81,5 millió dollár lesz a fizetési plafon az NHL-ben

Másfél millió dollárral kevesebb, mint amit előzetesen vártak. 2005 óta folyamatos a növekedés, a plafon bevezetésekor 39 millióról indultunk.

A liga szombaton jelentette be, hogy mennyi pénzből gazdálkodhatnak a csapatok, ami nagyban meghatározza a szerződéskötéseiket is. Decemberben Gary Bettman ligaelnök még arról beszélt, hogy a plafon összege akár a 83 millió dollárt is elérheti, ami 3,5 milliós emelkedést jelentett volna az előző évihez képest. A szezon további részében mindenki ezzel a hipotetikus összeggel számolt, ám a héten jött a szakszervezet és bejelentette: azt szeretné, ha nem növekedne ennyivel a bérkeret. Elsőre talán furcsának tűnhet, hogy épp a játékosok dolgoznak a bérkeret növelése ellen, ám minden érthetővé válik, ha tudjuk, hogy a plafon emelése elsősorban a csapatvezetés érdeke. A kollektív szerződés szerint ugyanis a hokihoz köthető bevételek maximum fele költhető bérre, tehát azok a szerződések, amelyeket a hivatalos bérplafon ismeretében kötnek, csak névlegesnek tekinthetők, a jövedelmek akár 10-15%-át is visszatartják a klubok, amit csak akkor kapnak meg a játékosok, ha az év végi elszámoláskor valóban jönnek is azok a bevételek, amelyekkel a bérplafon elméleti összegének meghatározásakor számoltak. Nagyon leegyszerűsítve: nincs akadálya annak, hogy a plafont akár 100 millió dollárra emeljék, ez jelentős mozgásteret biztosítana a tehetősebb kluboknak, ez esetben például Mitch Marner kaphatna akár 15 millió dolláros szerződést is. Ha azonban a hokihoz köthető bevételek csak 80 millió dollárra rúgnak az elszámoláskor, akkor a névlegesen 15 milliós szerződés valójában csak 80%-ot, 12 milliót fizet.

Minél nagyobb tehát a távolság a valós üzleti eredmény és a fizetési plafon között, annál nagyobb a zálogként visszatartott bérek összege, és ez régóta az egyik legnagyobb szívfájdalma a játékosoknak az olimpiai bojkott mellett. Az óvatosabb fizetési plafon szűkíti a klubok mozgásterét, és ezzel párhuzamosan csökkenti a névleges és a valóban kézhez kapott fizetések közötti különbséget, mérsékli a fizetések zálogként visszatartott részarányát. Messze nem volt ideális időzítés, hogy a végleges plafont csak a draft második napján jelentették be, így az egyébként rendkívül aktív első napon egyetlen valamirevaló üzlet sem köttetett.

Mit jelent az új összeg a csapatok számára? Egyetlen klub van, amely jelen pillanatban fölötte áll a plafonnak, a Vegas Golden Knights, ők 83 millió dollárnál is nagyobb összegben kötelezték el magukat a játékosok felé, ezt kell a szezon kezdetéig mintegy kétmillióval csökkenteniük. Erre több lehetőségük is van: cserélhetnek és ki is vásárolhatnak játékosokat. De számos csapat nehéz helyzetben van, közülük is elsősorban a Tampa és a Pittsburgh. Számukra a kevesebbet költő klubok jelenthetnek mentsvárat, ahogy azt már láthattuk szombaton. Éppen ezért érdemes egy pillantást vetni arra is, mely csapatok állnak egyelőre az alsó határ alatt. A 81,5 millió dollár ugyanis csak a felső határt jelenti, ám a ligában ? a versenyképesség megtartása miatt ? meghatároznak egy minimumot is, amelyet egy csapatnak bérre kell költenie, és ez idén 60,2 millió dollár.

Jelen állás szerint hat csapat található a fizetési ?padló? alatt: a Colorado, az Ottawa, a Columbus, a New Jersey, a Winnipeg és a Philadelphia. Az ő feladatuk az, hogy minél okosabban gazdálkodjanak azzal az értékkel, hogy az elmúlt években nem kötöttek felelőtlen szerződéseket, és bőven van helyük a plafon alatt. Jó példa erre a Carolina, amely Patrick Marleau egyéves szerződésének átvételével jutott első körös draftjoghoz. Megvannak tehát a következő szezon pénzügyi keretei, vasárnaptól a szabadon igazolható játékosok elkezdhetnek tárgyalni a klubokkal, mindebből pedig az következik, hogy hamarosan felpöröghet a játékospiac.