Az Atlantic divízió még tovább erősödött

 

Már csak néhány nap, és elkezdődik a világ legerősebb bajnokságának 2019/20-as szezonja. Négy részben mérlegeljük az esélyeket.

Az nhl.com 31 részes sorozatban mutatta be a csapatokat a rövidesen induló új idény előtt. Ezek alapján mi is összefoglaljuk a négy divízióra bontva a legfontosabb változásokat, és rövid elemzést adunk arról, hogy kitől mire számíthatunk. A Metropolitannel kezdtünk, az Atlanticcel folytatjuk.

A csoport értékelése az alját és tetejét illetően egyszerű, azt azonban szinte lehetetlen megjósolni, hogy középen mi fog történni. Már tavaly is ez volt a legkomolyabb divízió az első hármat illetően, ám kétséges, hogy a középcsapatok erősödtek-e annyit, hogy felvegyék a versenyt a Metropolitan feltörekvő sztárjaival, azaz elsősorban a Rangersszel és a Devilsszel.

Legutóbb a Lightning nyerte nemcsak a divíziót, hanem az egész alapszakaszt is, méghozzá csúcsbeállítást jelentő 128 ponttal. Aztán az első körben jött az esélytelennek vélt Columbus Blue Jackets, és kisöpörte a rájátszás legnagyobb favoritját. A csapatnak így maradt egy hosszú nyara arra, hogy mindezt elfelejtse, és tiszta lappal induljon neki a következő szezonnak. Amelyben nem is lehet más a cél, mint a Stanley Kupa elhódítása. A játékoskeret adott ehhez, egészen félelmetes nevekből áll a lista, az első sortól a negyedikig mindegyikben a maguk feladatát hiba nélkül ellátni képes hokisok találhatók. A nyár legfontosabb feladata Brayden Point megtartása volt. Julien BriseBois-nak sikerült továbbvinnie a Steve Yzerman által megteremtett szervezeti kultúrát, így a kiváló csatár évi 6,75 millió dollárért hosszabbított, ami négymillióval kevesebb, mint a hasonló képességekkel rendelkező Mitch Marner fizetése. A figyelem így teljes egészében Jon Cooper vezetőedzőre irányul, akinek egy újabb fiaskó az állásába kerülhet.

A csoport második helyén a Boston végzett, 107 pontja a Calgaryéval holtversenyben a második legtöbb volt a másik galaxisban hokizó Tampáé után. Ha a Lightning sikere kapcsán elmondtuk, mennyire fontos, hogy a topjátékosok a klub számára előnyös szerződéseket kössenek, akkor mindez hatványozottan igaz a Bruinsra: a Patrick Bergeron, Brad Marchand, David Pastrnak alkotta trió keresete együtt nem éri el a 20 millió dollárt, ezzel ez a legköltséghatékonyabb első sor az egész ligában. Ez a csapat egészen egyszerűen úgy van rendben, ahogy van: a korösszetétel kiegyensúlyozott, a fizikai tulajdonságokban bárkivel felveszik a versenyt, megvan a megfelelő rutinjuk a rájátszásban, és az elveszített döntő után talán még éhesebbek a sikerre, mint valaha. Az egyetlen dolog, amiben határozottan fejlődhetnek, az az embehátrányos védekezés, hiszen a tavalyi alapszakaszban csak a 16. helyen álltak ebben a mutatóban. Erre érkezett Par Lindholm. A 27 éves svéd játékos későn került be az NHL-be, de most egy topcsapatban kaphat nagyon fontos feladatot, meglátjuk, fel tud-e nőni a Floridához távozott Noel Acciarihoz. A másik kérdőjel talán az, hogy Bergeron és Marchand tudja-e hozni 34, illetve 31 évesen is, amit megszoktunk tőlük.

