Regimentnyi ifjú sztárnak jár le az újoncszerződése

Hat éve nem volt példa arra, hogy egy ifjú titánnak egy másik klub ajánlatot tegyen, de az idei évfolyam minden korábbinál erősebb.

A június az általános igazgatók legsűrűbb hónapja az NHL-ben. Alig fejeződött be a szezon, máris itt a draft, a kivásárlások, az új szerződések ideje, július elsején nyílik a játékospiac, azt sem lehet felkészületlenül várni. Annál inkább, mert nyáron kell összerakni egy ütőképes csapatot, a februári trade deadline inkább csak a foltozgatások ideje.

Az idei év annyiban különleges, hogy egy egész regimentnyi sztárjátékosnak jár le az újoncszerződése, és ha a klubjaiknak nem sikerül időben maradásra bírni őket, abból problémák származhatnak. Az egyik ilyen, hogy a két fél között elmérgesedik a viszony: mint a tavalyi Nylander-saga esetében, amikor a svéd a decemberi határidő lejárta előtt pillanatokkal hosszabbított, és addig a szabályok értelmében egyetlen percet sem játszhatott. Rá is ment az egész szezonja a hosszú kihagyásra, majd csak a világbajnokságon kapta össze magát, példája tehát intő jel lehet mindenki számára.

Van egy másik lehetséges kimenet is, amivel most egyre többen számolnak. Ez az, ha egy másik klub csap le a játékosra. Ennek a menete úgy néz ki, hogy a korlátozottan igazolható játékosért bejelentkezik egy másik klub, ekkor hivatalos szerződéses ajánlatot kell tennie, amit az anyaklub vagy áll, és kifizeti a játékosnak ugyanazt a pénzt, vagy lemond róla, miáltal az érintett szabadon távozhat. Utóbbi esetben az új csapatnak kompenzálnia kell az anyaklubot, különböző mennyiségű és minőségű draftjogok formájában, attól függően, hogy mennyi pénzt ajánlott. Nem kicsi összegekről van szó, elég, ha egy futó pillantást vetünk a szóba jöhető ifjú titánok listájára, amelyen többek között olyan nevek vannak, mint Brayden Point, Patrik Laine, Timo Meier, Mitch Marner, Kyle Connor, Mikko Rantanen, Charlie MacAvoy, Zach Werenski és Matthew Tkachuk. Ők mindannyian olyanok, akik hosszabb távon is meghatározó játékosok lesznek a ligában.

Hogy mennyi kompenzációs díj jár értük, arra vonatkozóan konkrét előírások vannak. Az alábbiakban a könnyebb áttekinthetőség kedvéért kerekített összegeket mutatunk a szerződési ajánlatok, vagyis az éves fizetések arányában:

1,3 millió dollár: nincs kompenzáció
1,3-2,1 millió dollár: egy harmadik körös draftjog 2020-ból
2,1-4,2 millió dollár: egy második körös draftjog 2020-ból
4,2-6,3 millió dollár: egy első és egy harmadik körös draftjog 2020-ból
6,3-8,5 millió dollár: egy első, egy második és egy harmadik körös draftjog 2020-ból
8,5-10,6 millió dollár: egy 2020-as és egy 2021-es első körös draftjog, valamint egy második és egy harmadik körös draftjog 2020-ból
10,6 millió dollár felett: négy első körös draftjog 2020-ból, 2021-ből, 2022-ből és 2023-ból

Fontos technikai részlet, hogy a kompenzációt fizető csapatnak saját draftjoggal kell rendelkeznie, a cserék által más csapattól szerzett pick nem használható ilyen célra. Látható, hogy jó néhány játékos miatt lenne érdemes megpróbálkozni ajánlattétellel, bár például Mitch Marnerért feltehetően négy első körös draftjogot is át kellene adni.

A csapatok nem szívesen folyamodnak ehhez az eszközhöz. Az ilyen ajánlattétel sosem baráti gesztus, és az általános menedzserek között többnyire van annyi szolidaritás, hogy a jó viszonyt ne kockáztassák. Az utolsó kísérlet hat évvel ezelőtt történt, amikor Jay Feaster, a Calgary Flames általános igazgatója tett kétéves, évi ötmillió dolláros ajánlatot Ryan O?Reillyért, ám a Colorado Avalanche megadta ezt az árat az akkor 22 éves játékosért. A dolog pikantériája, hogy ez a 2012-es lockoutos szezonban történt, amelyet O?Reilly a Metallurg Magnyitogorszkban kezdett, így az akkori szabályok szerint ha meg is szerezték volna őt, nemcsak egy első és egy harmadik körös draftjogot buknak, hanem azonnal átadólistára kellett volna tenni a friss szerzeményt, akire így bárki lecsaphatott volna. Talán nem is csoda, hogy Feastert a következő szezonban menesztették, és azóta sem kapott új állást az NHL-ben.

Az elmúlt 20 évben összesen 8 alkalommal került sor ajánlattételre, és csak egyszer mondtak le játékosról. 2007-ben az Edmonton Oilers vihette el Dustin Pennert az Anaheimből, egy első, egy második és egy harmadik körös draftjogért.

Idén azonban, mint említettük, nagyon erős az újoncszerződésből kilépő játékosok évfolyama, vagyis nagyobb a csábítás is. Ugyanakkor bizonyos klubok eleve kiesnek a képből, hiszen vagy nem rendelkeznek saját draftjoggal, vagy nincs elég helyük a fizetési plafon alatt ahhoz, hogy olyan ajánlatot tegyenek, amelyen a nevelőegyesületek elgondolkodnának. A legesélyesebb klubok között a Carolinát, a Floridát, a New Jersey-t, a Coloradót és a Vancouvert szokás emlegetni. Nem szabad ugyanakkor szem elől téveszteni, hogy a holtszezont mindig óriási várakozások előzik meg, ám a nagy fennforgásokból többnyire semmi nem valósul meg. Könnyen így járhatunk az ajánlattételekkel is. Mindenki beszél róluk, de végül senki sem fog lépni. Már csak azért sem, mert a siker legbiztosabb útja az NHL-ben is az utánpótlás-nevelés, amit nem lehet kispórolni a bajnoki receptből.