Spanyolnátha szakította félbe a 100 év előtti döntőt

A Seattle Metropolitans és a Montreal Canadiens fináléját soha nem fejezték be, ez az egyetlen ilyen döntő az NHL történetében.

A fantasztikus izgalmak közepette véget ért 2019-es Stanley Kupa-finálé árnyékában érdemes felidézni a kereken 100 évvel ezelőtt történteket. 1919 tavaszán a Seattle Metropolitans már csak egy győzelemre volt a Stanley Kupa elhódításától. Frank Foyston, a klub játékosa ekkor kapott egy levelet a közeli katonai börtönből, amiben ezt írták: “Mondd meg Happynek, hogy mindenki játsszon keményen, és a Mets meg fogja nyerni a bajnokságot!” A levél feladója Bernie Morris, a klub korábbi játékosa volt. A 28 éves hokis hetekig reménykedett benne, hogy szerepet kaphat a döntőben. Két évvel korábban a Seattle bajnokcsapatának az alapembere volt, 1917-ben 4 meccsen lőtt 14 góljával járult hozzá ahhoz, hogy a serleg története során először egy amerikai csapat birtokába kerüljön. 1919-ben azonban nem lehetett ott a csapattal, mert letartóztatták, amiért nem vonult be a seregbe. Ezután hiába kérvényezte, hogy legalább a döntőre engedjék el, a börtönből csak egy évvel később, 1920-ban szabadult. Ez volt a szerencséje.

1919-ben tehát ismét a Seattle és az általa két évvel korábban legyőzött Montreal került be a döntőbe, de a lebonyolítás közel sem volt olyan egyszerű, mint napjainkban. Akkoriban a Stanley Kupa küzdelmei még kihívásos alapon zajlottak, ráadásul a két klub más-más ligában szerepelt, nem egyforma szabályok mellett. A csapatok abban dűlőre jutottak, hogy három nyert meccsig megy a párharc, és minden mérkőzést Seattle-ben játszanak. A további szabályokban viszont már nem volt konszenzus. A Seattle ragaszkodott a PCHL paragrafusaihoz, míg a Montreal az NHL szabálykönyvéhez. A vitának az lett a vége, hogy az első és a harmadik mérkőzésen a PCHL, míg a páros találkozókon az NHL szabályait alkalmazták a játékvezetők. Ezek után az elsőn és a harmadikon a PCHL-ből érkező Seattle dominált, 7-0-ra és 7-2-re nyert. A második találkozón a Canadiens visszavágott, simán hozta azt 4-2-re. A negyedik 0-0-ra végződött, mindkét kapus ? Harry Holmes és Georges Vezina ? shutoutot ért el. A húszperces hosszabbítás sem hozott döntést, így az újrajátszás mellett döntöttek. Ekkor előbb nem tudtak megegyezni a csapatok, hogy mely szabályok szerint lépjenek jégre. Végül az NHL-esek mellett döntöttek, és játszottak egy végtelenül izgalmas mérkőzést, amelyet a Montreal nyert meg. Az összecsapáson a Canadiens ledolgozta háromgólos hátrányát, és a hosszabbításban szerezte meg Jack McDonald góljával a győzelmet.

A meccs végén mindenkinek feltűnt, hogy a Seattle játékosai csak vánszorognak a jégen. A legtöbben a fáradtságra gondoltak, akkor is, amikor néhány játékos nem az otthonába, hanem a kórházba ment. A hazaiaknál a lázas Frank Foyston súlyos combsérülést szenvedett, Roy Rickey két nap alatt öt kilót fogyott. Gyanút másnap fogtak az érdekeltek, amikor a Montreal ászai is ágynak dőltek magas lázzal. Köztük Lalonde, Coutu, Berlinguette, McDonald. Valamint az a Hall, aki aztán április 5-én meg is halt a szövődmények következtében. A Canadiens GM-je, George Kennedy ilyen körülmények között is jégre küldte volna csapatát. Pete Muldoon, a Seattle GM-je viszont nem akart mérkőzést, emiatt Kennedy kijelentette, hogy a Montreal a kupagyőztes. Ezt Muldoon nem fogadta el, mondván, arra is hajlandó, hogy a rivális PCHA-ban szereplő Victoria Cougars csapatától kérjen kölcsön játékosokat. Ebbe viszont sem Kennedy, sem a Victoria GM-je, Franck Patrick nem egyezett bele. Ilyen körülmények között fél napig tartott a vita, és alig több mint öt órával a kitűzött kezdés előtt döntöttek a halasztás mellett.

Az 1919. április 2-ára tervezett mindent eldöntő ötödik mérkőzést végül később sem tudták lejátszani, mert a spanyolnáthajárvány nem csitult. Az akkor még nagyon nehezen gyógyítható influenza ekkor érte el Észak-Amerika nyugati partvidékét. Óvatos becslések szerint globálisan félmilliárd ember fertőződött meg, és 50-100 millióan haltak bele, ez volt az emberi történelem legtöbb áldozatot szedő járványa.

1919-ben semmit sem véstek a Stanley Kupára. 1948-ban került rá új gyűrű 1919-re vonatkozóan, ekkor vésték bele a két csapat nevét, és azt, hogy Series Not Completed ? azaz a sorozat nem fejeződött be.