Hozó: A három éremmel elégedettek lehetünk

A Csíkszeredai Sportklub egy arannyal, egy ezüsttel és egy bronzzal zárta a szezont. A másodedzőt a hosszú menetelés tapasztalatairól kérdeztük.

Nagyon sűrű hetei és hónapjai voltak a Szeredának. Alig ért véget az Erste Liga döntője, gyorsan be kellett fejezni a román alapszakaszt, majd máris kezdődött a rájátszás. A csíkiak szezonértékelőjével éppen ezért megvártuk, amíg ott is véget érnek a küzdelmek, azt követően kerestünk meg kérdéseinkkel Hozó Leventét.

Legutóbbi interjúnk után kezdődött a magyar bázisú nemzetközi liga végjátéka, amelynek első mérkőzésén alaposan meglepték a Ferencvárost. ?Amikor a finálé előtt nyilatkoztam a blognak, az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy lendületből vagy pihenten jobb nekifutni a végső csatának. Az első mérkőzésen erre megadtuk a választ, lendületből tényleg képesek voltunk átszaladni a Fradin. Tudtuk, hogy nem szabad nekik teret hagyni, sikerült azokat a játékelemeket kikapcsolnunk, amelyekben erősek voltak. A nagy különbségű győzelem azonban lehet, hogy fejben kicsit kényelmessé tett bennünket, és az is igaz, hogy az FTC-Telekom másfajta hokit kezdett el játszani a második találkozón. Agresszívebbek lettek, a kapu előtt könyörtelenül kihasználtak minden hibát, és ennek komoly vereség lett a vége. Nem lehettünk azonban elégedetlenek, hiszen a pályaelőny akkor már nálunk volt. A harmadik meccsen minimális volt a különbség a két csapat között, nem véletlenül ment az hosszabbításig, ahol végül egy hibánkat ismét gólra váltották. Utólag már látom, hogy a döntő számunkra a negyedik mérkőzésen ment el, ahol a kapusunk sajnos súlyos hibákat vétett, és három olyan gólt kapott, amit ezen a szinten edzésen sem lehet. Amikor a meccs végén mentünk be az öltözőbe, már láttam a srácokon, hogy valami megtört bennük, és bár az ötödik összecsapáson még megpróbáltunk mindent, ott már nem volt esélyünk.”

A román bajnokságban aztán már nem sikerült felpörögni arra a tempóra, amely egy erősebb mezőnyben a döntőig vitte a csapatot. A Brassóval szembeni elődöntőt elveszítette a Sportklub, majd a bronzcsatát is csak hatalmas erőfeszítések árán sikerült megnyerni a Gyergyói HK-val szemben. “Összességében azonban elégedettek lehetünk az egész szezonunkkal. Az Erste Ligában előreléptünk, az előző évi bronzérem után ezüstöt szereztünk, megnyertük a Román Kupát, ami akkor nagy teljesítmény volt, a román bajnokságban pedig harmadikok lettünk.?

fotó: TSH Photo

A Csíkszereda játékosai extrém terhelés alatt játszották végig a szezont, hiszen több mint száz mérkőzésen léptek jégre. ?Ha a felkészülési tornákat is ideszámoljuk, a végeredmény, azt hiszem, 110 körül lesz. Ennek a levét a szezon végén ittuk meg, amikor a fáradtság nagyon kiütközött nálunk, a sérülések is jobban tizedeltek bennünket, meghatározó jégkorongozók estek ki. Az akarással egy pillanatig sem volt problémánk, a srácok tényleg mindent elkövettek, ám amikor a test nem tudja végrehajtani az agy által kiadott parancsot, akkor nincs mit tenni. Fejben fáradtunk el, de persze fizikailag is nehéz volt. Ilyen mérkőzésszámra nem tudsz szezon előtt úgy alapozni, hogy elég legyen a végéig. A rengeteg meccs és utazás miatt nekünk a nemzetközi szünetek lettek volna azok az időszakok, amikor kicsit újraindítjuk a csapatot. Ám ilyenkor a válogatott elvitt tőlünk 9-10 embert, így a többiekkel nem lehetett érdemi munkát végezni, ilyenkor legalább ők tudtak kicsit pihenni. Az utolsó egy-két hónapban a csapatjáték emiatt akadozott, a társak nem értek oda, ahová kellett volna, ezért egyénileg próbálták megoldani a helyzeteket, de ezt meg az ellenfelek tudták könnyebben levédekezni. Február-márciusban már nem voltunk komplettek, ami kapkodáshoz és hibákhoz vezetett, ezért nem tudtuk feltenni az i-re a pontot.?

A szakmai stáb tehát összegyűjtötte az idény tapasztalatait, de hogyan lehet ezeket hasznosítani a következő évre? ?Az egyik megoldás az lenne, ha összeraknánk egy nagyobb keretet, amelyet megfelelően lehetne rotálni, hogy mindig pihent emberek játsszanak. Persze ezt anyagilag nem lehet finanszírozni, és egyelőre nincs is elég hazai játékosunk ehhez. Azt biztosan nem tehetjük meg, hogy az alapszakaszt lazábban vesszük, és a rájátszásra készülünk. Egyrészt ez nem lenne sportszerű az ellenfelekkel és a saját szurkolóinkkal szemben. Másrészt egy sportolót a győzelmekkel lehet motiválni, nem mondhatod neki, hogy nem baj, ha most kikapunk. Én annak látom esélyét, hogy a román szövetség vezetőit meggyőzzük, másfajta lebonyolításra van szükség az országos bajnokságban. Valahogy csökkenteni kell az Erste Ligában is induló csapatok terhelését, mert ezt hosszú távon nem lehet bírni.?

A menetelésnek tehát vége, de a hokiban sosem áll meg az élet. Csíkszeredában is megkezdték a következő szezon előkészítését, amelyben folytatnák az innen elszármazott hokisok visszacsábítását. ?Már elindult egy kedvező folyamat, hiszen húzójátékosokat tudtunk hazahozni. Már vannak elképzelések, kikkel szeretnénk folytatni ezt. A korábbi években komoly elvándorlás volt jellemző, az iskola, a magyar válogatottság reménye, illetve egyéb okok miatt. Most úgy érzem, már mi is megfelelő ajánlatokat tudunk tenni az itt nevelkedett hokisoknak, és bízom benne, hogy tovább tudjuk erősíteni a gárda hazai gerincét.?