni? „Nagy edzőtől hallottam, hogy jó támadójátékkal lehet meccset nyerni, jó védekezőjátékkal lehet bajnokságot nyerni. Azt gondolom, amíg nálunk van a korong, nem kell védekezni. A védekezőjátékunkban persze vannak még lyukak, a védő harmadban elfelejtünk a lősávban mozogni, az ütőket a jó helyre tenni, nem vagyunk elég agresszívek. Sokat videózunk, sokat beszélünk a hiányosságokról, nyilván csodát én sem tudok tenni. Vannak döntések, amik ösztönből jönnek bizonyos játékosoknál, vannak, akik fejjel képesek blokkolni, van, aki folyamatosan a lősáv mellett próbálkozik, ezeket a berögződéseket nem lehet megváltoztatni” – fogalmazott György József, aki megadja a lehetőségeket a fiatal játékosoknak a bizonyításra, merthogy abban hisz, hogy ez a járható út.

gyorgy_20220102_DEAC-DVTK-100

„Egyrészt szigorúan meghagyták nekünk, hogy ezzel a kerettel kell a bajnokságot folytatnunk, nem hoztunk légióst az átigazolási időszakban. És én sem akartam megbolygatni a keretet azután, hogy belecsöppentem a munkába és sikerült elfogadtatni magamat, a módszereimet. Nagyon sok jó juniorjátékosunk van, akik potenciállal rendelkeznek, így az ő szerepeltetésükkel próbálok versenyhelyzetet teremteni, ez mindenkinek jó. Dolgozunk, lépegetünk előre. Az edzéseken nem tudunk a taktikai részletekbe a jelenlegi helyzetben belemenni, inkább a technikát fejlesztjük. Abban hiszek, hogy ha jobbak vagyunk a technikában, kevesebb szükség van a taktikára. More skill, less structure! Ha megvan a képesség, a rendszer is működik. A legfontosabbnak továbbra is azt tartom, hogy a játékosok elfogadtak. Eleinte ők is elmondták, féltek, hogy egy utánpótlásedző érkezik a csapathoz, de én nem ettől, nem a szakmai dolgoktól tartottam, hiszen dolgoztam felnőttcsapatnál, igaz, még a másodosztályban, itt Debrecenben. Inkább az elfogadástól, de nagyon jó szellemiségű játékosokból áll a keretünk és mindenki jól vette a változásokat.”

Visszatérve a fiatal játékosokhoz, nyilvánvaló, hogy az utánpótlásban eltöltött közös évek miatt az ő beilleszkedésük is könnyebben ment. „Nem volt esély odakerülniük az elmúlt időszakban az első kerethez, nem kaptak bizalmat, azt éreztették velük, hogy nagyon távol vannak attól a szinttől. Most felhívjuk őket edzésekre, rotálva ráadásul, mindenki megkaphatja azt a pluszt, akár egy-egy edzésen is, amivel fejlődhet. Látszik, hogy motiváltak, többen különedzésekre is bejárnak. Elmondtam nekik, hogy a belső motivációt kell megteremteni, külső nyomásra ugyanis szerintem csak egy darabig dolgozik egy játékos. Természetesen van, hogy kényszerből nyúlunk a fiatalokhoz, de a cél akkor is az, hogy éljenek a lehetőséggel.”

Amikor arról kérdeztük, mi a különbség a székelyföldi nevelőmunka és a magyarországi között, elmondta, kellett pár év, míg megértette, az ottani szigor hazánkban nem működik. Erdélyben a szülők szinte kivétel nélkül az edzők pártján állnak, idehaza hosszas beszélgetéseken kell bizonygatni egy-egy döntés hátterét. Mivel továbbra is kitörési lehetőség Székelyföldön a jégkorong, a motiváció is más a fiatalokban, annak ellenére, hogy az évek során nyilvánvalóan ott is megváltozott a világ. Vannak, akik az egész életüket a jégkorongra teszik fel, a tanulást is háttérbe szorítják, ennek adott esetben meg is lehet az eredménye. Ezzel együtt sokan bizonyítják, hogy az élsport és a tanulás is mehet egymás mellett, Debrecenben például az egyetem ad meg ehhez lehetőségeihez képest minden segítséget.

Ami pedig a gyergyói gyökereket illeti: György József sajnálja, hogy nem vezethette a DEAC csapatát szülővárosában, nagy pillanat lehetett volna – persze, még összejöhet a későbbiekben. „Nagy lehetőség lett volna, hogy a gyergyói kispadon álljak a DEAC edzőjeként, nem is tudom elképzelni, milyen érzés kerített volna hatalmába. December elején idehaza játszottunk a Gyergyó ellen, 5-3-ra kikaptunk, egyelőre várni kell az ottani szereplésre. De próbálom minden percét kiélvezni a jelenlegi munkámnak, sikerült már magabiztosabbá válni és felépíteni magamat.”

debgye-IMG_1056

fotók: Derencsényi István/DEAC

Cimkék: , ,

Nem lehet hozzászólni.

   H I R D E T É S
Eseménynaptár
január 18., kedd
ICEHL 18:30 G99AVS TÖRÖLVE
EL 19:00 ETODAB 2-0VÉGE
január 21., péntek
EL 16:00 TITMAC 6-4VÉGE
EL 17:30 GYEBRA 4-0VÉGE
január 22., szombat
MK 14:05 DEBMIS 5-3VÉGE
    • M4 SPORT+
MK 17:15 AVSFTC 5-0VÉGE
    • M4 SPORT+
január 23., vasárnap
MK 14:05 FTCMIS 4-3VÉGE
    • M4 SPORT+
EL 16:30 BRASCC 0-3VÉGE
MK 17:15 AVSDEB 3-4VÉGE
    • M4 SPORT+
január 24., hétfő
EL 18:40 TITDAB 4-0ÉLŐ
január 26., szerda
ICEHL 19:15 AVSZNO 
Partnerünk
Archívum