Egyre nagyobb érték a bérkeret az NHL-ben

Az okos-takarékos igazolások árfolyama meredeken emelkedik a fizetési plafon szorítása alatt, a csapatok egyre többet fizetnek a mozgástérért.

Bejöttek a jóslatok: az eseménytelen pénteket mozgalmasabb szombat követte az NHL-draft második napján, amikor három nagyobb csere is történt. Az eladási oldalon nagy tehertől szabadult meg három csapat is, a vevők közül az egyik jól járt a cserével, a másik kevésbé, a harmadik megítélése kérdéses.

De nézzük sorjában, mi is történt!

Elsőként a Toronto mozdult, Kyle Dubas általános igazgató elcserélte Patrik Marleau-t a Carolina Hurricanesszel, amely azért, hogy átvállalta a 39 éves csatár 6,25 millió dolláros szerződését, egy első körös draftjogot is kapott. Az ügylettel mindkét fél igen jól járt: a Torontónak rettenetes gondjai vannak a vártnál kevésbé emelkedő fizetési plafonnal, a Marleau-szerződéstől való szabadulás volt az első lépés, amelyet meg kellett lépnie. A helyzet több szempontból is roppant kényes. Egyrészt Marleau hároméves szerződését még Dubas elődje, Lou Lamoriello kötötte, noha akkor már látható volt, hogy a három év ennyi pénzért sok lehet a játékosnak. Ez végül egy első körös draftjogba került Dubas-nak, ami nem olcsó, de nem volt választása. Az első számú prioritás az volt, hogy a játékostól meg kell szabadulni.

Marleau értékét persze nehéz meghatározni, hiszen az nem redukálható pusztán a jégen nyújtott teljesítményre. Valósággal apja volt a klub két ifjú titánjának, Auston Matthewsnak és Mitch Marnernek, mindketten sokat köszönhetnek a veterán csatárnak, aki családtagként kezelte őket. Hogy mi lesz a további sorsa, az erősen kétséges, de a következő hetekben bizonyosan választ kapunk. A kevésbé valószínű forgatókönyv szerint a Canes csapatában folytatja, de valószínűbb, hogy új klubja azonnal kivásárolja a szerződéséből. Ebben az esetben adná magát a lehetőség, hogy még egy utolsó szezont lehúzzon a San José Sharksban, amelyet 20 éven át szolgált, csakhogy a klub nem biztos, hogy megengedheti magának, hogy akár diszkontált áron is igényt tarthasson a szolgálataira.

Visszatértve a Torontóra, az mindenképpen érdekes, hogy a Marleau béréből felszabadult összegből nem Marner szerződéshosszabbításán kezdtek el dolgozni azonnal ? a játékos a jelek szerint szerdától mindenképpen meghallgatja más csapatok ajánlattételi elképzeléseit ?, hanem helyette két alacsonyabban rangsorolt csatár, Kaspari Kapanen és Andreas Johnsson szerződéshosszabbítása került karnyújtásnyira. Hivatalos hír még nincs, de a jól értesültek 3-4 éves, 3 és 3,5 millió dolláros szerződésről beszélnek. Ha ez így lesz, akkor a jelenlegi 13,5 milliós bérkeret máris 7 millió dollárra zuhan, ebből kellene Marnert és egy jobbkezes hátvédet igazolni. Mindez nem sok jót jelent a sztárcsatár számára, aki így elhúzódó béralkura számíthat. Dubas megítélését alapjaiban fogja meghatározni, mire megy harmadik szupertehetségével William Nylander és Auston Matthews után. A Carolina nagyon jó üzletett kötött. Marleau-val nem vállaltak nagy kockázatot, egyetlen évről van szó, akár elcserélik, akár kivásárolják, akár marad, mindenképpen megérte az első körös draftjogot.

Hasonlót lépett a Devils is, amely két tehetségért, Steven Santiniért és Jeremy Daviesért és két második körös draftjogért megszerezte P. K. Subbant a Nashville-től. Elsőre nehezen érthető, hogy mi volt ebben az üzlet a Predators számára, ám ha vetünk egy pillantást a csapat anyagi helyzetére, minden érthetővé válik. A csapat nyáron aktív szerepet kíván vállalni a játékospiacon, a hírek szerint komolyan versenybe szállnak Matt Duchene-ért. Subban elcserélésével 9 millió dollárt szabadítottak fel a bérkeretből, ami komoly mozgásteret biztosít a számukra. Ha ehhez hozzávesszük, hogy jövőre lejár a csapatkapitány Roman Josi szerződése ? akinek a bére minden bizonnyal meghaladja majd a 10 millió dollárt ?, akkor érthető, hogy a Torontóhoz hasonlóan a Nashville-nek sem volt választása. A Devils számára Subban érkezése azonnali erősítést jelent, Hischier-vel, Hughesszal lassan erős keret áll össze. Subban érkezése nagyban megkönnyítheti a Taylor Hall-lal folytatott tárgyalásokat is, hiszen a csapat vezetése egyértelműen jelezte, hogy elkötelezett a versenyképesség megteremtése irányába.