Torontóban Kyle Dubas GM-nek sikerült az a bravúr, amiben kevesen hittek: egyben tartotta az Auston Matthews, Mitch Marner, William Nylander alkotta fiatal magot, elvetve a hosszú távú siker alapjait. Pedig ezek a fiatalok egyetlen centet sem voltak hajlandók engedni, bármennyire is nyomott a fizetési plafon. Cserébe most már megnyugodhatnak, lekerült a nyomás róluk, ami felszabadítólag hathat. A pontszerzés kényszerének valamelyes enyhülésével elsősorban a védekezési képességeik fejlesztésén lesz a hangsúly az előttünk álló szezonban. A csapat elképesztően ponterős elöl, de legalább ilyen sebezhető hátul. A védelem azonban, részben anyagi okokból, alaposan átalakult: távozott Jake Gardiner, aki nagy veszteség lesz, Nyikita Zajcev, aki sok pénzt emésztett fel, továbbá Ron Hainsey is. A helyükre érkezett Tyson Barrie, aki egyértelmű erősítés, valamint Cody Ceci és Ben Harpur. Mike Babcock vezetőedző a szinte hisztérikus torontói média kereszttüzében kap hideget-meleget, de ha objektíven nézzük, mégiscsak hatalmas szerepe volt abban, amit a csapat eddig elért. Ugyan a két első körös kiesés nem hangzik túl jól, de ha ehhez hozzávesszük, hogy mindkétszer a Boston Bruins verte ki őket, és mindkétszer hétmeccses sorozatban, akkor látható, hogy apróságokon múlt a siker. Ahhoz, hogy az apróságok idén a javukra dőljenek el, elsősorban a védekezést kell rendbe tenni, amiben nagy segítségére lehet az előszezonban brillírozó fiatal svéd, Rasmus Sandin. Összességében ez a csapat legalább olyan jó nevekből áll, mint a tavalyi, de jóval mélyebb, ráadásul Nylander újra teljes szezont játszhat, így minden feltétel adott, hogy a negyedik évben végre túljussanak az első playoffkörön.

A Montréal Canadiens tavaly mindössze két ponttal maradt le a rájátszástól. A csapat fényes jövő előtt állhat, hiszen rengeteg a tehetséges fiatal, azonban nincs olyan játékos, aki ezen a szinten már most kiugró teljesítményre képes. Hogy legyen, az volt a nyár első számú házi feladata, és Marc Bergevin GM nem kapott túl jó osztályzatot. Vértelen kísérlete Sebastian Aho megszerzésére hamar hamvába holt, és a piacról sem sikerült meghatározó játékost szerezni. Márpedig elitcenter nélkül nem lehet messzire jutni az NHL-ben. Így a legnagyobb kérdés, hogy a fiatalok mennyit tudnak fejlődni, és ez nem sok jóval kecsegtet rövid távon.

A csoporton belül egyértelműen a Florida erősödött a legtöbbet. Erre szükségük is volt, hiszen tavaly 12 pont választotta el őket a rájátszástól. Elsőként a kispadra igazoltak igazi vezért, Joel Quenneville négyszer nyert Stanley Kupát, 1996-ban egyet a Coloradóval, ebben az évtizedben hármat a Chicagóval. Ami a játékoskeretet illeti, a tavalyi statisztikákat böngészve nem nehéz megállapítani, melyik csapatrészre fért rá leginkább a nagygenerál. Lőtt gólok számában az előkelő 9. helyet foglalták el, a kapott találatok tekintetében pedig a negyedikek lettek, csak éppen hátulról. Ennek megfelelően a kapuba érkezett Szergej Bobrovszkij Columbusból, a védelembe Anton Stralman Tampából. Az eddig sem gyenge emberhátrányos védekezést tovább erősítették Noel Acciarival, akire ráadásul évi 5 millió dollárért ennél nagyobb szerep hárulhaat, míg a tavalyi szezonban a Washingtonnak 46 pontot szerző 191 centis Brett Connolly egyszerre erősíti a fizikai oldalát a játéknak, miközben elöl is lehet rá számítani. Ennél persze jobb lett volna, ha Bobrovszkijjal együtt jön Artyemij Panarin is, ő azonban New York felé vette az irányt. Összességében azonban így is nagyon jó mixet alkot a csapat, ami elég lehet arra, hogy eséllyel versengjenek a rájátszásért, ahol az elmúlt hét évben mindössze egyszer jártak.

