A legjobb hátvédek sem sietnek aláírni az NHL-ben

Zach Werenski, Charlie McAvoy és Ivan Provorov is szerződés nélkül áll, ezen a fronton is sűrű hetek elé nézünk.

Sok szó esik mostanában a lejárt újoncszerződésű játékosokról. Nem meglepő módon a figyelem középpontjában a minden korábbinál ponterősebb csatárok állnak, miközben a hátvédek kevésbé kerülnek előtérbe. Bár ők természetszerűleg kevesebben vannak, ezen a poszton is találunk nem mindennapi tehetséggel megáldott játékosokat. Közülük hárman emelkednek ki az RFA-k mezőnyéből most: Zach Werenski (Columbus Blue Jackets), Charlie McAvoy (Boston Bruins) és Ivan Provorov (Philadelphia Flyers). Azt is tudni kell, hogy a bekkek fizetése ebben az életkorban meg sem közelíti a csatárokét, a piacuk azonban hasonlóan működik. Vagyis mindenki az elsőként aláíróra vár, aki ezzel be is árazza ezt a speciális szegmenst. Ez annál is fontosabb, mert bár a csatárok között számos szerződés köttetett, amely segíthet az eligazodásban ? csak az elmúlt nem egész egy évben: William Nylander, Auston Matthews, Timo Meier, Sebastian Aho ?, a bekkeknél más a helyzet, ott utoljára évekkel ezelőtt születettek olyan megállapodások, amelyek összehasonlítási alapot nyújthatnának, ha nem telt el volna közben ilyen idő.

Ivan Provorovot a 2015-ös draft első körének hetedik helyén húzta be a Flyers, egy év WHL után 2016-ban mutatkozott be az NHL-ben. Nem volt szégyenlős, rögtön 30 pontot termelt 19 évesen. Erre rátett egy lapáttal a másodikban, amikor egyértelműen csapata legjobb bekkjévé vált: 17 gól és 41 pont után a rájátszásban sérülése ellenére fantasztikusan ment, bár a Pittsburgh ellen ez is kevés volt. Ezek után első szerződésének utolsó évében mindenki kiugrót várt tőle, Provorov azonban csalódást okozott a híveinek: 7 gólja és 26 pontja annál is kevesebb, mint amennyit újoncként termelt, hiába átlagolt több mint 25 percet meccsenként. David Hakstol vezetőedző mindent megpróbált, szétszedte a már fiatalon is legendássá vált párosukat Shayne Gostisbehere-rel. Ez sem segített, Provorov továbbra is tőle szokatlan mennyiségben adta el a korongot, és a támadóharmadban sem adta meg azt a támogatást, amit elvárt volna tőle a szakvezetés. Ez utóbbit jól jellemzi az emberelőnyben pályán töltött 123 perce alatt szerzett 2 pontja. Ebben a pillanatban tehát bajban van, aki meg akarja határozni a valós piaci értékét. Bár a tehetségéhez nem férhet kérdés, egy ilyen szezon után nem a legjobb pozíciókkal ül le a tárgyalóasztalhoz. A fő kérdés, hogy képes-e meggyőzni a szakvezetést arról, hogy a tavalyi véletlenszerű visszaesés volt, ami nem kis részben annak köszönhető, hogy a Flyers gyengén szerepelt, annyira, hogy szezon közben még Hakstoltól is megvált a csapat. Az orosz és környezete elsőre sokkolta a közvéleményt, amikor megszellőztették, hogy évi 10 millió dollárra tartana igényt. Az nyilvánvalónak tűnik, hogy engednie kell, meglátjuk, mennyire ügyesen navigál az ügynöke a tárgyalások során.

Zach Werenskit szintén a 2015-ös drafton választotta ki a Blue Jackets, mégpedig eggyel Provorov után. Ehhez képest már első szezonjában 47 ponttal segítette csapatát, a másodikban kissé visszaesett a teljesítménye, csak 37 jött össze neki, aztán a harmadikban 44-nél állt be a mérleg nyelve. Werenski csapata második legjobb hátvédje Seth Jones után, de ez jelenthet is némi problémát. Jones fizetése ugyanis 5,4 millió dollár. Könnyen elképzelhető, hogy ezt plafonként használja a menedzsment a tárgyalások során. Akkor is, ha az a szerződés 2016-ban született.

Charlie McAvoy sem kisebb tehetség, mint Provorov vagy Werenski, az ő helyzete azonban különböző. 2016-ban draftolta a Bruins, az első kör 14. helyén, és rögtön első évében be is mutatkozott, a rájátszásban kapott 6 meccset, amelyek során 3 asszisztot szerzett. A következő évben 32, legutóbb 28 pontot ért el, de viszonylag sok meccset kihagyott, ezeket a számokat 63, illetve 54 találkozón produkálta. Mivel McAvoyt egy évvel később draftolták, ezért ő idén még nem írhat alá más csapat által tett ajánlatot (offer sheetet), és döntőbírósághoz is csak 2021-ben fordulhat. Mondani sem kell, ez jelentősen rontja tárgyalási pozícióit, nem beszélve arról, hogy klubjának még alá kell íratnia egy másik fiatal bekket, a szintén RFA-státusú Brandon Carlót is.

Vessünk egy pillantást a három szóban forgó csapat anyagi lehetőségeire. A legjobb helyzetben a Columbus van, amelynek közel 16 millió dollárja maradt a plafon alatt. Ez nem sokat jelent, hiszen láthatjuk, hogy mostanában nincs az a pénzmennyiség, amely ne tudna pillanatok alatt elpárologni. Ráadásul a Blue Jacketsnél a helyzet azért ilyen kedvező, mert három legnagyobb sztárjuk, Artyemij Panarin, Szergej Bobrovszkij és Matt Duchene távozott nyáron. A védelem nagyjából rendben van, az utolsó és legfontosabb puzzle, Werenski az egyetlen kérdőjel, de feltehetően nem sokáig. A Flyersnél is közel 13,5 millió dollár elkölthető pénz van. A szerződések kicsit csatárcentrikusak, a négy topjátékos ezen a poszton mintegy 30 milliót tesz zsebre, akik közül Jakub Voracek (8,25 millió) egyértelműen túlfizetett, és Kevin Hayesnek is alaposan fel kell kötnie a nadrágját, ha meg akarja szolgálni a hétmillióját. Ezek a kontraktusok ráadásul hosszú ideig a csapattal lesznek, ami nem könnyíti meg a helyzetet. Hátul a Provorov és Gostisbehere alkotta páros volt eddig a vezér, ők idénre jelentősen erősödnek a 32 éves Matt Niskanen érkezésével, aki 5,75 milliót keres majd. Gostisbehere fizetése 4,5 millió dollár. A legszorultabb helyzetben a Boston van, különösen azért, mert Carlo is a jövő embere. Ezzel együtt sok GM cserélne Don Sweeney-vel. Évek óta nyitva áll a Bruins előtt a Stanley Kupa ajtaja, és még sokáig nyitva is maradhat, ehhez azonban fontos, hogy továbbra is okos szerződéseket kössenek. McAvoy és Carlo esetében ez nem lesz egyszerű.