Ez a szezon egy hosszú, erőltetett menetelés volt

Első szezonjában a szlovák Extraliga negyeddöntőjéig jutott a MAC Újbuda. Majoross Gergely vezetőedzővel sok mindent át kellett beszélnünk.

A MAC első magyar csapatként negyeddöntőzhetett északi szomszédunk bajnokságában. Az alapszakaszban voltak kiemelkedően jól sikerült meccseik, hiszen Kassán győztek 8-4-re, hazai pályán kiütötték a Liptószentmiklóst 8-2-re, ugyanakkor Nyitrán és Trencsénben 8-2-re, illetve 8-1-re kaptak ki. A szélsőértékek felé lengett ki, hogy a ligautolsó Zsolna ellen csak 4 pontot szereztek, a topklub Kassát viszont többször megverték, 8 egységet gyűjtöttek ellenük. Majoross Gergely szerint ezek nem túlzott szélsőségek. “Nem érzem úgy, hogy ezek extrém eredmények lennének. Az Extraliga rendkívül magas színvonalú, ugyanakkor meglehetősen kiegyenlített bajnokság, rengeteg mérkőzéssel. Egyrészt véletlen is lehet, hogy valamelyik csapattal éppen milyen állapotában találkozunk. Másrészt tagadhatatlan, hogy vannak klubok, amelyek stílusa jobban feküdt nekünk, másoké pedig egyáltalán nem. A Besztercebánya és a Nyitra páldául nagyon nehéz feladvány volt számunkra, utóbbit nem is tudtuk legyőzni egyszer sem.”

Azzal mindenki tisztában volt, hogy a két magyar csapatnak időre lesz szüksége, hogy belenőjön az Extraligába. A MAC számára ez mikor jött el? “Megmondom őszintén, az év során nem éreztem úgy, hogy eljött az áttörés. Nem volt olyan pillanat, amikor azt mondhattam volna: megérkeztünk! Ez a szezon egy nagyon hosszú, erőltetett menetelés volt, amelynek során rengeteg nehézséggel küzdöttünk. Volt, hogy azt éreztem néhány játékoson, belefáradtak a küzdelembe, és meg kellett találni a megoldást, hogyan húzzuk ki őket ebből. Eleinte nagyon nem ment az előnyös és hátrányos játékunk sem, de sorolhatnám még a példákat. Az év számunkra a megoldáskeresésről, a fejlődésről szólt. A fejlesztésre a szezon döntő részében szándékosan túlzott hangsúlyt is helyeztünk, nem foglalkoztunk a rövid távú célokkal. Ezt a megközelítést az alapszakasz hajrájában engedtük el, onnantól már csak az eredmény volt a fontos, és utólag visszanézve ezt éppen a legjobb pillanatban léptük meg.”

A szlovák Extraliga-indulás egyik legfontosabb célja a magyar játékosok fejlesztése volt. “A szezon előtt biztos voltam benne, hogy a legnagyobb gondunk a nyomás alatti döntéshozatallal és a játék sebességével lesz. Egyértelmű volt számomra, hogy a korcsolyázási sebességünk rendben lesz, ám a játék olvasása, az erre történő reakció, az egyik helyzetből a másikba való gyors átmenet viszont kihívást jelent majd. Ezek azok a kritikus pontok, amelyeken a mérkőzések sikere múlik. Az elmúlt években a játékunkat azért bonyolítottuk, hogy eredményesebbek legyünk, és ez a tavalyi bajnoki címünkben csúcsosodott ki. Most viszont azt láttuk, hogy ez a fajta játékterv nem működött, így menet közben egyszerűsítenünk kellett. Ami az Erste Ligában sikerre vitt bennünket, az ezen a szinten rengeteg hibához vezetett. Meg kellett találnunk az opciókat, amelyeket a srácok a különböző játékhelyzetekben választhattak. Hosszú folyamat volt, mire a csapat hatékonyan alkalmazta őket.”

fotó: Mudra László/MAC

A MAC bátran nyúlt a fiatalokhoz ? bár nekik is több hónapra volt szükségük, mire komolyabb szerepet kaphattak. “A keretünkben hét U21-es játékos van, akik az első hónapokban alig voltak bevethetők, mérkőzésenként csak néhány cserét kaptak. Menet közben azonban olyan elképesztő fejlődésen mentek át, hogy közülük három-négy srác a szezon későbbi részében már mindig komoly szerephez jutott. Ilyen ugrásszerű fejlődésre magam sem számítottam, de természetesen nagyon örültem neki. Itt ki kell emelnem Tokaji Viktor szerepét, aki az edzések után kint maradt a jégen, és külön is foglalkozott velük. Ugyanakkor nem lehet elmenni szó nélkül a srácok elszántsága, motiváltsága mellett, enélkül nem léphettek volna ekkorát előre.”

