Rafaj: Benne van a pakliban, hogy ennyi volt

Az idén nyerte első bajnoki címét a mai napon a 31. születésnapját ünneplő Rafaj Attila, de hogy folytatja-e a játékot, azt még nem tudja.

Az Erste Liga- és magyar bajnoki aranyérmet tizenhárom felnőttszezon után akasztották Rafaj Attila nyakába tavasszal, hiszen 18 évesen kezdett az Újpest nagycsapatában. ?Akkoriban óriási megtiszteltetésként éltem meg, hogy bemutatkozhattam a felnőttek között, ahol olyan kaliberű hokisok játszottak, mint Ladányi Balázs, Horváth András, Peterdi Imre, Borbás Gergely, hogy csak néhány nevet említsek. Sosem felejtem el: az első edzésen Ladányi Balázs választott ki a párjának, hogy a 2 az 1 elleni játékot gyakoroljuk. Ő volt számomra a legnagyobb példakép, kezem-lábam remegett a feladat elvégzése előtt, de valahogy megcsináltam. Amit akkor nagyon megtanultam, az a tisztelet az idősebb játékosok iránt. Abban az időben egy fiatalnak nagyon nehéz volt bekerülnie a felnőttkeretbe. Nem akarok senkit megbántani, de a mai fiatalok egy részéből ezt nagyon hiányolom. A mostani gyerekek sokkal szerencsésebbek, könnyebben juthatnak el a felnőttbajnokságba, nem kell érte annyit küzdeniük, ezt szinte természetesnek veszik.?

A fiatal csatár végül négy évet húzott le Újpesten. ?Nagyon sokat tanultam abban az időszakban, bár volt szakasz, ami igencsak necces volt. Ekkor volt 13 szlovák játékosuk a lila-fehéreknek, ami miatt sokszor én is inkább csak edzettem, de kevés mérkőzésen kaptam lehetőséget. Aztán elérkezett egy pont a csapat és a vezetőség kapcsolatában, amikor jó néhány játékos döntött úgy, hogy máshol folytatja a pályafutását, és köztük voltam én is.?

Rafaj Attila számára az új hely Miskolc volt, ahol a Jegesmedvék éppen akkoriban helyezték profi alapokra a jégkorongcsapatot. Az első két év kitűnően sikerült számára, pont/meccs átlagot teljesített, majd a másodikban MOL Liga-döntőt játszhatott csapatával a DAB ellen. ?Miskolcnál jobb helyre nem nagyon kerülhettem volna akkor. Imádtam ott játszani, elkaptam a fonalat, kitűnőek voltak a társak, ez az én teljesítményemre is kihatott. A DAB akkor még nagy falat volt nekünk, ám mindent összevetve tényleg remek volt az a két év. Kaptam egy közönségdíjat is a szavazatok alapján ? mint legjobb magyar ?légiós? ?, az nagyon nagy megtiszteltetés volt a miskolci szurkolóktól. Talán nem hangzik túl nagyzolósan, de eddig akárhol játszottam, mindig közönségkedvenc voltam, és úgy gondolom, ezt nem osztogatják ingyen a drukkerek.?

A két bő esztendőt két szűk követte ugyanott. ?A harmadik évben érkezett Tim Kehler vezetőedző, akivel sajnos nem találtuk meg a közös hangot. Habár akkor úgy éreztem, hogy fejben sokkal összeszedettebb lettem, mégsem kaptam meg tőle a bizalmat, keveset játszottam, a pontjaim száma is alaposan visszaesett. A következő szezon igazi összevisszaság volt, a csapat elfogyasztott több edzőt is, voltak balhék, egyéb problémák, és nekem egyáltalán nem ment a játék. Be kellett látnom, hogy holtpontra kerültem.?

