A St. Louis fél évszázada a kudarcok fél évszázada

 

49 év szünet után jutott be ismét a Stanley Kupa döntőjébe a St. Louis Blues. A közbeeső időszakban történt ez-az, amit érdemes felidézni.

A finalista csapat örténete bővelkedik momentumokban, amelyek egyenként is külön cikket érdemelnének. A Bluest 1967-ben alapították, abban az évben bővítették a ligát, hat új csapat csatlakozott: az Oakland Seals, a Los Angeles Kings, a Minnesota North Stars, a Philadelphia Flyers, a Pittsburgh Penguins és a St. Louis Blues. Közülük a Blues volt a legerősebb, első három évében mindannyiszor döntőbe jutott, ami nem kis teljesítmény. Az azóta eltelt közel 50 év azonban inkább az elszalasztott lehetőségek története. Nem akármilyen lehetőségekről van szó, egy rövid lista is tiszteletet ébreszt a St. Louis-i szurkolók állhatatossága iránt:

1. Négy olyan edzőt rúgtak ki, akik később Stanley Kupát nyertek. A névsor önmagáért beszél: Scotty Bowman, Al Arbour, Jacques Demers, Joel Quenneville.

2. 1983-ban tulajdonosi válság ütötte fel a fejét, annak a veszélye is felmerült, hogy a klub elköltözik Saskatoonba. A bizonytalan helyzet azt eredményezte, hogy a klub kihagyta az 1983-as draftot. Ha megnézzük az akkori draftlistát, olyan nevekkel találkozunk, mint Steve Yzermané, Cam Neely-é és Dominik Haseké.

3. 1986-ban konferenciadöntőt játszottak a Calgaryval, a hatodik meccsen 5-2-es hátrányból fordítottak, azonban a hetedik meccsen 2-1-re kikaptak. Nem volt kegyelem, a tulajdonos lemondta a hazaútra hívott chartergépet, így minden játékos kénytelen volt saját költségén és szervezésében megoldani az autat.

4. 1990-ben megszerezték Washingtonból Scott Stevenst. A hátvéd ára nem volt alacsony, nem kevesebb, mint öt első körös draftjogot adtak érte. Egy évvel később sem adták alább, elhozták Brendan Shanahant a New Jersey Devilstől. Az ügylet körül vita bontakozott ki, végül döntőbíróság elé került a dolog, amelynek során a bíró úgy ítélte meg, hogy a játékosért kínált Curtis Joseph és Rod Brind?Amour értéke nincs arányban Shanahanével, helyettük az egy évvel korábban leigazolt Stevenst kellett átadniuk a Devilsnek. Stevens később három Stanley Kupát nyert New Jersey.ben, 2000-ben MVP lett. Shanahan sem húzta sokáig, 1995-ben eligazolt Detroitba, ahol egy évvel később Stanley Kupát nyert, majd a rákövetkező évben és 2002-ben szintén.

5. A Bluesnak ilyen veszteségek után is lett volna esélye nagyot alkotni, 1995-ben ? Shanahan távozásának évében ? érkezett ugyanis Wayne Gretzky, aki ugyan csak 18 meccset játszott, de ezeken is termelt 21 pontot. Mindenki elégedett volt a másik féllel, kivéve Mike Keenan vezetőedzőt, így a szerződéshosszabbításból semmi nem lett. Gretzky a Rangersnél folytatta, ahol a következő évben 97 pontig jutott, egy évvel később 67 passzal asszisztkirály lett.

6. A szurkolók megpróbáltatásai itt korántsem értek véget. A csapat ikonja, Brett Hull tíz év és 744 alapszakaszmeccs után került lapátra, szabadon igazolható játékosként ingyen és bérmentve távozott. Ezek után előbb a Dallasszal, majd a Detroittal nyert bajnokságot.

7. Tíz évvel később ismét anyagi válságba kerülek, és a vezetés úgy gondolta, könnyebben értékesíthető a klub, ha az összes nagy összegű szerződéstől megszabadulnak. Így került eladósorba Chris Pronger is, aki 9 év szolgálat után a csapatkapitányi címet is megkapta. A lehetőségre az Edmonton csapott le, ingyen vitték el a franchise meghatározó játékosát, ő pedig egy évvel később az Anaheimmel megnyerte a kupát.

