Ezek a Boston sikerének legfontosabb építőkövei

   

A Bruins huszadaszor jutott a Stanley Kupa döntőjébe. Összeszedtük a legfontosabb tényezőket, amelyek eredményre vezettek.

A Boston szép csendben felkapaszkodik a 2010-es évtized dinasztikus csapatai mellé: a három Stanley Kupát nyert Chicago Blackhawkshoz, az egyaránt kétszeres győztes Los Angeles Kingshez és Pittsbrugh Penguinshez. A csapat 2011 és 2013 után harmadszor jutott döntőbe. 2011-ben a Vancouverrel vívtak emlékezetes hétmeccses párharcot, az utolsó meccset ugyanúgy 4-0-ra nyerték idegenben, ahogy a Carolinát is 4-0-val búcsúztatták péntek hajnalban. 2013-ban a már említett Chicago győzte le őket, akkor hat meccsen dőlt el a kupa sorsa. Nem akármilyen teljesítmény ez, érdemes alaposabban szemügyre venni, mi állhat az idei sikerek mögött. Ne feledjük, azt a Hurricanest ejtették ki most söpréssel, amely szintén söpréssel intézte el a New York Islanderst, amely megint csak kisöpörte a Pittsburghöt. Ilyesmire az NHL-ben még soha nem volt példa.

Páratlan szakvezetés

A 2013 utáni évben két kanyart mentek a rájátszásban, 2015-ben be sem jutottak, ez elég is volt ahhoz, hogy megköszönjék Peter Chiarelli munkáját, a helyére érkezett Don Sweeney. Csodát ő sem tett, 2016-ban is vonal alatt maradtak áprilisra. Ekkor mindenki azt gondolta, vége a csapatnak, ideje filozófiát váltani és frissíteni a keretet. Sweeney más véleményen volt, inkább szélnek eresztette Claude Julien vezetőedzőt, akit Bruce Cassidy váltott ezen a poszton. Cassidy 2002 és 2004 között másfél szezont már eltöltött a Washington kispadján, azonban az akkor még harmincas szakember túl fiatal volt a feladatra. A Bruins felkérése érettebb korban jött, de ennél is fontosabb volt, hogy nyolc szezont töltött előtte a Boston hátországában, az AHL-es farmcsapat, a Providence Bruins edzőjeként. A két szakember hamar megértette egymást, Cassidy képben volt nem csak az utánpótlás lehetőségeit és korlátait illetően, de ismerte a szervezeti kultúrát is a klubnál. Okosan kezdték el felépíteni a keretet, miközben tartózkodtak a látványos, ám kockázatos húzásoktól. Cassidy időközben a liga legjobb edzői közé verekedte be magát, nem érdemtelenül. Az idei rájátszásban egyértelműen nyerte a szakmai párbajokat olyan nagyágyúkkal szemben is, mint Mike Babcock és John Tortorella.

Babcockot sorozatban két éve múlja felül. A tavalyi hétmeccses széria sem volt egyszerű, de akkor legalább végig náluk volt az irányítás. Idén azonban a Toronto elhúzott 3-2-re, és egyetlen győzelemre volt a továbbjutástól. A kritikus hatodik meccsre – amelyet Torontóban játszottak – váratlant húzott Cassidy. Két megbízhatóbb játékosát, David Backest és Chris Wagnert pihentette. Backes 35 évesen már nem a régi, és Wagner sebessége is megkopott, miután megsérült az alapszakasz végén. Backes helyére a harmadik sorban az a Karson Kuhlman érkezett, aki egész karrierje során összesen 11 meccsen lépett pályára az alapszakaszban. Wagner helyét a svéd Joakim Nordström vette át a negyedikben. Kockázatos lépés volt, de Cassidy tudta, hogy lassú játékosokkal a Maple Leafs otthonában nincs esélye. A Bruins az addigi legjobb produkciójával rukkolt elő, 4-2-re megnyerve a mérkőzést, majd erre a hetediken még egy lapáttal sikerült rátenni: Nordström lőtte az első gólt, majd Kuhlmann letámadása hibára kényszerítette Jake Gardinert, amiből Marcus Johansson megszerezte a meccset eldöntő találatot. Kulcsfontosságú taktikai elem volt, hogy a legveszélyesebb sor, a John Tavares, Mitch Marner, Zack Hyman alkotta trió ellen a Zdeno Chara és Charlie McAvoy hátvédpáros védekezett. Az első meccsen ez még nem sikerült jól, Marner két gólt is szerzett. Cassidy azonban kitartott, és rendíthetetlenül magyarázott játékosainak, akik lassanként ráéreztek, mi lehet a titok nyitja. Marner, az alapszakaszban 94 pontjával a legeredményesebb torontói a következő hat meccsen nem szerzett gólt, és passzból is csak kettő jutott neki. A sort még lehetne folytatni. A lényeg, hogy Babcockhoz képest Cassidy bátrabban variálta a sorokat, és csapata többet tanult meccsről meccsre, mint az ellenfél.