A statisztikákra pillantva kiderül, hogy a MAC nagyon sok gólt kapott. “Ha január elején beszélgettünk volna erről, azt mondtam volna ? ezt akkor a belső szakmai egyeztetéseken meg is említettem ?, hogy át kell alakítanunk a védekezésünket. Akkor úgy láttam, hogy ebben a ligában nem tudunk annyira jók lenni, hogy ilyen offenzív védelmet alkalmazzunk. Az utolsó két hónapban, tehát a februárban és márciusban történtek alapján viszont már nem vagyok ebben annyira biztos. Néhány változtatásnak, a harcmodorunk módosításának hála drasztikusan tudtuk csökkenteni a kapott gólok számát. Így ez a kérdés most nyitott a szakmai stáb számára. Az elkövetkező hetekben, hónapokban biztosan sokat fogunk erről beszélni.”

Ha már a védekezésnél tartunk, nem mehetünk el szó nélkül a két kapus teljesítménye mellett, akik különösen a playoff-kvalifikációban és a negyeddöntőben parádéztak. “Talán meglepő lesz, amit mondok, de úgy vélem: nem szabad túlgondolni a kapusok szerepét egy hokicsapatban. Ha szerzel egy magasan jegyzett kapust, aki ilyen szinten azonnal bevethető, akármilyen kiváló, nem tud jól teljesíteni, ha előtte a csapat védekező munkája nem megfelelő. Mi eleve két jó magyar kapusban gondolkodtunk, erre csak ráerősített az a szabály, hogy egy külföldi kapus két légióshelyet foglal le. Abban is biztosak voltunk, hogy egy kapussal a szezon nem teljesíthető, így szinte adta magát, hogy Bálizs Bence mellé Rajna Miklóst szerződtessük. Ma már azt mondom, ez egy kitűnő döntés volt, mindketten bizonyították, hogy képesek kiemelkedő teljesítményt nyújtani ezen a szinten is, megadták a stabilitást, amire a csapatnak szüksége volt.”

fotó: Pórszász Áron/MAC

A jégkorong egyik legfontosabb része az emberelőnyös és -hátrányos játék. A MAC a szezon során mindkét szegmensben a 7. helyen végzett, az előnyök 15,73 százalékát használták ki, a hátrányok 82,61 százalékában védekeztek sikeresen. “A speciális helyzetek nagyon komoly kihívás elé állították a szakmai stábot. Az emberelőnyünk a szezon elején katasztrofális volt, talán a hetedik meccsen lőttük az első ilyen gólunkat. Én nem szeretem, ha túlkontrolláljuk a fórt. Azt szeretem, ha rögzítjük az irányvonalat, meghatározunk néhány alapszabályt, a többit a játékosok kreativitására bízzuk. Ez itt szintén nem működött, eleinte úgy 3 százalék körül mozgott az eredményességünk, és különösen bosszantó volt, hogy meccseket veszítettünk emiatt. Ezért vissza kellett vennünk a játékosok szabadságából, kialakítottunk néhány kötelező variációt. Ez meghozta az áttörést. Először a Langkow-féle előnyös sorunk kezdte lőni a gólokat, majd általánosságban is megindultunk felfelé. Az ellenfelek persze videózták ezeket a figurákat, léptek is, de nekünk ezután mindig sikerült valamivel beelőzni őket. Az utolsó 15 mérkőzésen ? különösen a Jegesmedvék és a Zólyom elleni párharcokban ? összességében már 20 százalék fölött jártunk, ami felettébb jó eredmény. A hátrányos játékunk még érzékenyebben érintett engem, mert ez volt a csapatunk egyik erőssége az utóbbi években. Most viszont ez is gyengén működött, ám a végére összeállt. A két hetedik pozíció szerintem korrekt eredmény.”

