Kovalcsuk ismét idő előtt hagyhatja ott az NHL-t

Az első alkalom jobban fájhatott a Devilsnek, mint a második a Kingsnek, de a Los Angeles-iek is nagy árat fizetnek tévedésükért.

Ilja Kovalcsuknak mindig problémái adódtak NHL-es karrierje során. Játékjogát az Atlanta Thrashers foglalta le a 2001-es draft első körének első helyén. Első három évében 227 meccsen 108 gólt és 205 pontot szerzett. Ezt követően jött az egész éves lockout, amelyet Oroszországban vészelt át. Az új kollektív kontraktus megkötése után elérkezett az idő, hogy ő is megkösse első felnőttszerződését az NHL-ben, de már ekkor jelentős vitája volt csapata menedzsmentjével. Annyira, hogy a szezont még az orosz Szuperligában kezdte. Végül sikerült megállapodnia a Thrashersszel, öt évre írt alá évi 6,4 millió dollárért. Ebben a periódusban 367 meccsen lépett pályára, 410 pontot tett a közösbe, ez kiváló időszak vol számára. Utolsó szezonjában Don Waddell, az Atlanta GM-je előbb egy 12 évre szóló, 101 millió dollárt fizető szerződést tett az orra alá, majd egy hétéves és hetvenmilliós kontraktussal kísérletezett, de mindkettőt visszautasította, azért, mert a csapat nagyon gyenge volt, mindössze egyszer jutott rájátszásba, onnan is nyert meccs nélkül esett ki az első körben.

Hogy elkerülje a legrosszabbat, vagyis hogy mindenféle ellentételezés nélkül veszítse el legjobb játékosát, Waddell elcserélte őt Johnny Oduyáért, Niclas Bergforsért, Patrice Cormier-ért, valamint egy 2010-es első körös draftjogért. (Mellékszál, de ez a pick kalandos utat járt be: később eladták a Chicagónak, többek között azért a Dustin Byfuglienért, aki azóta is a franchise meghatározó játékosa. A Blackhawks Kevin Hayest választotta a 24. helyen, ám végül sosem játszatta.)

Kovalcsuk 2010. július 1-jén szabadon igazolható játékossá vált. Még abban a hónapban hosszabbított a Devilsszel, amely 17 évre igazolta le 102 millió dollárért. Akkoriban még nem volt maximalizálva a szerződések hossza, a Devils ezt próbálta kihasználni. Az NHL azonban megvétózta a szerződést, arra hivatkozva, hogy sem a csapat, sem az akkor 27 éves játékos nem gondolta komolyan, hogy 44 éves koráig játszani fog.

Általános gyakorlat volt akkor, hogy a tehetősebb klubok hosszú szerződéseket kötöttek, ami az éves átlagkeresetet csökkentette, ám a tényleges kifizetések az első években történtek. Ilyen struktúrájú kontraktust kötött Daniel Briere a Philadelphiával (2007) és Vincent Lecavalier is a Tampával (2008). A kiskapu kijátszásán alapuló üzlet 2009-ben lendült be igazán, amikor Henrik Zetterberg, Chris Pronger, Marc Savard, Roberto Luongo és Marián Hossa is így járt el. A liga épp kezdte megelégelni a kreatív bérszámfejtés e fajtáját, amikor jött Kovalcsuk és a Devils 17 éves szerződése, amiből 80 millió dollárt az első 8 évben fizettek volna ki, miközben az éves átlagfizetés 6 millió lett volna. De az NHL blokkolta a megállapodást, a szakszervezet tiltakozott, az ügy döntőbíróságra került, a ligának adtak igazat.

A Devils új szerződést ajánlott Kovalcsuknak, amely 15 évre fizetett 100 millió dollárt. Sokat nem engedtek, az első nyolc évben ugyanúgy közel 80 millió dollárt fizettek volna, ám a liga mégis bólintott. Ennek oka az lehetett, hogy a New Jersey általános igazgatója a nagy hatalmú Lou Lamoriello volt, másrészt a liga és a szakszervezet megállapodott, hogy kiegészítést fűznek az érvényben lévő kollektív szerződéshez, amelyben szabályozzák az öt évnél hosszabb megállapodások pénzügyi ütemezését. Így minden akadály elhárult az elől, hogy Kovalcsuk aktív pályafutása egészét ? és még egy kicsit ? a Devils játékosaként tudja le. Az első két szezonban nem volt gond, 153 meccsen 143 pontot szerzett az alapszakaszban. 2012-ben ráadásul bejutottak a rájátszásba, ahol meg sem álltak a döntőig, de végül a Los Angeles megállította őket.

