Flinta Botond: Akár törött ujjal is ott voltam a jégen

A négyszeres Erste/MOL Liga-győztes csíki védő már nincs ott a Sportklub keretében, idén felhagyott a profi jégkoronggal.

Flinta Botond 1987-ben született Csíkszeredában, itt ismerkedett meg a jégkoronggal, majd a HC Csíkszereda játékosaként a 2007/08-as szezonban mutatkozott be a magyar bajnokságban úgy, hogy előtte tinédzserként már 4 korosztályos és 2 felnőtt világbajnokságon játszott a román válogatott színeiben. A 2008-ban alakult MOL Liga első szezonját rögtön megnyerte a HC-val, majd 1 idény erejéig kipróbálta magát az anyaországban, ahol az EBEL-es Fehérvár játékosa is volt. 2010/11-re visszatért az immár HSC Csíkszereda néven futó Sportklubhoz, és újabb MOL Liga-győzelmet ünnepelhetett. 4 csíki idényt követően váltásra szánta el magát, az alaposan megerősített Galachoz szerződött, amellyel két román bajnoki címet ért el, közben a Duna-parti csapattal együtt tért vissza a magyar bázisú ligába. Karrierje utolsó klubváltása 2017-ben történt, amikor végleg hazatért Szeredába. Az Erste Ligát ismét kétszer nyerte meg, a Sportklub 2019/20-ban megosztott, majd 2020/21-ben “önálló” diadalt aratott. Mindezekkel együtt Flinta Botond összesen négyszer nyert Erste és MOL Ligát, hatszor lett román bajnok, emellett nyolc felnőtt-világbajnokságon kapott szerepet a román válogatottban, tartalmas pályafutást mondhat tehát a magáénak.

Amely az idén véget ért, mert bár a felkészülést még elkezdte augusztusban, még sincs ott a csíkszeredai keretben. ?Felhagytam a profi jégkoronggal ? mondta megkeresésünkre. ? Kisebb-nagyobb sérülésekkel bajlódtam az elmúlt három-négy évben, itt is, ott is fájt mindenem. Az i-re a pontot a 2020. decemberi Román Kupa-hétvége tette fel, egy korong csúnyán eltalálta a számat, megsérült az ideg is. Hosszabb kihagyás várt rám, és amikor úgy tűnt, hogy megszűnt a probléma, megint elkezdett fájni a fejem. Augusztusban elkezdtem a felkészülést a csapattal, de teljes terhelés mellett éreztem, hogy továbbra is fáj, nem tudok 100 százalékkal játszani. Ami nem megy 100 százalékosan, azzal nem érdemes foglalkozni. Szerencsére a hétköznapi életemben nem befolyásol a sérülés, de nagyobb erőfeszítésnél még mindig elő-előjön a fájdalom. Miután letisztult bennem a gondolat, hogy visszavonulok, másfél hónapot pihenéssel töltöttem, összeszedtem a gondolataimat, saját vállalkozásba fogtam. Egy amatőr öregfiúkcsapathoz azért lejárok hokizni.?

A legutóbbi szezonban Flinta 7 mérkőzésen lépett pályára az Erste Ligában a sérülése előtt ? emellett a román bajnokságban is gyártott jó pár pontot ?, de később is végig ott volt a bajnoki címig menetelő csapat mellett. ?Mindennap ugyanúgy jártam be a többiekhez, mintha együtt edzettünk volna, ott segítettem, ahol tudtam. Sokszor én voltam a futár, aki hozta a megfelelő botot, ha kellett, jó tanáccsal szolgáltam, ha úgy volt, a masszőrt helyettesítettem. Nagyon jó csapat, igazi baráti társaság voltunk, tudtuk, hogy csak együtt vagyunk képesek a bajnoki címet megszerezni. A sérültek és a kimaradók is 100 százalékkal a csapat mellett álltak.?

A 34 éves hátvéd az egy magyarországi és három galaci szezont leszámítva szülővárosának klubjait erősítette, és jórészt elégedett a karrierjével. ?Természetesen van bennem egy kis hiányérzet, utólag mindig könnyű visszagondolni, hogy merre is mehettem volna még, mi alakulhatott volna másképpen. 80 százalékban elégedett vagyok magammal, 16 évesen még sehol sem jegyeztek, két évvel később már felnőtt szerződésem volt. Amikor az ember idősebb, tapasztaltabb lesz, már jobban látja, mikor mi lett volna a helyes döntés.?

A 27 éves pályafutásból nehéz kiragadni a legkedvesebb emléket, de Flinta Botond kérésünkre megpróbálta. ?Az első MOL Liga-győzelmet emelném ki 2008-ból, még a HC Csíkszeredával, de maradandó élményt jelentenek a Sportklubbal és a HSC-vel nyert bajnoki címek is. Örök élmény marad a Brassóban megnyert Román Kupa, csakúgy, mint a két galaci román bajnoki cím. Ha meccseket kellene kiemelnem, akkor biztosan a karácsony és szilveszter között a Vákár Lajos Műjégpályán megrendezett telt házas derbiket mondanám.?

Hosszú pályafutása során több remek játékossal játszott együtt, kíváncsiak voltunk, ki volt kedvenc bekkpárja. ?Josef Hruby volt az a hátvéd, aki mellett a legjobban szerettem játszani. Szlovák srác volt, nálam 10 évvel idősebb, sokat tanultam tőle, jól kiegészített engem. 2010 és 2014 között játszottunk együtt a HSC-ben. Az akkori évek Csíkszeredája volt a legjobb csapat, amiben valaha jégkorongoztam, ott volt Václav Novak és Lubomir Hurtaj is, ők zseniális képességű játékosok.?

Pályafutása legnehezebb mérkőzéséként Flinta nem emelt ki egy összecsapást sem. ?Azok a meccsek voltak a legnehezebbek, amikor sérülten, betegen kellett játszanom. Ha valamilyen szinten is hadra fogható voltam, mindig vállaltam a mérkőzést. Akár törött ujjal, törött csuklóval, de ott voltam a jégen. Hátráltatott, de valahogy megoldottam. Azok is nehéz meccsek voltak, amikor hosszú utazás után rögtön jégre kellett lépni. Imádtam a döntőket, a tétmérkőzéseket, az ezekre való felkészülést.?

fotó: Pál Zoltán/SC Csíkszereda