• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

A bent maradás megvan, de a helytállás fontos

Szlovénia rendes játékidőben alaposan elverte Litvániát, így a Kazahsztán elleni meccsünknek nincs már súlyos tétje. De ez jégkorong.

A világbajnokságok divíziókba szervezése, 2001 óta a magyar válogatott mindig a divízió 1-ben, később a divízió 1/A-ban vagy az A csoportban játszott, most azonban az utolsó napot úgy kezdtük, hogy akár ki is eshetünk. Ez egyébként csak másodszor fordult elő velünk az elmúlt közel két évtizedet tekintve. Először tavaly, de akkor sokkal kisebb volt a reális veszély, hiszen a búcsúnkhoz az “kellett” volna, hogy a lengyelek rendes játékidőben verjék Kazahsztánt, mi pedig ugyanígy kikapjunk Nagy-Britanniától. Most könnyebben alakulhattak volna pocsékul a dolgok.

A nur-szultani divízió 1/A csoportos világbajnokság nagyon rossz torna lett számunkra. Az utolsó mérkőzés előtt 3 ponttal állunk, és azon kívül, hogy a kiesés szele meglegyintett minket, a negyedik fordulóban a szlovénoktól elszenvedett 6-0-s vereség is bízvást nevezhető mérföldkőnek. Az A csoportos világbajnokságokat leszámítva ugyanis utoljára a 2004-es norvégiai divízió 1-es világbajnokságon szenvedtünk ilyen súlyos vereséget, akkor a fehéroroszok 7-1-re nyertek. Ha még visszább akarunk menni az időben, az azt megelőző ilyen mértékű kudarcig további 9 évet kell hátralapozni. Az 1995-ös C1 csoportos világbajnokságon Szófiában Ukrajna 9-1-re nyert ellenünk.

“Nagyon gyorsan össze kell szednünk magunkat, mert az eddigi teljesítményünk egy nagy nulla – idézi a ferencvárosi Nagy Gergőt az nso.hu az eddigi teljesítménnyel kapcsolatban. A csatár a kazahok elleni zárómeccsről így beszél: – Úgy kell hokiznunk, ahogy minket tanítottak, akik tíz éve szerepeltek a válogatottban. A szívünket is ott kell hagynunk a pályán: ha a test fáradt is, a szív még vinni fog. Már nem másokért, hanem magunkért, egymásért küzdünk, és a magyar jégkorongért konkrétan.” Ezek a szavak nagyjából össze is foglalják mindazt, ami miatt a magyar jégkorongot annyian megszerették, és amit minimálisan el is várnak a mindenkori válogatottól. Ha a győzelem nem is, de a megalkuvás nélküli, alázatos játék, az akarás, a hajtás elvárható a játékosoktól.

A zárónapi feladat a szlovénok segítségével “kivívott” bent maradás ellenére kifejezetten nehéz. Ellenfelünk, a házigazda kazah válogatott eddig kiemelkedett a mezőnyből ezen a világbajnokságon, a legtöbb gólt szerezték, a legkevesebbet kapták. Ugyanakkor már szombaton kiderült, hogy megvan a hőn áhított feljutás az elitbe, a kérdés legfeljebb az, hogy a tornát is megnyerik, vagy csak másodikak lesznek. Így talán a motiváció kisebb lesz náluk, ám a roppant lelkes hazai közönség előtt nem fogják olcsón adni a bőrüket.

A kazahok a legerősebb kerettel vágtak neki a tornának, rendezőként eltökélt szándékuk volt, hogy véget vetnek a 2016 óta tartó divízió 1-es létnek. Tucatnyi meccset játszottunk velünk eddig, és a múlt sem a mieink mellett szól. A 12 alkalomból 11-szer a kazah himnusz csendült fel a hangszórókból, mindössze egyszer, a 2013-as budapesti világbajnokságon sikerült legyőznünk őket egy emlékezetes mérkőzésen, a koreaiaktól elszenvedett vereség és az azt követő szurkolói akció után. Azóta még hatszor találkoztunk, három kapott gólnál kevesebbel sosem úsztuk meg, kettőnél többet egyszer sem lőttünk nekik. Úgyhogy a játék két legfontosabb területén, a védekezésben és a góllövésben is nagyot kellene alakítanunk magunkhoz képest, ha győzni szeretnénk ellenük.