A Buffalo Sabres újabb borzalmas szezonon van túl, 10 ponttal végeztek a Florida mögött. Ők is edzőt cseréltek, Phil Housley helyére érkezett Ralph Krueger, aki roppant szimpatikus ugyan, ám 2013-ban állt utoljára NHL-es csapat kispadján, az utóbbi években a brit Premier Leegue-ben szereplő futballklubnál, a Southamptonnál töltött be vezető pozíciót. Krueger érkezésével két éven belül a harmadik edző próbálkozhat rendet rakni a hoki iránt valósággal rajongó észak-amerikai város csapatánál. Ez testhez álló feladat a számára, hiszen a 2016-os világkupán az előre lesajnált európai NHL-esekből álló vegyes válogatottal döntőzni tudott. Itt azonban egy 82 meccses alapszakaszon kell átverekednie magát első lépésben, ami egészen más típusú kihívás. A csapat játékosállományát sikerült megerősíteni: a csatársorba érkezett Marcus Johansson és Jimmy Vesey, a védelembe Colin Miller és Henri Jokiharju. A vérfrissítés rá is fért a keretre, hiszen bár tavaly a speciális egységekben középszerűek, vagyis a helyezésükhöz képest jók voltak, mind a lőtt, mind a kapott gólok számában a liga alsó harmadához tartoztak, ami azt sejteti, hogy jelentős gondjaik voltak a pad hosszúságával. A csapat 2011 óta nem került be a rájátszásba, noha olyan tehetséges fiatalok játszanak itt, mint Jack Eichel, Rasmus Dahlin, Casey Mittelstad, Rasmus Ristolainen és Sam Reinhart. Csakhogy a Montrealhoz hasonlóan ennek a magnak is érnie kell még ahhoz, hogy igazán bele tudjon nőjön a ligába. Ezzel együtt nem lehetetlen feladat a rájátszás elérésére, de ehhez mindennek össze kell jönnie.

A végére hagytuk a csoport két leggyengébb csapatát, az átépítés alatt álló Detroit Red Wingst és a vergődő Ottawa Senatorst. A két csapatról egyelőre nem tudunk sokat mondani. A helyzetük rövid távon reménytelen. A szurkolóknak még várniuk kell, amíg újra versenyképesek lesznek kedvenceik.

Cimkék:

Nem lehet hozzászólni.

   H I R D E T É S
Eseménynaptár
március 22., péntek
EL 17:30 BRAGYE 5-3VÉGE
EL 18:30 FTCSCC 2-4VÉGE
március 23., szombat
EL 14:05 FTCSCC 6-1VÉGE
    • M4 SPORT+
EL 17:30 BRAGYE 1-2VÉGE
március 24., vasárnap
AL 16:00 ASPLHL 5-2VÉGE
AL 18:30 ETOSZG 8-4VÉGE
március 26., kedd
EL 17:30 GYEBRA 0-2VÉGE
EL 17:30 SCCFTC 4-0VÉGE
március 27., szerda
EL 17:30 GYEBRA 4-1VÉGE
EL 17:30 SCCFTC 1-4VÉGE
március 29., péntek
EL 17:30 BRAGYE 
EL 18:30 FTCSCC 
március 30., szombat
AL 18:00 SZGETO 
AL 19:00 LHLFTC 
március 31., vasárnap
EL 17:30 GYEBRA 
EL 17:30 SCCFTC 
Partnerünk
Archívum