Jött 2012, az újabb lockout éve, amit a szélső Szentpéterváron töltött. Az új megegyezés újabb csapás volt a játékosok számára, ekkor vezették be a zálog intézményét. Kovalcsuknak elege lett, 2013-ban arra kérte csapatát, hogy engedjék el a SZKA-hoz. Nem volt mit tenni, a Devils lenyelte a pirulát, elengedte legjobb játékosát. Ezzel együtt a döntést általános értetlenség övezte, hiszen Kovalcsuk 77 millió dollárt hagyott az asztalon. Később a játékos mamája világította meg a pénzügyi okokat, aki elmondta, hogy a hokisok tényleges bére meg sem közelíti a szerződésben vállaltakat, 20% volt csak a zálog, az állami és a szövetségi adókra pedig további 50% megy el. Ha tehát egy játékos papíron 10 milliót keres, az New Jerseyben csak 3 millió dollár. Ehhez képest a SZKA évi 4,4 milliós ajánlata tényleg versenyképesnek tűnt.

Kovalcsuk az orosz válogatottban két világbajnokságot is nyert ? még 2008-ban és 2009-ben ?, majd 2018-ban az NHL-bojkottnak köszönhetően az olimpiai aranyat is begyűjtötte. Utóbbi újra meghozta a kedvét az NHL-hez, mert már ?csak? egy Stanley Kupa választotta el attól, hogy belépjen a Triple Gold Klubba, ahova az elitjátékosok azon krémje kerül, akik világbajnokok, olimpiai bajnokok és Stanely Kupa-győztesek is. Ekkor már 35 éves volt, de mellette szólt, hogy a KHL második legponterősebb játékosa volt Nyikita Guszev mögött. Ezzel együtt a többség szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy mire lehet képes egy jelentősen felgyorsult ligában. Négy csapat vállalta volna a kockázatot: a San José Sharks, a Vegas Golden Knights, a Boston Bruins és a Los Angeles Kings közül utóbbi tette a legjobb ajánlatot, amit el is fogadott, így került három évre Kaliforniába.

Ahol nem kezdett rosszul, az első 14 meccsén 14 pontot szerzett. Ám a csapat szenvedett, edzőváltás történt, John Stevens helyét Willie Desjardins vette át. Ez azonnali negatív hatással volt Kovalcsukra, aki az első pillanattól nem jött ki új edzőjével, aminek folyamatosan csökkenő jégidő lett a következménye. Mivel Desjardins érkezése végül nem hozott jelentős javulást, az idei évnek már Todd McLellannel vágtak neki. Ez sem segített az orosz játékoson, aki többször is kikerült a keretből, összesen 17 meccset játszott idén, melyeken 9 pontot ért el. Ez elfogadhatatlan teljesítmény egy olyan játékostól, aki évi 6,25 millió dollárral terheli a bérkeretet. Az orosz idén 6 millió dollárt kapott kézhez, ebből 5,3 millió dollár volt az aláíráspénz, amelynek utolsó részlete december 15-én vált esedékessé. A klub nem is várt tovább, egy nappal később átadólistára tette a hokist, ami azt jelenti, hogy bárki szabadon viheti. Erre aligha fog sor kerülni az NHL-ben, a fizetési plafon jobban szorít, mint valaha, a játékosok pedig egyre fiatalabban válnak a liga meghatározó szereplőivé. Jó hír a Kings számára, hogy Kovalcsuk lemondott a jövő évi béréről, de rossz, hogy ennek ellenére jövőre még 6,25 millió dollárral terheli a bérkeretet. A kollektív szerződésbe ugyanis 2013-ban bekerült egy új szabály, miszerint ha egy klub 35 éves vagy idősebb játékossal köt szerződést, a kialkudott bért a szerződés teljes időtartama alatt és teljes értéken kell elszámolni. A sors fura fintora, hogy ezt a szabályt részben Kovalcsuk 2010-es szerződése miatt találták ki.

Arról egyelőre nincs információ, hogy az egykori 1/1-es hol folytatja. Arra, hogy valemelyik hazai csapat hokisa legyen, csak azt követően került sor, hogy a többi NHL-es csapat tényleg nem tart rá igényt. Jelentkezniük magyar idő szerint kedden este hat óráig van lehetőségük. Jó kérdés, hogy ki vállalná az alkalmazásával járó kockázatokat és költségeket, miközben ő maga bármilyen célpontot megvétózhat.