Subban ugyanakkor nem kevés kockázatot is jelent. Egyrészt a 9 milliós szerződés közel 3 millióval több, mint Marleau-é, másrészt nem is egy évre kötelezték el magukat vele, hanem háromra. Miközben a harmincéves játékos idén visszaesett teljesítményéről egyelőre nem tudni, hogy trendszerű-e, vagy csak Nashville-ben nem tudott fejlődni. A Devilsben most úgy kap esélyt, hogy több szakértő meg van győződve róla: egyre lassabb lesz, megközelíteni sem tudja egykori produkcióját. Jellemző, hogy az érdeklődés már közel sem volt akkora iránta, mint 2-3 évvel ezelőtt, több csapat csak úgy igazolta volna le, ha a Nashville vállalja, hogy továbbra is fizeti bére egy részét. Ha megnézzük a jégidejét, azt látjuk, hogy már tényleg nem az a kőkemény hátvéd, aki ellen félnek bedobni a legjobb sorokat. Ezzel együtt világos, hogy a Devils erősebb csapat lett, mint előtte volt, értelmes kockázatot vállaltak, amiért nem fizettek túl nagy árat.

A Canes és a Devils szerződése felhívja a figyelmet arra is, hogy a bérkeretben meglévő szabadság egyre fontosabb csereérték a csapatok számára, a draftjogok, a játékosok és a tehetségek mellett. A Toronto egy első körös draftjogot adott azért, hogy megszabaduljon egy hatmilliós szerződéstől, a Devils a liga egyik legjobb hátvédjét szerezte meg két ismeretlenért és két második körös választásért. Mindez a siker új útjait nyithatja meg olyan kevesebbet költő csapatok számára, mint az Ottawa vagy a Columbus. Elvileg a Philadelphia is ebbe a táborba tartozik, de ha olyan ütemben pazarolják az értékeiket, ahogy azt Kevin Hayes hétmilliót meghaladó értékű szerződésének megkötésekor tették, akkor pillanatok alatt a padlótól a plafon közelébe kerülhetnek. Különösen így van ez, ha a szakszervezet stratégiája a következő években is a minimális emelés lesz a zálog csökkentése érdekében.

Ebből a szempontból a szombati nap legnagyobb nyertese a Tampa Bay Lightning. Julien BriseBois első komolyabb üzleti manővere parádésan sikerült: egyszerre szabadított fel 5,25 millió dollárt a bérkeretben és szerzett meg egy első körös draftjogot. A csere keretében le kellett mondaniuk J. T. Millerről, az egyik legkomplexebb játékosról a ligában, de valamilyen áldozatot nekik is kellett hozni, ennél jobban aligha kerülhettek ki a plafon szorítása alól. Nem feltétlenül idén lettek volna nagy bajban, bár Brayden Point hosszabbítása nyilvánvalóan sokba fog kerülni. Jövőre azonban Andrej Vasziljevszkij, Mihail Szergacsov és Erik Cernak szerződése is lejár, tehát minél előbb eezdenek helyet felszabadítani, annál jobb feltételekkel tehetik ezt.

Ezzel szemben a Canucks ? noha minden szempontból elit játékossal gazdagodott ? nem is fizetett keveset érte. Különösen azok után, hogy a Toronto és a Devils korábban már beárazt a paiacot, és ők nem használták ki az ebben rejlő lehetőségeket, vagy egyszerűen a Tampa volt ügyesebb.

A következő napok feltehetően inkább a szabadon igazolható játékosokról szólnak majd, minthogy vasárnap kezdhetik velük az előzetes tárgyalásokat a klubok. Az idei névsorban igazi nagyágyúk vannak: Matt Duchene, Artyemij Panarin, Szergej Bobrovszkij, Joe Pavelski, Tyler Myers, Anders Lee, Jake Gardiner, Wayne Simmonds, Mats Zuccarello, Marc Methot ? és a sort még folytathatnánk.

Panarin és Bobrovszkij már el is utazott Floridába, hogy hétfőn a Panthers vezetőségével tárgyaljon. Ha sikerülne nyélbe ütni az üzletet, azzal az amúgy sem gyenge csapat még a bombaerős ? a Tampát, a Torontót és a Bostont felvonultató ? Atlanti csoportban is versenyképessé válhatna.