Tortorella alaposan kiosztotta Panarinékat

A Columbus edzője dühöngött egy sort a Panarin, Duchene, Bobrovszkij trió távozása miatt, majd beleszállt a még a csapatnál lévő Werenskibe is.

Az elmúlt két-három évben ütős gárdát raktak össze Ohio állam fővárosában, tavasszal nemcsak a playoff lett meg, hanem a favorit Tampát kisöpörve mentek is egy kört. A nyár azonban nem úgy alakult, ahogy a Jackets-szurkolók várták. Három sztárjuk elszerződött, a helyükre érkezett Gustav Nyquist?Marko Dano duó pedig messze nem ugyanazt a szintet képviseli, amit Panarinék. Ráadásként a jelenleg legtöbbre tartott játékos, Zach Werenski továbbra is szerződés nélkül áll. A 22 éves RFA hátvéd még nem tudott megegyezni a folytatásról Jarmo Kekalainen GM-mel, így egyelőre nem tudni, mikor kezdi el a munkát.

A nyár történéseiről megvan a saját véleménye John Tortorellának is. A vehemens mester Aaron Portzline újságíróval (The Athletic, NHL Network, The Hockey News) osztotta meg gondolatait. “Dühös vagyok ? kezdte mondandóját Tortorella. ? Dühös vagyok a játékosokra és a klubra is az egész város nevében, mert hagyta őket elmenni. Természetesen óriási tisztelettel vagyok mindenki iránt, ezért óvatosan próbálok fogalmazni, de ez roppant nehéz dolog. Tavaly rengeteg mérkőzésünk volt, ezért rengeteget dolgoztunk. Nem volt könnyű időszakunk.

Duchene igazi hokis, imádtam, hogy nálunk volt. Nagyon jól beilleszkedett, jól játszott, de el akart menni. Panarinról mindenki tudja, hogy mit gondolok róla. Csodás dolgokat tett a jégen, az egyik legjobb, akit valaha edzettem. 76 kiló, de a legerősebb, akit láttam. Bobrovszkij pokolian jó volt a kapuban, és ami lényeges, az elmúlt három évben lépésről lépésre javult a rájátszásban. Ha a Tampa elleni első mérkőzés második harmadának első percében nem mutatja be azt a parádés védést, akkor ki tudja, ma hol járnánk. Lehet, hogy kiesünk, és ő el sem megy.

Tisztelem őket, de dühös vagyok. Ott voltunk, ahol lennünk kellett, haladtunk előre. Elmentek. Lehet, hogy nem szeretnek a kezem alatt játszani? Nem az edzőért kell játszaniuk, hanem a csapatért és a társaikért, és ők ezt összekeverték. Úgy érzem magam, mint az itt maradt játékosok. Tiszteletben tartom a döntésüket, de ettől ugyanúgy dühös vagyok, mint a volt társaik. Azt mondom, pokolba velük, itt vagyunk, mert itt akarunk lenni, szedjük össze magunkat, kezdjük el, mutassuk meg nekik. Csak a legjobbakat kívánom nekik, de bosszant, hogy elhagyták Columbust, mert azt gondolom, hogy nagyon jól mentek itt a dolgok.

Ami Werenskit illeti, nem veszek részt ennek az üzleti részében. Rendkívüli csalódott lennék, ha nem kezdené el velünk az edzőtábort. Undorítónak tartanám, ha egy percet is hiányozna onnan. Itt fejlődött, itt érett igazi játékossá. Nagy elszántságot mutatott, sokkal több figyelmet fordított a védelem részleteire anélkül, hogy ez befolyásolta volna a támadójátékát. Tényleg igazi hokis lett. Nem akarom, hogy ne legyen a miénk. Ha mégis így történne, nem csalódott lennék. Undorodnék.”