De mi jöhet Ray Shero után New Jersey-ben?

Az idén is szenvedő Devils január 12-én kirúgta általános igazgatóját. Számba vesszük a lehetséges okokat és a következményeket.

Hogy edzők jönnek-mennek szezon közben az NHL-ben, az szokványos dolog, idén már hat városban történt váltás a kispadon: Torontóban, Calgaryban, New Jersey-ben, Dallasban, San Joséban és Nashville-ben. Az már ritkább, ha egy csapatnál az általános igazgatót állítják fel menet közben, márpedig a Devilsnél ez is megtörtént: vasárnap megköszönték a klubnál 2015 óta dolgozó Ray Shero munkáját, helyére ideiglenes jelleggel eddigi helyettese, a tanítványának számító Tom Fitzgerald került.

A lépés korántsem meglepő, ha vetünk egy pillantást az NHL aktuális állására. A Devils 46 meccs után 41 ponttal áll, aminél csak két csapat tudott kevesebbet összehozni a keleti konferenciában, az Ottawa (40 pont) és a Detroit (27 pont). Pedig a szezonnak szép reményekkel vágtak neki, 2017 után 2019-ben is első helyen választhattak a drafton, ráadásul 2016 óta náluk volt Taylor Hall, a 2010-es kör első számú választottja. Shero aktív volt nyáron a játékospiacon is, a bevásárlólistán olyan nevek szerepeltek, mint Wayne Simmonds, P. K. Subban és Nyikita Guszev.

Csakhogy a tervekbe több ponton hiba csúszott. Egyrészt az 1/1-eseknek több idő kellett a beilleszkedéshez, mint máshol. Jellemző, hogy az 1/1-es Nico Hishier jelenleg 28 pontnál jár, miközben a szintén a 2017-es drafton negyedikként választott Cale Makar hátvéd létére kevesebb meccsből hozott össze 33-at. A fiatalokkal szemben persze türelmesnek kell lenni, a nyári veteránigazolások terén azonban erre nincs idő, márpedig ők sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Guszev még csak-csak, hiszen neki időbe telhet, míg alkalmazkodik a ligához. 28 pontja ahhoz képest, hogy mennyire rosszul indult az NHL-es karrierje Vegasban, kimondottan biztató. Ugyanez nem mondható el azonban a 18 pontos Simmonds és a 11 pontos Subban teljesítményéről.

Az ESPN cikke szerint Shero legnagyobb mulasztása nem ezen játékosok leigazolása volt, hanem az, hogy érintetlenül hagyta a kapusposztot. Ennek oka lehetett, hogy tavaly 23 meccsen bedobta a mélyvízbe az akkor még csak 22 éves Mackenzie Blackwoodot, aki nem is védett rosszul, közel 92%-os hatékonysággal hárította a kapujára érkező lövéseket. Az első számú posztra azonban a jelek szerint nem állt készen, idén közel 3 gólt kap meccsenként, 90,5%-kal véd. Ennek következményeként a szezonban már négyen álltak be a csapat kapujába, köztük az évi hatmillió dollárt kereső Cory Schneider, aki ehhez képest értelmezhetetlen statisztikákat produkál (4,4 gól meccsenként és 85,8%). A dolog annál is furcsább, mert a franchise meghatározó arca minden idők egyik legjobb kapusa, Martin Brodeur, aki aktív pályafutása befejeztével a csapat körül maradt.

Annak jelei, hogy a Devils nem áll készen a szezonra, már ősszel megmutatkoztak: az első 15 meccsükből mindössze négyet nyertek meg, a csapatnál mégsem történt semmi változás. Azután december elején ? egy hétmeccses vereségszéria végén ? megváltak John Hynes vezetőedzőtől, ám utódja, Alain Nasreddine sem kapott elég bizalmat: két héten belül eladták a csapat legponterősebb játékosát, Taylor Hallt. Így az új edző hiába nyert meg 8 mérkőzést a 14-ből december 14. és január 12. között, illetve szerzett további kettőn pontot, hosszú távon az idei csapat sorsa megpecsételődött.