Ugyanakkor ha legalább 1 pontot szereznénk, már nem ez lenne a leggyengébb vb-nk azóta, hogy a divízió 1-et az erőviszonyok mentén osztották ketté. 2017-ben Kijevben ugyanis csak a kieső házigazdát tudtuk legyőzni, emellett 4 rendes játékidős vereséget szenvedtünk.

fotó: Mudra László/MJSZ

A magyar válogatott kitűnően helytállt az immár A csoportos Kazahsztán ellen a világbajnokság utolsó mérkőzésén.

Tét nélküli mérkőzésen várta a házigazda Kazahsztán a magyar válogatottat a divízió 1/A világbajnokságon, hiszen a nap első meccsén eldőlt, hogy Litvánia búcsúzik a csoporttól. Alig kezdődött el a találkozó, 24 másodperc elteltével máris emberelőnybe kerültünk, ám ebben csak egy veszélyes lövést ment Kudrjavcev kapujára, ezt Vas eresztette meg. Bátran játszott a magyar csapat, így gyors, lüktető küzdelem alakult ki, mindkét kapunál helyzetekkel. Magyar részről előbb Macaulay kék vonalas bombája, majd Nagy Gergő lövése adott munkát Kudrjavcevnek. A harmad derekán Bálizsnak kellett többször is közbeavatkozni, és sikerrel meg is tette. A 14. percben jött a meccs addigi legnagyobb helyzete: Bodóhoz került a korong a kazah kapu előtt, közeli fonákját azonban magához ölelte Kudrjavcev. A 15. percben emberelőnybe kerültek a házigazdák, amelyben Zajlauov oldalról leadott lövésére bravúrral ért vissza Bálizs, majd a hátrányt végül kemény munkával sikerült kivédekezni. A 18. percben Klesenko középtávoli lövése centikkel ment el a bal vas mellett.

A második játékrészben előbb Bálizs védett nagyot, majd Galló egyéni akció végén került a hazai kapu elé, de – miután kibillentették az egyensúlyából – pár centit tévedett. A következő percben Sofron kitűnő lövését nyomta oldalra a hazai kapus, az ellentámadás végén Bálizs fogott magabiztosan egy közeli löketet. A 24. percben Mihajlisz – kihasználva egy rosszul sikerült magyar cserét – a saját térfeléről indult, 2 az 1 ellen mehettek, de végül nem passzolt, hanem kilőtte a hosszú sarkot (0-1). Mezőnyben kifejezetten jól játszott a magyar válogatott, a helyzetek sem hiányoztak, a gól annál inkább. A 33. percben újabb óriási magyar ziccer maradt ki: Sarauer remekül centerezett, Nagy Gergőt közeli lövését azonban védte Kudrjavcev. Közben persze a hazaiak támadásaiban is benne volt a gólveszély, de Bálizs továbbra is biztosan állt a lábán. Bő két perccel a vége előtt ismét előnyben játszhattak a hazaiak, ám Bálizs három bravúrral is tartotta csapatát, így az eredmény nem változott.

A harmadik harmad kazah emberelőnnyel indult, amit Nyekriacs révén ki is használtak (0-2). Nem sokkal később Szagadejev léphetett ki egyedül, de mellédurrantott, majd Galló, utána pedig Sofron veszélyeztetett. A magyar csapat továbbra is keményen küzdött, és a 46. percben szépített is. Sofron írt le nagy kanyarokat a támadó harmadban több játékost is kicselezve, majd a lövése a kazah kapus mammutjának belső részéről pattant a kapuba (1-2). A következő percekben ismét szükség volt Bálizs nagy védéseire. Továbbra sem lankadtak a felek, sorra dolgozták ki a helyzeteket, így gyors, élvezetes játékot láthattak a szurkolók. Az 56. percben egy gyors magyar kontra végén Hári készítette le a korongot Erdélynek, akinek lövése elhalt a kazah kapus kesztyűjében. Három perc volt hátra, amikor újabb kazah létszámfölény következett, amit ismét gólra váltottak, miután Rimarjev kilőtte a hosszú felső sarkot (1-3). Bő másfél perccel a vége előtt Majoross Gergely időt kért, majd levitte kapusát a szépítés reményében, de ez a próbálkozás nem járt sikerrel, pedig volt óriási ziccerünk is.

A magyar válogatott így három pontot szerezve az ötödik helyen zárta a divízió 1/A világbajnokságot.

fotó: Mudra László/MJSZ

Két szövetségi kapitány és öt magyar játékos a kazahsztáni divízió 1/A csoportos világbajnokság utolsó mérkőzéséről.

