Reisz: Nem akartam beleragadni a negyedik sorba
A Fehérvártól közel egy évtized után elköszönt 25 éves csatár a DEL2-es Heilbronner Falken játékosa lesz. Interjúnk.
A német másodvonalbeli Heilbronner Falken bejelentette Reisz Áron leigazolását. Óriási lehetőség ez a magyar csatár számára, aki kiváló színvonalú ligában bizonyíthat. A minap szinte a semmiből érkezett a Hydro Fehérvár AV19 közleménye, amely szerint saját kérésére felbontották Reisz Áron szerződését. A váltásnak nem volt kívülről látható jele, a fiatal center a tizedik szezonját kezdte a városban, ahol végigjárta az utánpótlás ?szamárlétráját?, és a 2015/16-os szezonban bemutatkozhatott az EBEL-ben, ahol azóta is játszott. ?Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot: Fehérváron minden fiatal játékos arról álmodik, hogy egyszer az osztrák bázisú bajnokságban játsszon ? kezdte blogunknak a csíki születésű támadó. ? Így voltam ezzel én is, keményen dolgoztam, és végül felkerültem a nagycsapat keretébe. Abban az életkorban, 20-21 évesen, amikor oda kerültem, már kirajzolódik egy hokisnál, hogy van-e esélye magasabb szinten folytatni. Úgy érzem, amikor az évek során lehetőséget kaptam, éltem vele. Ugyanakkor folyamatosan nőtt bennem az az érzés, hogy mindig maradt még bennem teljesítmény, ami ilyen-olyan okból nem jött ki. A mindenkori szakvezetés rendre a negyedik soros center szerepét osztotta rám, innen szinte csak sérülés esetén tudtam feljebb lépni. Vannak játékosok, akik nagyon boldogok, ha ilyen feladatot kapnak, ám én úgy gondoltam, több van bennem, és ezt valami úton-módon szeretném kihozni magamból.?
A csatár számára egy hosszabb folyamat végén érett meg az elhatározás a váltásra. ?Minden szezon végén abban bíztam, hogy a következőben jobb lesz, több és fontosabb feladatot kapok, ki tudom verekedni magamnak, hogy előrébb kerüljek. De aztán mindig azt láttam, hogy a nyári átigazolási időszakban a szakvezetés hozott 3 olyan centert, akik konkrétan a csapat legjobb játékosai voltak, így nyilván ők kapták a munka érdemi részét, és a helyükre kerülni szinte lehetetlen volt. Évek óta gondolkodtam ezen, és most jutottam el arra a pontra, hogy 25 évesen keresztútnál vagyok: vagy megpróbálom máshol, vagy beleragadok ebbe a negyedik soros szerepbe, mert Fehérváron számomra egyszerűen nem volt feljebb. Végül elhatározásra jutottam, megkértem a menedzsmentet, hogy bontsák fel a szerződésemet, amit némi tárgyalás után meg is tettek. Ezúton is szeretném nekik megköszönni, hogy ebben a kérdésben az én érdekeimet vették figyelembe, és elengedtek.?
A kérdés persze adja magát: miként keres egy hokis magának új klubot a szezon közepén, a koronavírus miatt is sosem látott mértékben nehéz körülmények között. ?Az elmúlt években többször is beszélgettem egy osztrák játékosügynökkel, de akkoriban még nem volt aktualitása, hogy együtt dolgozzunk. A szerződésbontás után írtam neki, és megkérdeztem, tud-e nekem segíteni. Nagyon korrekt volt, már az elején elmondta, hogy sok jóval nem tud biztatni, óriási túlkínálat van a játékospiacon. Ezt jól jellemzi, hogy észak-amerikai hokisok fizetés nélkül, repülőjegyért, szállásért-ellátásért is hajlandóak eljönni ide, csak mert játszani akarnak. Mint később kiderült, igaza volt, a klubok többségénél finoman szólva furcsán néztek rá, hogy mit akar egy magyar hokissal, amikor tucatjával ajánlják nekik a légióshelyekre az amerikai és kanadai játékosokat, nem akármilyen karrierrel. Végül nekem óriási szerencsém volt: a DEL2-ben szereplő Heilbronn vezetőedzője vette a fáradtságot, elkezdett utánamolvasni, videókat szerzett be a játékomról. Ezt követően felajánlott egy hét próbajátékot, de aztán néhány nap után jelezték, hogy leigazolnak a szezonra. A Heilbronn jelenleg utolsó a bajnokságban, ám tavaly a szezon közepéig az élen álltak, és végül a negyedik helyen végeztek. Mivel a keretben csak minimális változás történt, a potenciál megvan a csapatban. Nagyon bízom benne, hogy most már én is hozzátehetem ehhez a magam részét, és elindulunk felfelé.?
