A tehetségeket elitképzési modellben kell fejleszteni

Nagy lépéseket tettünk, de még hosszú út áll előttünk. Jim Brithénnel, az MJSZ fejlesztési igazgatójával beszélgettünk.

Tavaly májusban kezdte munkáját a svéd Jim Brithén a Magyar Jégkorong Szövetség fejlesztési igazgatójaként. Az elmúlt hetekben a 63 éves szakember közreműködésével több korosztályban is skills campekre került sor, de nemcsak ezekről, hanem egész éves tapasztalatairól is kérdeztük őt. Kezdve azzal, hogy első fontos feladata a helyzetfelmérés volt. ?Tavaly február-márciusban a szövetség kérésére végeztem egy átfogó elemzést a magyar jégkorongról. Erről szóló jelentésem tartalmazott pozítiv tapasztalatokat, de akadtak területek, amelyeken megítélésem szerint mindenképpen változtatni, javítani kellett. Ezt követően kaptam a felkérést, hogy legyek a szövetség fejlesztési igazgatója, azaz immár az én feladatom lett, hogy amit leírtam, azt meg is valósítsuk. Az első hónapokban azt tapasztaltam, hogy a magyar hokiban nagy a lelkesedés, sok a fiatal játékos, akikben ott van az a bizonyos potenciál, bár sajnos nem annyiban, amennyit látni szeretnék. De ha megnézzük a gyerekhokit, egészen a 14-15 évesekig, ott tényleg nagyon sok a tehetséges srác. A tapasztalataim azt mondatták velem, hogy a legígéretesebbeket elitképzési modellben kellene fejleszteni, amennyiben ezt ők is akarják. Az elődöm, Glen Williamson kitűnő munkát végzett korábban, de amikor ő elkezdett dolgozni a magyar hokiban, teljesen más körülmények között kellett eredményeket elérnie. Úgy gondolom, most lehetőségünk van magasabb szintű rendszerben dolgozni.?

Az állapotfelmérés tehát elkészült, de mennyiben kellett változtatni a magyar utánpótlás rendszerén? ?A struktúra alapvetően jó volt. Nagy változtatásokra nem volt szükség. Amiről a legtöbbet beszélgettünk a szakemberekkel, az a gyerekhoki. Azt láttam a kisebb korosztályokban, amikor még keresztben osztják fel a pályát, hogy sokkal több gyerek álldogál a vonal mellett, mint aki játszik. Számukra több aktivitásra van szükség a mérkőzéseken és az edzéseken egyaránt. Úgy láttam, itt az alapoknál kell megváltoztatni a szokásokat, és az addig alkalmazott 3 a 3 elleni helyett 5 az 5 elleni játékot javasoltam. Ez kemény vita volt, mert az edzők számára az alacsonyabb korosztályokban a 3 a 3 elleni játék volt az alapvetés, hivatkoztak is a nemzetközi szövetség valamelyik előírására. Egymásnak feszültek az érvek, de végül meggyőztem őket, legalábbis a többséget, hogy próbáljuk ki az 5 az 5 elleni játékot. A profi szinten dolgozó edzőkkel nem voltak ilyen vitáim. Rajtuk azt éreztem, hogy mindig jobbak és jobbak akarnak lenni, így nem volt nehéz meggyőzni őket egy-egy kérdésben.?