Majoross Gergely, a magyar válogatott megbízott szövetségi kapitánya: “Kazahsztán megérdemelte a feljutást, amihez gratulálunk. A meccs már nem befolyásolta a tabellát, de pont ezért jó teszt volt számunkra, hogy megmutassuk, több büszkeség van bennünk, mint amennyit a legutolsó találkozón lehetett látni. A srácok nagyot küzdöttek, minden korongért, minden területért. Ez egy lépés a jó irányba, ám a helyzetkihasználásunk továbbra is gyenge volt ahhoz, hogy nyerni tudjunk.”

Andrej Szkabelka, a kazah válogatott szövetségi kapitánya: “Köszönöm a csapatomnak, hogy ezt a meccset is megnyerte, pedig már nem volt tét, de jól játszottak a közönségünknek. Jó mérkőzést játszottuk, érdekes találkozó volt egy hosszú idény végén. Örülök, hogy feljutottunk.”

Bálizs Bence: “A játék képe jó volt, ezt vártuk magunktól az egész torna folyamán. Sajnálom, hogy nem tudtuk hozni folyamatosan. Annak örülök, hogy a végére megtaláltuk, ami minket jellemez, de nem így szerettük volna befejezni ezt az egész hetet.”

Stipsicz Bence: “Most játszottunk először úgy, ahogy tudunk. Megvoltak a passzok, a támadások, a helyzetek, csak azért nem lőttünk többet, mert jól védett a kapusuk. Jól használták ki az emberelőnyöket, jól passzolnak az ilyen szinten játszó csapatok. Egyrészt el kell felejteni a vb-t, de a tanulságokat meg kell tartani: az, hogy a felkészülés alatt minden jól megy, nem mutatja azt, hogy a vb-n is jönni fognak a dolgok. Ha élesebben kezdünk és jobban koncentrálunk az olyan meccseken, ahol nekünk kell dominálni, akkor többet lehetne elérni.”

Bartalis István: “A fehéroroszok ellen is hasonlóan játszottunk, most egy kicsit erősebbek voltunk a két kapu előtt. Örülök, hogy jó játékkal zártuk a vb-t, fel tudtuk venni a harcot, nyomást fejtettünk ki. Sajnálom, hogy nem látták ezt tőlünk a szurkolók minden mérkőzésen. Az első meccsen megvertük saját magunkat. Aztán a második meccsre fejlődtünk, jobb arcunkat mutattuk, de a helyzetkihasználással akadtak problémák, bár nem töltöttünk elég időt a kapujuk előtt. A litvánok ellen a harmadik harmad elejéig jobbak voltunk, ám utána elkezdtünk hibázni. Nem pozitívan zártuk azt a találkozót. A szlovénok a mi meccsünkre álltak át igazán, töketlenek voltunk, a vb legrosszabb meccsét hoztuk. Most a kazahok ellen is megvoltak a helyzetek, de nem voltunk erősek a kihasználásban, ami az egész tornára jellemző volt. Ebben fejlődnünk kell.”

Sofron István: “A játék képe elfogadható volt. Egy ilyen jó csapattól ki lehet kapni ilyen játékkal. A vb nem sikerült jól, de mindent megtettünk, hogy elérjük a céljainkat. Az elmúlt években bravúrt bravúrra halmoztunk, jobb csapatokat vertünk meg, ennek is köszönhetően jutottunk fel az A csoportba, de idén ez nem jött össze. Amikor lendületben voltunk, és nyomtunk a koreai és a fehérorosz együttes ellen, jöttek a bekapott gólok, sokszor szerencsétlenül, megpattanó lövésből, kiállításból. Ezekre oda kell figyelni, az ilyen apró dolgok döntik el, hogy ki jut fel egy ilyen szoros mezőnyből. A vb több mint felén jól játszottunk, és hoztuk azt, amire képesek vagyunk. Mindig vannak hullámvölgyek, és lehet javulni, ez nem egy jól sikerült vb, ezt ki kell mondani, de ez előfordul, nem sikerülhet mindig minden jól. Ebből építkezni kell, kielemezni a történteket, és tanulni, hogy kiszolgáljuk ezt a fantasztikus közönséget, amely sokat segít nekünk.”

Vas János: “A gyengébb négy meccs után egy jó kazah válogatott ellen is megmutattuk, hogy tét nélkül is küzdünk, hajtunk, próbálunk nyerni. Ez a hét ilyen volt. Sajnos csak egyszer tudtunk egynél több gólt szerezni. Köszönjük a szurkolóknak, hogy mellettünk voltak végig, a nehéz időkben is.”

forrás: jegkorongszovetseg.hu

fotó: Mudra László/MJSZ

A divízió 1/A-s vb zárómeccse 36 fotón.

Válogatottunk utolsó vb-mérkőzésének összefoglalója több mint 2 és fél percben.