Ideális kapustandem

A szakvezetés apránként megerősítette a keretet. A híres hokis közmondás után kezdjük mi is a kapussal. Tuukka Rask a világ egyik legjobbja, de már 32 éves. A játék gyorsulása a hálóőrökre is hatással van, a megnövelt teljesítményt ők sem feltétlenül bírják úgy, mint a régi időkben. A szezon előtt világos volt, hogy Rask mögé kell keresni valakit, aki komolyan képes tehermentesíteni őt az alapszakaszban. Ezt meg is találták Jaroslav Halak személyében, aki nem kevesebb, mint 40 meccsen állt a kapuban idén, és a mutatói még jobbak is voltak, mint Raskéi. Mindennek az eredménye az lett, hogy a playoffra a finn kapus olyan friss maradt, mint karrierje során talán soha. Kevesebb meccset az alapszakaszban csak hat évvel ezelőtt játszott, amikor a lockout miatt a szezon fele elmaradt. A frissesség pedig egészen elképesztő varázslatra volt képes. Ha csak az eddigi három párharcot nézzük, Rask mérlege fenomenális: a Maple Leafs elleni hetedik meccsen 1 kapott gól és 32 védés, a Blue Jackets elleni hatodik mérkőzésen shutout és 39 védés, a Carolina elleni söprés negyedik meccsén újabb shutout és 24 védés. Ez összesen 96 lövést és 95 védést jelent, ami 99%-os hatékonyság a párharcokat lezáró találkozókon.

Az alapszakasz a fiataloké, de a rájátszás továbbra is a tapasztalatról szól

Már említettük, hogy amikor 2016-ban a csapat sorozatban másodszor maradt le a rájátszásról, a többség véleménye az volt, hogy a fizikai hokira építő játékstílussal és egy öregedő maggal a siker fenntarthatatlan. A Boston rácáfolni látszik a kétkedőkre. Zdeno Chara, Patrice Bergeron, Brad Marchand, Tuukka Rask, David Krejci: mindegyikük elmúlt 30, mind az öten ott voltak a 2011-es bajnokcsapatban, ma is mind kulcsszerepet játszanak a Bruinsban. Chara 42 éves, saját bevallása szerint ifjúkori példaképe, Jaromír Jágr nyomdokaiba szeretne lépni. Csütörtökön pihenőre kényszerült egy sérülés miatt, ez egy 98 meccses sorozatnak vetett véget a rájátszásban. Mindent elmond az öregek vezető szerepéről, hogy sérülése ellenére Chara beöltözve várta a meccs végét, hogy kezet tudjon fogni az ellenféllel a sorozat lezárásakor. Közülük Rask keres a legjobban, ligaszinten gigászinak egyáltalán nem mondható hétmillió dolláros fizetésével. Mindez természetesen hatással van a klubhoz érkező fiatalabb játékosokra is, akik hamar beállnak a sorba.

