• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Mindenképpen fontos lenne legyőzni Szlovéniát

A magyar válogatott feljutási esélyei ugyan csak minimálisak, miközben még a kiesést sem úsztuk meg garantáltan, okvetlenül kellenek tehát a pontok.

A Dél-Korea elleni pocsék rajt után a fehéroroszokkal már jobb meccset csinált a nemzeti csapat, majd harmadjára magabiztos győzelem következett a kazahsztáni divízió 1/A csoportos világbajnokságon. A litvánok elleni siker azt jelenti, hogy három forduló után valamelyest kitisztult a kép a csoportban, akkora keveredés legalábbis közel sincs, mint a tavalyi budapesti tornán, amikor az utolsó játéknap előtt is nyitva volt még az összes opció majd minden gárda számára. Most ehhez képest az a helyzet, hogy az A csoportra már csak négy válogatottnak van esélye, és köztük ott vagyunk mi is. Persze mondani sem kell, hogy nem favoritként. Egy verziót a játék kedvéért levezetünk: ha Szlovéniát és Kazahsztánt is rendes játékidőben verjük, valamint a fehéroroszok is legyőzik a házigazdát és Dél-Koreát is, továbbá a távol-keletiek a litvánokkal szemben elveszítenek legalább 1 pontot, akkor jövőre az elitben jégkorongozunk.

Természetesen vannak még mindenféle alverziók ezenfelül, ezekkel azonban szerintünk nem érdemes foglalkozni. Amivel érdemes, az a Szlovénia elleni mai mérkőzés. Amely nem is annyira a feljutás, mint a bent maradás szempontjából fontos. A litvánok elleni 3 pont ugyan bizakodásra ad okot ebből a szempontból, garanciának azonban még nem tekinthető.

Azért is kiemelt jelentőségű ez a délutáni meccs, mert bármikor is játszunk délnyugati szomszédainkkal, az mindig presztízscsatának számít. Még a felkészülési mérkőzések is, nemhogy a vb-csaták. Utóbbiak közül ráadásul még soha egyet sem sikerült megnyernünk, mind a 9-et a szlovénok tették el. Hogy a legutóbbi alkalommal 7-et lőttünk nekik a Tüskecsarnokban, az nem sokat jelent innen nézvést, a lényeg, hogy jó lenne behúzni az első vb-meccsünket is. Némi nehézséget jelent, hogy két csatárral rövidebb lesz a találkozón a magyar keret: Hári János egymeccses eltiltását tölti, Magosi Bálint sérülés miatt nem játszhat.

Ha van ezen a vb-n igazán csalódott válogatott, az a szlovén. Ők azzal a kimondott céllal indultak el, hogy ismét fel akarnak jutni az elitbe, ehhez képest a kiesés elkerüléséért kell küzdeniük. Pedig a visszakapaszkodás érdekében csatasorba állították minden idők legjobb szlovén hokisát, Anze Kopitart is, aki a Los Angeles Kings csapatkapitányaként keresi a kenyérre valót. Hogy nem lesz egyszerű a dolguk, azt előrevetítette, hogy tekintélyes a hiányzóik névsora is. Jan Muršak, Jan Urbas, Žiga Jeglič, Rok Tičar, Mitja Robar, Aleš Mušič és Žiga Pavlin egyaránt jelezte, hogy nem tud részt venni a vb-n. Ráadásul a válogatott felkészülése sem volt ideális. Az, hogy az osztrák szövetség által vezetett Alpesi Liga nem vette figyelembe a divízió 1/A-s vb kezdési időpontját, még csak-csak szokásosnak mondható, de hogy a szlovén szövetség is akadályokat gördített saját válogatottja felkészülése elé, amikor a hazai bajnoki döntőt közvetlenül a csapat Kazahsztánba indulása előtt játszatta le, az már semmiképp.