Ebből egy újabb csapatváltás rántotta ki a támadót, aki a következő években a Ferencvárosban ismét húzóember lett, és visszatért a meccsenkénti 1 pontos átlaghoz. ?A Fradi-korszakom elején azt tartottam szem előtt, hogy újraépítsem a karrieremet és saját magamat. Ez sikerült is, ismét élveztem a játékot, megkaptam azt a szerepkört, ami a legjobban illett hozzám. Az edzők megadták azt a bizalmat, azt a szabadságot a jégen, amelyre szükségem van, hogy igazán ki tudjak bontakozni. Nagyon jól éreztem magam a meccseken, ami újra meglátszott a statisztikámon is. Ugyanakkor a csapattal nem sikerült átlépnünk a saját árnyékunkat. Ebben közrejátszott, hogy a keretünk nem volt kellően erős, így a nagyobb sikerek elkerültek bennünket.?

A zöld-fehéreknél nyújtott teljesítménye válogatott meghívót eredményezett, Rafaj Attila a 2014. novemberi káposztásmegyeri EIHC-tornán volt tagja Rich Chernomaz csapatának. ?Valóban, a válogatottban is sikerült bemutatkoznom, gólt is lőttem! Az volt életem fénypontja, hihetetlen boldogság volt számomra, csak azt sajnálom, hogy több lehetőségem nem volt felhúzni a címeres mezt. Minden sportolónak az az álma, hogy a nemzeti csapatban játszhasson, hogy ott tudja megmutatni tudása legjavát. Sok pozitív visszajelzést kaptam a 4 nemzet torna közben és után a szakvezetestől, mégsem érkezett több meghívó, amit mai napig nem értek. Ettől függetlenül szívesen tekintek vissza arra az időszakra, mert akkor úgy éreztem, hogy végre elértem valamit a jégkorongban.?

Mintha egy sorminta lenne Rafaj Attila karrierjében: két-három jó év után jön két rossz. ?Ha hosszabb időt töltesz valahol, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor olyan dolgokat is átlátsz, amiket rövidebb szakasz alatt nem. A Fradinál is voltak gondok klubszinten, ami a negyedik évben némi fejetlenséghez vezetett. A csapat és benne én sem tudtunk felnőni a feladathoz. Pont ezért kezdték tavaly nyáron szinte az alapokról újjáépíteni a csapatot, ami az aranyéremhez vezetett.?

Tizenhatan távoztak Fodor Szabolcs vezetőedző érkezését követően, de a támadó maradt, és megszerezte élete első címeit. Mégis kettős érzések dúltak benne. ?Természetesen nagyon örültem, amikor én is a magasba emelhettem a serleget, ám közben ott motoszkált bennem, hogy ehhez keveset tettem hozzá. (50 mérkőzésen 5 gólt és 12 asszisztot, összesen 17 pontot ? a szerk.) Úgy éreztem, hogy nem azon a poszton játszottam, ahol igazán hasznos lehettem voltam. Biztos vagyok benne most is, hogy jóval eredményesebb szezonom lett volna, ha hozzám jobban illő feladatokkal bíznak meg. Összességében azonban tényleg fantasztikus érzés volt bajnokságot nyerni, hiszen ezért dolgoztam kicsi gyerekkorom óta, ez volt minden álmom.?

A zöld-fehérek már bejelentették: Rafaj Attila nem marad náluk. Arról viszont semmi hír nincs még, hogy hol folytatja. ?Őszintén szólva ezt még magam sem tudom. Benne van a pakliban az is, hogy ennyi volt. Eddig nem kaptam olyan ajánlatot, ami az eddigi karrierem, az eredményeim alapján elfogadható lett volna számomra. Megélhetési hokis pedig nem szeretnék lenni, aki aprópénzre váltja a pályafutását. Úgy érzem, van még bennem 3-4 jó év, ám ha a sors mást rendel, akkor a civil életben kell megállnom a helyemet. Azt mondják, a csúcson kell abbahagyni, de azért én sokkal jobb szájízzel szeretném befejezni a játékoskarrieremet.?