A sebességet ugyanis a fiatalok hozzák

Ők tehát ugyanolyan fontos részei a rendszernek. Fiatalokból nincs hiány. Ha csak a védelmet nézzük: Chara párja, MacAvoy éppen 20 évvel fiatalabb a veterán szlováknál, a 196 centi magas Brandon Carlo szintén 22, Matt Grzelcyk útja rögösebb volt, de 25 évesen teljes jogú tagja a védelemnek a rájátszásban is. A támadók közül Jake DeBruskot a 2015-ös draft első körében szerezték meg, a 27 éves Charlie Coyle az átigazolási határidő idején érkezett Minnesotából, akárcsak a 30-hoz közelítő Marcus Johansson, aki viszont a Devilsből jött. Coyle 12, Johansson 9 pontnál jár. Nem véletlenül mondják és írtuk mi is, hogy a trade deadline nem az egetrengető igazolások ideje, hanem az utolsó puzzle-darabkák okos illesztéséé. Ebben és a kiváló draftolásban az egész stáb benne van, de a struktúrát Cassidy rakta össze. Páratlan érzékkel nyúl ezekhez: mint említettük, a MacAvoy, Chara duó nem villogott az első meccsen, de nem változtatott, hitt bennük. Johanssont eredetileg a második sor szélsőjeként próbálta ki, majd rájött, hogy sokkal jobbak lesznek, ha egy sorral hátrébb játszik, Coyle-lal centerként, Danton Heinennel szélsőként. Az eredmény ismert, az egyik legjobb harmadik sort alkotják a ligában.

Összességében elmondható, a csapat a fiatalok és az öregek, a fizikai játékon alapuló hagyomány és a sebességre építő modern stílus olyan adaptív kombinációját alkotja, amely hibátlanul játssza a csapat identitásának alapját képező alaptaktikát, de ha kell, akár meccsen belül, akár meccsek között képes megújulni. Ennek az eredménye, hogy senki nem találja a speciális játékuk ellenszerét, így már 50% körül jár az emberelőnyök kihasználása, de ezért van az is, hogy bárki esik ki a rendszerből, akár sérülés, akár formahanyatlás miatt, mindig van helyette kihez nyúlni. Végső soron erre vezethető vissza az is, hogy egyre jobbak: a Toronto ellen hét meccs kellett a továbbjutáshoz, a Blue Jackets ellen hat, a Carolina elleni idegenbeli negyedik az ellenfél szempontjából maga volt a reménytelenség feneketlen kútja. Nem volt a pályának olyan része, ahol ne játszották volna le őket Marchand-ék.

A Bruins tehát bejutott a döntőbe, melyet pályaelőnnyel kezd, ellenfele vagy a San José Sharks, vagy a St. Louis Blues lesz. Az egész régió szorít a speciális bostoni mesterhármasért: a Red Sox hozta a baseball-bajnokságot, a New England Patriots megnyerte a Super Bowlt, most a Bruinson a sor, hogy harmadikként a Stanley Kupát is hazavigye.

Cimkék: ,

Nem lehet hozzászólni.

   H I R D E T É S
Eseménynaptár
május 23., csütörtök
VB 16:15 CANSUI 3-2 HVÉGE
    • SPORT 2
VB 16:15 RUSUSA 4-3VÉGE
    • SPORT 1
VB 20:15 CZEGER 5-1VÉGE
    • SPORT 2 (22:45)
VB 20:15 FINSWE 5-4 HVÉGE
    • SPORT 2
május 25., szombat
VB 15:15 RUSFIN 0-1VÉGE
    • SPORT 2
VB 19:15 CANCZE 5-1VÉGE
    • SPORT 2
május 26., vasárnap
VB 15:45 RUSCZE 3-2 BVÉGE
    • SPORT 1
VB 20:15 CANFIN 1-3VÉGE
    • SPORT 1
május 28., kedd
NHL 02:00 BOSSTL 4-2VÉGE
május 30., csütörtök
NHL 02:00 BOSSTL 2-3 HVÉGE
június 2., vasárnap
NHL 02:00 STLBOS 2-7VÉGE
június 4., kedd
NHL 02:00 STLBOS 4-2VÉGE
június 7., péntek
NHL 02:00 BOSSTL 1-2VÉGE
június 10., hétfő
NHL 02:00 STLBOS 1-5VÉGE
június 13., csütörtök
NHL 02:00 BOSSTL 1-4VÉGE
Partnerünk