Lehet-e Kanadát verni kétszer egymás után?

Hatalmas a feladat az orosz válogatott előtt a junior-világbajnokság vasárnapi döntőjében.

A kanadai válogatott a szombati elődöntőben visszavágott a finneknek a tavalyi vereségért. Mint emlékezhetünk rá, 2019-ben a negyeddöntőben összekerült a két csapat, ahol a finnek hosszabbításban nyertek 2-1-re a juharlevelesek ellen, igen nagy csalódást okozva ezzel a tengerentúlon. A csalódottságot később azzal fokozták, hogy a döntőben az USA-t győzték le 3-2-re. Egy évre rá minden idők legsúlyosabb vereségét szenvedte el a finn csapat, Kanada 5-0-ra nyert, soha korábban nem kaptak ki ennyire az elődöntőben a finn juniorok. Az esetet a finn sajtóban alaposan kielemezték, rámutatva arra, hogy a korábbi évek évjárataihoz képest ebben a csapatban kevesebb a kiugró tehetség, Rasmus Kupari pedig már az első meccsen megsérült. Ezen felül csak egy igazán kemény meccset játszottak a csoportkörben a svédek és egyet a negyeddöntőben az amerikaiak ellen, ezek közül az elsőt elbukták, a másodikat 1-0-ra nyerték. Az USA-val ellentétben azonban Kanada az első másodperctől kezdve roppant agresszíven játszott, a finnek nem birtokolták eleget a korongot, nem tudták lelassítani a dinamikus juharleveleseket, éppen ellenkezőleg, rengeteg teret és időt adtak nekik. Ehhez még azt tehetjük hozzá, hogy míg az USA ellen önbizalommal telve játszottak a finnek, szorult helyzetekből is mertek és tudtak jó megoldásokkal kimenekülni, addig szombaton a legtöbb esetben pánikszerűen váltak meg a korongtól.

Mindez az oroszok számára is sok tanulsággal szolgálhat. Azon oroszok számára, akikkel szemben szintén bőven van mit törleszteniük a kanadaiaknak, hiszen a csoportkörben tőlük szenvedték el történetük legnagyobb vereségét, 6-0-ra döngölték jégbe őket. Éppen ez a legnagyobb kérdések egyike: a topfavoritot egyszer-egyszer le lehet győzni, ez a jégkorong szépségéhez tartozik, ugyanazon a tornán kétszer diadalmaskodni azonban nem akármilyen fegyvertény lenne. Oroszországnak ez még nem is sikerült soha, korábban három alkalommal (2002, 2011 és 2012) fordult elő, hogy a csoportkörben és az egyenes kieséses szakaszban is meccseltek egymással, és ezen tornák egyikén sem sikerült kétszer győznie egyik csapatnak sem. A junior-világbajnokságokon 1996 óta rendeznek döntőt, az oroszok eddig nyolcszor játszhattak Kanadával az aranyéremért, 4-4 a mérlegük. Más ellen még nem is szereztek aranyérmet ebben a periódusban.

A juharlevelesek kerete több ponton is változott az egy héttel ezelőtti meccshez képest. A legfontosabb kérdést, a kapusposztot sikerült stabilizálni, Nico Daws helyét végérvényesen átvette Joel Hofer, és ez minőségi cserének bizonyult. Négy meccsen volt kezdő, 94,5% felett véd, 1,3 gólt kap meccsenként. A finnek ellen shutoutot ért el, aminek értékét növeli, hogy a védelemből betegség miatt hiányzott az első soros bekk, Bowen Byram, akit a tavalyi draft negyedik helyén vitt el a Colorado. Nem ő az egyetlen a csapatból, aki kisebb-nagyobb megfázással vagy influenzával küzd, mellette Dylan Cozensnek és Connor McMichaelnek is hasonló problémái vannak, de gyanítható, hogy ez nem akadályozhatja meg őket abban, hogy pályára lépjenek a döntőben. A csapatkapitány Barrett Hayton esete más, ő a finnek ellen palánknak ütközött és vállsérüléssel hagyta el a jeget a harmadik harmad elején, a játéka kérdéses. A kiesése nagy érvágás lenne, hiszen 11 pontjával a mezőny egyik legjobb játékosa.

Az oroszoktól megszokhattuk, hogy fokozatosan rázódnak bele az ilyen tornákba, nem történt ez másként most sem, a 6-0-s Kanada-verés mellett eddigi legjobb játékukat a svédek ellen mutatták. Kapusposzton nekik is akadtak gondjaik, a nemzedéke tehetségének kikiáltott Jaroszlav Aszkarov egyelőre nem hozza azt a formát, ami elvárható lenne. Pedig nem akármilyen játékosról van szó, a szakértői irodák többsége első tízbe várja a drafton, ami kapusok esetében a legritkább esetben fordul elő, utoljára 15 évvel ezelőtt Carey Price kelt el az ötödik helyen. Ehhez képest a hatékonysága nem éri el a 88%-ot, a svédek ellen le is cserélték, nem sokat tudott tenni, hogy megerősítse draftpozícióit. A helyére Amir Miftahov lépett, aki négy meccsen 94,6%-kal véd, 1,3 gólt kap, feleannyit sem, mint Aszkarov. A statisztikáknál is fontosabb, hogy kiélezett helyzetekben tartja csapatát. A svédek ellen a 45. percben, 4-3-as svéd vezetésnél állt be, döntő momentumokban mutatott be bravúrokat, nem egyet, nem kettőt.

A két csapat egy héttel ezelőtti mérkőzése nem csak a történelmi kanadai vereség miatt maradt emlékezetes. A meccs után Hayton nem vette le a sisakját az orosz himnusz alatt, az ellenfél játékosai tiltakozásul nem fogtak vele kezet. Joe Veleno lefejelte Danyil Miszjult a meccs közben. Jevgenyij Szokolov pedig az utolsó percben ütközött veszélyesen Ty Smith hátvéddel, hogy a juharleveleseknek a 6-0 mellett is legyen mire emlékezniük. Ahhoz képest tehát, hogy csak egy meccsről van szó, motivációban, érzelmi töltetben aligha lesz hiány. Minden feltétel adott ahhoz, hogy izgalmas és látványos döntőt láthassunk.

Fotó: Andrea Cardin/HHOF-IIHF Images