3 izgalmas gondolat Ladányi Balázs évértékelőjéből

A Schiller-Vasas HC vezetőedzője a klub hivatalos honlapján beszélt az Erste Liga-szezonról.

Úgy döntöttünk, klasszikus szemle helyett három idézetet ragadunk ki a Ladányi Balázzsal készült interjúból.

1. Ne feledjük, hogy tisztán magyar kerettel vittük végig a szezont, miközben mindenki más öt-hat-hét légióst foglalkoztat, ráadásul tavalyhoz képest ezúttal nem volt együttműködés a MAC-cal sem. Míg egy éve napi szinten két-három játékosuk velünk edzett, a meccsre pedig akár négy-öt is érkezett onnan, ezúttal nem volt konkurencia a csapaton belül. Mivel az U21-es csapat keretéből hatan, heten is nálunk edzettek, játszottak, alulról sem volt nyomás a játékosok felé, márpedig a konkurencia hozza a legnagyobb motivációt egy játékos számára, ideális esetben. Ezt hiányoltuk. Egy magasabb szinten lévő hokikultúrában az U12-es korosztálytól kezdve meg kell küzdenie egy játékosnak a helyéért, a magyar jégkorongban ez sokszor nincs így.

2. Akad nem is egy olyan játékos, akiben megvan a vágy és minden más is ahhoz, hogy kitörjön, de konkurencia nélkül tényleg nehéz ezt a mindennapokban megmutatni. Nehéz a komfortzónából kimozdulni akkor, amikor úgy mész ki a meccs előtti bemelegítésre, hogy nem lesz letörölve a neved a tábláról. Azért vannak olyan játékosaink, akik szintet léptek, Bukor Rajmund például a felnőttválogatottban léphetett pályára, Páterka Bence pedig nagy utat járt be. Az U20-as csapatunkhoz érkezett a nyáron, nálunk találta magát, Kijevben az U20-as vb-n a magyar válogatott legjobbja lett, most pedig kölcsönvette a szlovák bajnokságban szereplő DVTK. A jövőt tekintve egyébként is nagy bizakodásra adhat okot a juniorból feljátszók teljesítménye, nemcsak Bence, hanem a többiek is bizonyítottak. A legnagyobb meglepetés számomra a teljes mezőny talán legalacsonyabb és fizikai adottságait tekintve legkisebb játékosának, Béres Boldizsárnak a játéka. Őszintén szólva bennem volt a félsz, de három meccs alatt bebizonyította, hogy teljesen mindegy, ki az ellenfél, nem kell tágra nyitni a szememet, ha elindul az ellenfél játékosa és a palánk közé. Nemhogy megragadt nálunk, de maradandót is alkotott.

3. Talán túlságosan is egységes volt a csapat, nem voltak olyan vezérek, akik néha odacsaptak volna az asztalra, akikre mindenki figyelt volna. Nem volt meg edzésen sem az a küzdőszellem, ami talán elvárható lenne, pedig igenis a havert, a jó barátot is le kell ütközni. Merni kell, akarni kell, hiszen a meccsen azt kapjuk vissza, amit az edzésen. Ha ott nincs meg a gyilkos ösztön, a meccsen sem lesz meg.

A teljes interjúért ide kell kattintani, amit már csak azért is érdemes megtenni, mert Szuper Levente szakosztály-igazgató is beszél ugyanott a jövőbeni tervekről. Emlékeztetőül: a Schiller-Vasas HC az első szezonjában az utolsó helyen végzett, idén viszont a rosszabbul sikerült alapszakaszt követően a középszakaszban meg tudta előzni a Hokiklub Budapestet.

fotó: Schiller-Vasas HC