Ez a régmúlt kudarcainak rövid története. De nem kell ennyit visszamenni az időben ahhoz, hogy a szurkolói frusztráltság okát kikutassuk. Mást ne mondjunk, az idei szezon sem indult fényesen. Annak ellenére sem, hogy Doug Armstrong általános igazgató nyáron alaposan bevásárolt. Megszerezték Ryan O?Reilly-t, David Perront, Pat Maroont és Tyler Bozakot. Ehhez képest január 2-án összeült a 15-16 fős tulajdonosi körből álló válságstáb, amely előtt Armstrong két lehetséges forgatókönyvet vázolt fel. Az egyik arról szólt, hogy ki mindenkit lehet jó áron értékesíteni, ha nem változik semmi. De nem vetették el annak esélyét sem, hogy valami pozitív fordulat történik a csapat életében. Az első verzió keretében Brayden Schennt éppen Bostonba küldték volna, de Vlagyimir Taraszenko és Alex Pietrangelo is eladósorba került, rájuk is biztosan volt vevőjelölt. Három héten keresztül semmi érdemleges nem történt, ekkor azonban belehúzott a csapat. Január 22. és február 20. között 11 meccset játszottak, amelyeken 22 pontot gyűjtöttek, vagyis egyszer sem kaptak ki. Az októberi szezonkezdettől három hónap alatt 34 pontig jutottak, erre pakolták rá a 22 pontot, majd még további 43-at a szezon végéig. Egészen az utolsó fordulóig volt esélyük arra, hogy megcsípjék a Central divízió első helyét, végül a Nashville 1 ponttal előzte meg őket, és a Winnipeg is eléjük került a pontegyenlőség ellenére.

Máig nem tudni, mi történt pontosan, feltehetően sok változás együttes hatása kellett ahhoz, hogy kijöjjön a csapatból, ami a keret alapján eleve benne volt. November 20-án edzőt cseréltek, Mike Yeo helyére Craig Berube került. A január eleji válságstáb után felhívták Jordan Binningtont a farmcsapatból. Ő volt a klubnál a negyedik számú kapus Jake Allen, Chad Johnson és Ville Husso után. Külön érdekesség, hogy az idei évig farmcsapata sem volt a Bluesnak, így tavaly kölcsönadták Binningtont, mégpedig Bostonba, pontosabban az AHL-es Providence Bruinshoz. A kapus az idén megkapta a lehetőséget és élt vele: 32 meccsen 92,7%-kal védett, gólátlaga 1,9 alatt volt. Emellett nem akármilyen karaktert mutatott a sajtónak is. Egy alkalommal arról kérdezték a 25 évesen is újoncnak számító hálóőrt, hogy nem ideges-e a meccsek alatt: ?Úgy nézek ki?” ? hangzott a tömör, de fölöttébb sokatmondó válasz.

A Blues tehát elképesztő szériát produkált január végétől (alig több mint egy hónap volt hátra az átigazolási határidőig ekkor). Ezelőtt az NHL történetében összesen hat csapatnak sikerült a bravúr, hogy januárban még utolsó helyen álljon, majd bejusson a rájátszásba. Ha tovább szűkítjük a kört, olyan csapat még nem volt e hat között, aki túlélte volna az első kört a playoffban, míg a St. Louis már hármon van túl. Az NHL-ben a rájátszás teljesen más műfaj, mint az alapszakasz, ezt világosan láttuk a Tampa Bay esetében, amely az első körben söpréssel esett ki, azok után, hogy történelmi léptékű csapást mért az egész ligára az alapszakaszban. Nem kivétel ez alól a St. Louis sem, ahol egyes játékosok teljesen meg tudtak újulni. Közülük is Jaden Schwartzot érdemes kiemelni. Az apró termetű, ám annál tapasztaltabb szélső élete legrosszabb szezonját zárta, 69 meccsen 11 gólt lőtt. Aztán jött a playoff, ahol 19 meccsen 12 gólnál és négy asszisztnál jár.

A Bluesnak tehát mindenféle szempontból története van, akár az idei, akár az elmúlt 50 évet nézzük. Utóbbi alapján bátran kijelenthető, hogy a legkitartóbb szurkolótáboruk nekik van, hiszen azok az emberek minden tiszteletet megérdemelnek, akik ennyi elhibázott döntés után is kitartanak. Mellettük a jelenlegi szakvezetés is kiemelendő, amely szakított a szervezeti kultúrába beépült hagyománnyal, és nem pánikolt, hanem racionális döntések egész sorát hozta a csalódást keltő szereplést követően is. A legnagyobb érdem azonban kétségkívül a játékosoké, akik bebizonyították, hogy a legmélyebb gödörből is ki lehet mászni.

blues

fotó: nhl.com

Cimkék: ,

Nem lehet hozzászólni.

   H I R D E T É S
Eseménynaptár
március 22., péntek
EL 17:30 BRAGYE 5-3VÉGE
EL 18:30 FTCSCC 2-4VÉGE
március 23., szombat
EL 14:05 FTCSCC 6-1VÉGE
    • M4 SPORT+
EL 17:30 BRAGYE 1-2VÉGE
március 24., vasárnap
AL 16:00 ASPLHL 5-2VÉGE
AL 18:30 ETOSZG 8-4VÉGE
március 26., kedd
EL 17:30 GYEBRA 0-2VÉGE
EL 17:30 SCCFTC 4-0VÉGE
március 27., szerda
EL 17:30 GYEBRA 4-1VÉGE
EL 17:30 SCCFTC 1-4VÉGE
március 29., péntek
EL 17:30 BRAGYE INFO
EL 18:30 FTCSCC INFO
március 30., szombat
AL 18:00 SZGETO 
AL 19:00 LHLFTC 
március 31., vasárnap
EL 17:30 GYEBRA 
EL 17:30 SCCFTC 
Partnerünk
Archívum