Márpedig ez történt. Az Olimpija április 21-én, vasárnap szerezte meg az Alpesi Liga bajnoki címét, és ezután kezdődött a kétmeccses szlovén döntő, amely 25-én, csütörtökön fejeződött be. Az Olimpijából és a Jesenicéből behívott összesen 5 játékos így mindennemű közös felkészülés nélkül, jóformán a bajnoki döntőről esett be 26-án a repülőtérre, hogy a válogatottal Kazahsztánba utazzon. Nem lehet csodálkozni azon, hogy Kopitarral a fedélzeten is nehezen vette fel a ritmust a csapat. A kazahoktól elszenvedett 3-2-es vereség persze a tudomásul vehető kategóriába tartozott, akkor is, ha a pályán óriási volt a rendező fölénye. Az viszont, hogy Korea 3-1-es szlovén vezetést követően 4 gólt ütve fordított és nyert, már végveszélybe sodorta a feljutási terveket. Két játéknap után a szlovén válogatott ugyanúgy állt 2 vereséggel, mint egy évvel korábban a budapesti világbajnokságon. Akkor sikerült összekapniuk magukat, ezúttal eddig nem, a harmadik mérkőzésen Fehéroroszország is győzött ellenük. A beloruszok sokáig vezettek 1-0-ra, az utolsó harmadban Szlovénia egyenlített, de Platték újból magasabb fokozatba kapcsolva aránylag könnyen berámoltak még két gólt, majd az utolsó percben a negyediket is.

Ezzel eldőlt, hogy Szlovénia példátlan módon ismét a divízió 1/A-ban ragadt – ilyenre első 2001-es A csoportba jutásuk óta nem volt példa –, sorrendben harmadszor is itt szerepel jövőre. Hacsak nem esik ki. Ugyanis miközben a feljutás már biztosan elúszott, a kiesés veszélye reálisan fenyegeti őket. Ez utóbbi eseményre, igaz, gondolni sem mernek délnyugati szomszédaink, hiszen az kellene hozzá, hogy kikapjanak a magyaroktól, majd az utolsó meccsükön a litvánoktól is. “A meccs nem volt olyan rossz, mint a végeredmény, de a vége ismét vereség lett – idézte Anze Kopitart a Siol portál. – A fehéroroszok agresszívan játszottak, nekünk hasonló momentumunk sem volt, amelyből gólhelyzetet tudtunk volna kialakítani. Lőttünk, voltak lehetőségeink, de egyik sem volt 100%-os helyzet, és ez nem volt elég.”

Ivo Jan szövetségi kapitány is rendkívül csalódott. “Több mint nyilvánvaló, hogy gondjaink vannak a helyzetkihasználással – nyilatkozta. – Nem sok mindent tudok tenni ez ellen. Voltak nagyon jó lehetőségeink emberelőnyben is, de szerencsénk sem volt. Igaz, a szerencsét meg is kell szolgálni. Most ez így sikerült. Innentől a bent maradásét harcolunk. Ez már nem az elitért, hanem a túlélésért folytatott csata lesz. A meccs a második fehérorosz góllal dőlt el. Azután, hogy sikerült kiegyenlítenünk, mi voltunk a jobb csapat, mi diktáltuk a tempót, nyomtunk, jól védekeztünk. A második góljukig tartott ez. Nem szólhatok egy rossz szót sem a játékosokra, küzdöttek az elejétől a végéig. Annak ellenére, hogy nagyon nehéz helyzetben vagyunk, és nehéz megtalálni a motivációt a harmadik vereséget követően, mégis hiszem, hogy a fiúkban meglesz az az extra erő, ami a magyarok és a litvánok legyőzéséhez szükséges. A magyarok elleni edzőmeccsünk nagyon rosszul sikerült, de értékes információkat kaptunk arról, hogyan akarnak játszani. Nincs időnk nyalogatni a sebeket, fel kell készülnünk ellenük.”

A szövetségi kapitány szavai arra is utalnak, hogy a kiesés ellen harcoló csapat hangulatán nyomott hagyott a sikertelenség. Ez azt is jelezheti, hogy a megszokottnál sebezhetőbb a szlovén válogatott, de így is az első bedobástól az utolsó dudaszóig tartó maximális figyelem és erőbedobás kell, hogy végre megtörjük a fent említett rossz sorozatunkat. Akárhogy is, a szlovénokat biztosan fűteni fogja a vágy, hogy elkerüljék az igazán nagy blamázst, kemény, elszánt ellenféllel fogunk tehát találkozni.

fotó: Mudra László/MJSZ

A magyar válogatott sima vereséget szenvedett az eddig pont nélkül álló szlovén csapattól, így még nem biztosította be bent maradását.