Elérkeztünk tehát a magyar szurkolók által leginkább követett párharchoz, a DVTK Jegesmedvék és a MAC Újbuda különversenyéhez a szlovák Extraligában. A két csapat az alapszakaszban ötször találkozott, ott három budapesti és két miskolci siker született. A playoff-kvalifikációban viszont a kékek három győzelemmel, így söpréssel léptek túl ellenfelükön. Hasonló volt a helyzet egy évvel korábban, ahol szintén a rájátszásban, azaz a döntőben lett nagy a fővárosiak fölénye. “Nincs itt semmiféle titok. Úgy gondolom, nekünk jobban sikerült kioltanunk az ellenfelünk erősségeit tavaly és az idén is. A két csapat nagyon jól ismeri egymást ? ám most szezon közben belépett a képbe egy új tényező, mégpedig Vay Ádám. Utána hazai pályán és idegenben is 2-0-ra kaptunk ki, két nagyon szoros meccsen. Erre is meg kellett találnunk a megoldást. Nálunk a támadások elemzése főként Jukka Kontsas feladata, és a megbeszéléseken ez nagy hangsúlyt kapott. A Miskolc egyébként is nagyon jól, zártan védekezik, nem lehet nekik 5-6 gólt lőni, így rá kellett jönnünk, mi a leghatékonyabb eszköz velük szemben. Végül megtaláltuk a célravezető módszereket. A Miskolcon a fiatal sorunk által lőtt gól például olyan volt, mintha oda rajzolták volna.”

fotó: Mudra László/MAC

A MAC Újbuda tehát bejutott az Extraliga rájátszásába, ahol a negyeddöntőben a Zólyom volt az ellenfél. “A Zólyom elleni párharc egy bizonyos szempontból elbizonytalanított engem. Arról már beszéltem, hogy még januárban is a védekezés átalakításán gondolkodtam. Ez a negyeddöntő azonban arra vezetett engem, hogy át kell gondolni a túl nagy változtatásokról szóló elképzeléseimet. Ha ugyanis ilyen játékkal ennyire közel tudunk kerülni a liga egyik élcsapatához, az azt jelenti, hogy sok téren előreléptünk, lehet, hogy elég csak kisebb finomításokat végr hajtani. Az én álmom az volt, hogy túljutunk ezen a párharcon. Hiába mondták nekem is, hogy ez már igazi jutalomjáték, tisztességesen helytálltunk, a cél nem lehetett más, mint a továbbjutás. Ha kielemezzük az öt mérkőzést, nagyon érdekes dolgokat láthatunk. Sokan emlegetik a második meccset, hogy hajszálra voltunk a győzelemtől, csak a büntetők döntöttek. A meccsstatisztikák ugyanakkor azt mutatják, hogy az első mérkőzés is nagyon szoros volt, a végeredmény ellenére ott valóban csak apróságokon múlt a győzelem sorsa. Engem legjobban a harmadik és az ötödik meccs bosszant. Ha megnézzük az adatokat, illetve a játék képét, a hat harmadból négyben jobbak voltunk, többet támadtunk, minőségi helyzetből is nekünk volt több. Ezeket azonban meg kell tanulni kihasználni ? és ez lehet számunkra a következő lépcsőfok. De ha megnézzük, hogy milyen volt a játékunk mondjuk októberben, és mit tettünk ki a jégre most, a különbség óriási, és erre a fejlődésre nagyon büszkék lehetünk. Ahhoz, hogy ez így alakult, nagyon sokat tettek hozzá a tulajdonosaink. Szükség volt a türelmükre, nem pánikoltak, amikor rosszabb szériában voltunk, nem jöttek be kiabálni az öltözőbe, hanem hagyták, hogy tegyük a dolgunkat. Elvárták, hogy nagyon sokat tegyünk bele ebbe a projektbe, de volt türelmük kivárni, hogy az eredmények is megjöjjenek, és ezért hálásak vagyunk.”

Az Extraliga-szereplés egyik kimondott célja, hogy a magasabb szinten játszó magyar játékosok fejlődése révén erősebb legyen a válogatott is. Annak idején a Fehérvár EBEL-tagsága forradalmi változást hozott, és elvezetett a szapporói csodához. Vajon a két magyar csapat szlovák bajnoki részvétele hozhat-e hasonló eredményt? “Az akkori helyzet alapvetően más volt. Sokkal alacsonyabban volt a bázispont. Ha jól emlékszem, csak Vas János és Szuper Levente játszott külföldön akkor, most sokkal többen. A Fehérvár belépése az EBEL-be éppen ezért hozott óriási előrelépést, mert a válogatott 80-90 százaléka kezdett magasabb szinten játszani. Ma a válogatott talán harmadát érinti az Extraliga-részvétel, ám közép-, illetve hosszú távon ez mégis nagy lehetőség, hiszen nagyobb lesz azoknak a magyar hokisoknak a köre, akik folyamatosan nagy nyomás alatt játszhatnak. Ez mindenképpen erősebbé teheti a válogatottat is.”

fotó: Mudra László/MAC