fotó: Szűcs Attila/MJSZ

Több mint egy év már elég ahhoz, hogy lehessen látni, az erőfeszítések milyen eredményeket hoznak. ?Amit én láttam az elmúlt egy évben, az a fejlődés volt. Ha csak önmagukban nézed a mérkőzéseket, azok eredményét, nem biztos, hogy látod magát az előrelépést. Alapvető, hogy mindenki győzni akar. Én is. Megnyerni minden bulit, párharcot, harmadot, mérkőzést ? de ugyanakkor a mindenkori eredmények mellett fókuszálnunk kell a fejlődésre is. Ahogy korábban említettem, megváltoztattuk a kicsiknél az edzés- és meccs-szabályokat. A gyerekek és a szülők a saját bőrükön tapasztalhatták, hogy ez milyen előrelépést jelent számukra a technika terén. Ha 5 az 5 ellen játszol, akkor sokkal technikásabbnak kell lenned, mint a 3 a 3 ellen küzdelemben. Úgy gondolom, sikerült előrelépnünk az elitképzési modellben, ahol új tesztelési rendszert vezettünk be, amely jobb edzésmunkára sarkallja a játékosokat. Van koordinációs, erő- és sebességi tesztünk, nézzük a botkezelést, a lövéseket. Nagyon örülök, hogy ez a tesztrendszer ilyen jól működik. Ugyanakkor van még terület, ahol több eredményt szeretnék látni. Egyrészt nagyobb aktivitásra, több korcsolyázásra van szükség az edzéseken. Másrészt növelni kell a mérkőzések számát. Végül lényeges, hogy a srácok szeressék a hokit. Látok tehát eredményeket, de nem lehet elhallgatni, hogy vannak klubok, amelyek messze vannak a megkívánt színvonaltól. Ez inspirál engem, hogy tovább harcoljak azokért a fejlesztési táborokért, amilyeneket most is tartottunk és tartunk több korosztálynak. Meggyőződésem, hogy a tehetségeket össze kell hozni, együtt kell őket fejleszteni. Ha ezt a fajta munkát a klubjában nem tudja elvégezni a játékos, akkor a szövetség szervezésében kell megoldani. Szóval a fejlesztő táborokat is komoly eredménynek tartom. Elindultunk egy jó úton, számomra ez az egyik legfontosabb vívmány. A mérkőzések végeredménye a felnőtt vagy az U18-as és U20-as világbajnokságon, legyünk őszinték, a szövetség számára fontos. Nekem viszont az a fejlődés a győzelem, amit látunk a korosztályoknál. Nagy lépéseket tettünk előre, de még hosszú út áll előttünk.?

Jim Brithén az elmúlt időszakban nemcsak a rendszert, hanem az utánpótlásban dolgozó szakembereket is megismerhette, különös tekintettel a mentoredzői vagy a szakmai erőtér programokra. ?Találkoztam kiváló edzőkkel, kevésbé jókkal, és volt olyan hely, szerencsére nem túl sok, ahol a trénerek elkötelezettsége nem volt olyan szinten, amelyet én jónak tartanék. Néhány edző talán kicsit gyorsan akar haladni, pedig az alapok a legfontosabbak, ott nem szabad kapkodni. Sokat beszélgettem velük arról, hogy az egyéni technikai képzésnek milyen jelentősége van a gyerekeknél. Nem szabad túl hamar elkezdeni a taktika tanítását. Egy tízévesekből álló csapatnál nem az lényeg, hogy milyen taktikával, testi erővel nyeri meg a mérkőzést. Ilyenkor az a fontos, hogy a szó szoros értelmében játsszanak, élvezzék a hokit, legyen meg ehhez a kellő ügyességük, technikájuk, tudjanak jól korcsolyázni, lőni, minden más ráér később. Ez komoly kihívás az edzők előtt, hiszen a gyerekek azt csinálják, amit ők mondanak nekik. Ezért van szükségünk sok jó trénerre, akik minderre megtanítják a srácokat. Ezen a téren is igyekszünk előrelépni, ezért az edzők számára is vadonatúj oktatási rendszert vezetünk be, amely egyfajta keveréke lesz a skandináv és tengerentúli szisztémának. Ez az a két régió, amelyek az oktatás terén abszolút a csúcson vannak, így nekünk is innen kell átvennünk a legjobb módszereket. Természetesen ennek a felépítése is időbe telik, talán négy-öt évbe is, de mindenképpen szükség van rá.?

A közelmúlt és a hosszabb távú célok után érdekes lehet, hogy melyek a legfontosabb feladatok a következő szezonban. ?Az utánpótlás-válogatottaknál lényeges, hogy konzekvensen működtessük a kialakított rendszert. Szükségünk van a klubok támogatására az elitfejlesztési modellben, hogy a korosztályos szövetségi edzők minden egyes játékossal megfelelően tudjanak dolgozni. A világbajnokságokon ugyanis csak akkor tudnak feljebb lépni a válogatottak, ha az abszolút legjobb összeállításban lépnek jégre. Ezt szó szerint értem, mert ezen a szinten akár egy-két jó hokis is képes lehet változtatni egy-egy meccs és ezáltal a torna eredményén. Fontos feladatunk még a mentoredzői rendszer bővítése, ami emelheti a kluboknál a szakmai munka minőségét.?

fotó: Fényes Gábor/MJSZ