A első pontjaikért hajtó szlovénok kezdtek erősebben, a nyitó percekben leadott lövéseiket azonban gond nélkül hatástalanította Vay Ádám. Kisvártatva mi is felbukkantunk a túloldalon, Vas János lőtt közelről fölé kecsegtető szituációban, majd Stipsicz sistergősét hárította vállal Gracnar. Az összjátékunk olykor akadozónak tűnt, a passzok nem találtak embert, a kihozatalok sem mindig voltak tökéletesek, két alkalommal is nagy helyzetben nem sikerült eltalálniuk a visszajátszott korongot játékosainknak, előbb Sofron, majd Galló volt a “tettes”. Az első emberelőnyt csúnya térdelés után Sabolic kapta, Erdélynek eléggé fájhatott, ám ezzel a két perccel egyáltalán nem tudtunk mit kezdeni. A vezető gólt szinte a semmiből szerezte az ellenfél, Stebih takarásból lőtt a kékről, telibe találta a bal felsőt, 0-1 a 14. percben. A végén Gallót is leküldték a bírók, a kisbüntetés második fele a második harmadra maradt.

Nem sikerült kivédekezni, a tinédzser Jan Drozg lőtte be a középre játszott pakkot, 0-2. Hamar jött a harmadik is, megint Drozg volt eredményes, a kapunk előtti kavarodás során hosszú másodpercekig nem jött össze a felszabadítás, a fiatal csatár beverte ezt is a 24. percben. 0-3 után szétesett a játékunk, minden korongra az ellenfél ért oda, az összes párharcot is ők nyerték ebben az időszakban. A negyedik találatuk Kuralt egyéni akciójából született, ellépett a védőink mellől, telibe trafálta a bal felsőt, ez a 31. percben történt. A 0-4 egyrészt felébresztette a magyar válogatottat, másrészt kapuscserét hozott, rövid bemelegítés után Bálizs Bence állt be, aki egy veszélyes Kopitar-fonák hárításával kezdett. Innentől megindultunk, amennyire megindulhattunk, Galló, Bodó, Vas János előtt adódott lehetőség, mindez azonban a második szünetig csupán a lövésstatisztikánk jelentős javulását tekintve hozott eredményt.

A harmadik felvonás nem tartogatott sok izgalmat. Az elejét még megnyomtuk, de miután be továbbra sem találtunk, ellaposodott a hokink. Mentünk tovább, különösebb meggyőződés nélkül, miközben a szlovénok sem erőltették már a góllövést. Nem mondhatni, hogy nem voltak lehetőségeink, igazán komoly veszélyt ellenben nem nagyon tudtunk teremteni Gracnar kapuja előtt. Az ellenfél ezzel szemben összehozta az ötödiket az 55. percben, asszisztjai után ez volt Anze Kopitar első találata a világbajnokságon. Röviddel később Sofron és Repe között támadt konfliktus, amelyet a bírók nem hagytak kiteljesedni, mindketten kaptak két perc pihenőt, ennyi lett az eset következménye. Utolsó mozzanatként megint csak Repe szabálytalankodott Erdéllyel, kapott két percet. Ez végül arra volt jó, hogy a szlovénok egy hátrányos gólt is lőjenek Hebar révén, így alakult ki a 0-6-os végeredmény.

Ezzel Szlovéniának ugyanúgy 3 pontja van, mint Magyarországnak. A bent maradás érdekében mostantól annak kell szurkolnunk, hogy Dél-Korea és Szlovénia se hagyja nyerni az egyelőre 0 pontos Litvániát.

fotó: Mudra László/MJSZ

A két szövetségi kapitány és három magyar játékos véleménye a 0-6-os magyar–szlovén vb-mérkőzést követően.

