Hat új taggal bővült a halhatatlanok csarnoka

 

Jarome Iginla, Marian Hossa, Kevin Lowe, Doug Wilson és Kim St-Pierre mellett a szakvezető Ken Holland került be a Hall of Fame-be.

Jarome Iginla 20 szezont húzott le az NHL-ben, ebből 16 és felet a Calgaryban, amelynek kilenc évig a kapitánya volt. A Flames után a Pittsburghben, a Bostonban, a Coloradóban és a Los Angelesben is megfordult csatár összesen 1554 mérkőzésen lépett jégre, amelyeken kereken 1300 (625+675) pontot termelt. Az ezredforduló utáni első évtized egyik legrettegettebb támadója a 2001/02-es szezonban 96 ponttal és 52 találattal az NHL legjobbjának bizonyult. A gólkirályi címet és az ezzel járó Rocket Richard-trófeát két évvel később is megkapta, amikor Ilja Kovalcsukkal és Rick Nashsel holtversenyben 41 találattal végzett az első helyen. A jobbszélső Stanley Kupát nem nyert ugyan, de a kanadai válogatottal két olimpián (2002, 2010), egy világkupán (2004) és egy világbajnokságon (1997) szerzett aranyérmet.

Marian Hossa 19 NHL-szezon és 3 Stanley Kupa-győzelem után akasztotta szögre a korcsolyát 2017-ben. A karrierjét 1997-ben Ottawában kezdő csatár hét évadot húzott le a kanadai fővárosban, ahonnan Atlanta, Pittsburgh és Detroit érintésével került Chicagóba. Itt az előzőleg két finálét elveszítő csatár új otthonra lelt és sikert sikerre halmozott: alapembere volt az öt év alatt háromszor is csúcsra jutó gárdának. Az alapszakaszokban 1309 mérkőzésen 1134 pontot (525+609) szerző Hossa a rájátszásokban sem tétlenkedett: 205 mérkőzésen 59 gólt lőtt és összesen 149 pontot gyűjtött.

Kevin Lowe a 80-as és 90-es évek egyik legsikeresebb hátvédje volt a hat Stanley Kupájával. Az összesen hét All Star-gálán fellépő bekk öt bajnoki címet szerzett az Edmontonnal, majd még egyet a New York Rangersszel 1994-ben. A 20 szezon alatt 1254 összecsapáson bevetett bekk 431 pontot (84+347) szorgoskodott össze, amihez a playoffokban még hozzácsapott 58-at 214 találkozón.

Doug Wilson 24 évet várt a bebocsátásra a Hall of Fame-be. A karrierjét 1977-ben Chicagóban kezdő hátvéd 14 évet húzott le a Blackhawksban, majd levezetésként még kettőt az akkor alakuló San Joséban. A karrierje teljes egészében sisak nélkül játszó bekk 1024 mérkőzésen 827 pontot (237+590) szerzett, amivel 15. az örökranglistán. Chicagóban a mai napig franchise-rekorder a hátvédek között az alábbi kategóriákban: gól (225), gólpassz (554), pont (779), emberelőnyös gól (80) és pont (355), emberhátrányos (9) és győztes találat (22). Wilson 1982-ben megkapta a legjobb hátvédnek járó Norris-trófeát, 1984-ben pedig tagja volt a Kanada Kupát nyerő juharleveles válogatottnak.

Kim St-Pierre három olimpiai aranyérmet és öt világbajnoki elsőséget szerzett a kanadai női válogatottal, valamint egy kanadai bajnoki címet (CWHL) a Montreal Starsszal. A 18 éves koráig csak fiúcsapatokban játszó St-Pierre a kanadai válogatottban 1,17-es gólátlaggal és 94%-os védési hatékonysággal zárta le a karrierjét.

Ken Holland, az Edmonton Oilers GM-je 1997 és 2019 között ugyanezt a pozíciót töltötte be a Detroitban. Több mint két évtizedes regnálása alatt fantasztikus csapatot épített. Kiváló érzékkel igazolt és draftolt, folyamatosan be tudta építeni az új játékosokat, többször is képes volt megújítani a klubot. A Red Wings Holland vezetése alatt nyert négy Stanley Kupát (1997, 1998, 2002, 2008), valamint összesen 1044 mérkőzést az alapszakaszban és a playoffban, ezzel toronymagasan a legeredményesebb klub volt az időszakban.

2020 hhof 2

Cimkék: ,

Nem lehet hozzászólni.

   H I R D E T É S
Eseménynaptár
augusztus 14., péntek
FELK 18:00 DEBUTE 
augusztus 15., szombat
FELK 18:00 VASDAB 
augusztus 16., vasárnap
FELK 18:00 UTEDEB 
augusztus 19., szerda
FELK   GYEDAB 
FELK 18:00 DEBTIT 
augusztus 20., csütörtök
FELK 18:00 TITDEB 
Partnerünk
Archívum