Érdemes röviden szólni Hallról is. Shero az évtized üzletét kötötte, amikor Adam Larssonért cserébe megszerezte három és fél évvel szezonnal ezelőtt. Ám az már nyáron látszott, hogy aligha lesz képes hosszabbítani vele, ami rányomta a bélyegét a csapaton belüli hangulatra. Decemberben végül nem várt tovább, eladta a játékost Arizonába egy első és egy harmadik körös draftjogért és néhány tehetségért, akik közül Kevin Bahl a legnagyobb ígéret, a közel kétméteres bekk azóta juniorvébét nyert Kanadával. Sokan kritizálták ezt az üzletet, pedig Shero és a Devils összességében jól járt: Hall sérülékenysége miatt sürgősen lépni kellett, miközben a piacon ma már jóval kevesebbre értékelik a lejáró szerződésű játékosokat, szemben azokkal, akik nemcsak pár hónapra, de legalább másfél szezonra jelentenek megoldást. Ezzel együtt a lépések azt sugallhatták a tulajdonosok számára, hogy Shero elvesztette az irányítást az események felett, és már nem egy meghatározott vízió alapján születnek a döntések.

Mi következhet ezután? Mint említettük, Shero helyét átmenetileg eddigi helyettese, Tom Fitzgerald vette át, aki az egyik legesélyesebb jelölt végleges megoldásként is. Fitzgerald komoly szakember, ráadásul nála jobban senki nem ismeri a Devils rendszerét, lévén, hogy 2015 óta GM a franchise AHL-es farmcsapatában. A sorban természetesen ott állnak a komoly szakmai múlttal rendelkező, de éppen szabad jelöltek, mint például Mike Gillis, aki a Vancouvernél és Ron Hextall, aki a Philadelphiánál töltötte be ugyanezt a pozíciót. Szóba jöhetnek helyettes-GM-ként dolgozó szakemberek is, közülük Bill Zito (Columbus) és Laurence Gilman (Toronto) neve merül fel a leggyakrabban. Az Athletic helyzetelemző cikkében megjegyzik, hogy a csapat egyik tulajdonosa Josh Harris, aki befektetési alapok kezeléséből lett milliárdos. Ha valakiben van fogékonyság a modern analitikai eszközök használata iránt, akkor az ő, tehát elképzelhető, hogy ezen a vonalon keresnek szakembert.

Az biztos, hogy a feladat összetett a klubnál. Egyrészt hosszú időre megvan a csapat első és második számú centere John Hughes és Hischier személyében, akik mindketten újoncszerződésüket töltik. Mellettük is vannak még fiatalok bőséggel, a védelemben például az NCAA legértékesebb játékosának választott Will Butcher, vagy a svájci Mirco Müller. A csatárok közül ugyanebbe a kategóriába tartozik a svéd Jesper Boqvist és Jesper Bratt, vagy a cseh Pavel Zacha, mindannyiukban jelentős potenciál lapul. A csapatnak ráadásul rengeteg helye van a fizetési plafon alatt, a CapFriendly kimutatása szerint jövőre 14 játékosnak lesz érvényes szerződése összesen 55 millió dollár értékben, tehát az új GM-nek bőven van mozgástere a 20 millió dollár feletti elkölthető összeggel. A pénzügyi helyzet a következő években javulni fog, Travis Zajac közel hatmilliós szerződése 2021 nyarán jár le, Subban és Schneider pedig egy évre rá szabadít fel összesen 15 millió dollárt. Természetesen a feladatok sem kicsik, kell találni egy megbízható első számú kapust, és szükség lesz azokra az első-második soros emberekre, akik képesek a fiatal tehetségeknek hatékonyabbá válni az NHL-ben. Emellett meg kell teremteni a mélységet is. A rövi dávú feladatok között pedig ott van a 2020-as draft levezénylése, amely a szakemberek egyöntetű véleménye szerint a korábbi éveknél is ígéretesebbnek tűnik Alexis Lafreniere-rel az élen. Ezek alapján aligha kétséges, hogy bár jövőre még kicsi az esélye, hogy ott legyenek a rájátszásért folytatott küzdelemben, de középtávon egyáltalán nem annyira reménytelen a helyzet, mint Detroitban vagy Ottawában. Ahhoz azonban, hogy a kívánt célokat elérjék, az első kulcsfontosságú lépés a megfelelő általános igazgató megtalálása.