Majoross Gergely, a magyar válogatott megbízott szövetségi kapitánya: “Szlovénia éles volt, nagyszerűen játszott. Nekünk viszont hasonlított ez a meccs a Dél-Korea ellenire: a játék egész rendben volt, csak akkor a fejünk hiányzott, most pedig a testünk közepén lévő dolgok. Ez elég tragikus, és erre a válogatottra nem volt jellemző. Ilyen töketlenül nem viselkedtünk soha a kapuk előtt, mint most. Mindkét kapu előtt kisfiúk voltunk férfiak ellen. Addig nézünk ki jól, amíg nagy a terület, és a sebességünk meg az ügyességünk kell. Ez így volt a felkészülés során a szlovénok és az olaszok ellen, aztán a britek ellen már nem volt egyszerű a helyzet. A koreaiak ellen sok jó dolgot csináltunk, aztán hibáztunk, kellemetlen ellenfélnek bizonyultak, csak egy gólt szereztünk. Amikor nagy terület volt, mint Litvánia ellen, és lehet korcsolyázni, megint jól néztünk ki, csak aztán egy kellemetlenebb ellenféllel szemben megint bajban vagyunk. Erre kellene valamilyen megoldást találni a közeljövőben, valahogyan ennek a csapatnak át kellene alakulnia ebbe az irányba. Az A csoport messze van tőlünk a realitás talaján maradva. Most továbbra is a saját kezünkben van a sorsunk, de nem bánnám, ha nem az utolsó meccsen múlna a bent maradásunk.”

Ivo Jan, a szlovén válogatott szövetségi kapitánya: “Nagyon jól játszottunk, kiválóan reagáltunk a három vereségre. Gratulálnom kell a játékosaimnak, amiért és ahogyan dolgoztak és koncentráltak. Csapatként működtek az elejétől a végéig.”

Sofron István: “Borzasztóan játszottunk. Hajtottunk és küzdöttünk, de folyamatosan eladtuk a korongokat, nem játszottuk az egyszerű játékot. Azt hittük, hogy a szlovén válogatott leírható, mert kikapott háromszor, miközben egyszer sem tudtuk még őket világversenyen legyőzni. Ráadásul a világ egyik legjobbja játszik náluk. Olyan ziccerekbe engedtük őket, amiket persze, hogy belőttek. Az más kérdés, hogy mi megint nem tudtuk a helyzeteket kihasználni, hiába dolgoztunk ki sokat. Nem lehet hat gólt kapni, ráadásul egyéni hibákból és buta kiállításokból. Ez a szlovén csapat semmivel sem jobb nálunk, de ezt a játékot ők fegyelmezetten hozták. Ha kapunk egy buta gólt, utána megzavarodunk, nem azt játsszuk, amit megbeszéltünk. Nem lövünk eleget kapura, sok korongot elhagyunk. Nagyon el kell gondolkodni, hogy folytatjuk tovább, mert ha véletlenül Szlovénia nem veri meg a litvánokat, a kiesés is benne van. Nehéz helyzetbe sodortuk magunkat.”

Stipsicz Bence: “A kapuk előtt gyengék voltunk. Nekünk is ott voltak a kipattanók, de nem tudtuk betuszkolni a korongot, és nem tudom, hogy ennek mi az oka. Ezen mindenképp változtatni kell a következő meccsre. Saját kezünkben van a sorsunk, van még egy meccs, az a cél, hogy azon nyerjünk, és ne számolgassunk, hanem olyan teljesítményt nyújtsunk, amire mi is büszkék vagyunk.”

Nagy Krisztián: “Jó lehetőségeink voltak, sok helyzetet alakítottunk ki, ha azokat kihasználjuk, akkor biztosan más eredmény születik. Az biztos, hogy a hiányzók többet tudtak volna segíteni a brigádnak.”

forrás: jegkorongszovetseg.hu

fotó: Mudra László/MJSZ

A pénteki világbajnoki mérkőzés 30 fotón.

Anze Kopitar idei első vb-találata, valamint további öt sikeres szlovén akció videón.